GYULA FERENCNÉ
GYULA FERENCNÉ
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak olyan témák, amelyek szinte mindennap szerepelnek beszélgetéseinkben. Ilyen a gyermekáldás, a gyermeknevelés, a fiatalok viselkedése, egészsége, a gyermekszegénység. Nincs is olyan ember, aki erről ne tudna adatokat, ne lenne véleménye, nem szeretne jó tanáccsal szolgálni, legyen az jobboldali vagy baloldali. De ezen egy csöppet sem csodálkozom, hiszen közös ügyünkről van szó, ha úgy tetszik, nemzetünk jövőjéről.
(13.20)
Országosan és a határainkon túl is számos publikáció jelenik meg. Ezek közül is rendkívül figyelemre méltó az ENSZ Gyermekalapjának a 21 fejlett országban folytatott felmérése, amely mintegy 40 mutató elemzéséből vonta le a következtetéseket. Szíves figyelmükbe ajánlanám ennek áttekintését, hiszen hazánk is közte van.
Nézzük meg, hogyan is állunk Magyarországon a születésekkel, a csecsemőhalandósággal, a védőnői hálózattal, és egyáltalán erre a korosztályra vonatkozóan - 0-6 évesig gondolom - a népegészségügyi elképzelésekkel. Tisztelt Képviselőtársaim! Többen szóltak már arról, hogy hogyan alakultak a születésszámok az elmúlt időszakban. Valójában 2004 az az év, amely valami szépet mutat még a számunkra, de az is elhangzott itt ma, hogy a múlt ismerete nélkül nem tudunk jövőt építeni. Ha megnézzük a teljes termékenységi arányt, akkor 1960-ban ez 2,02 körül volt, 1975-ben pedig 2,35 volt. Remélem, hogy a múlt ismerete a jövőben is hatni fog.
Bár igaz, hogy Európában sem jobb a helyzet, sőt a tengerentúlon sem. Sajnos a kutatási tapasztalatok, a szakirodalom egységes álláspontja az, hogy nincs kész recept ennek a gyors megváltoztatására. Persze lehetnek ötleteink, állást tudunk foglalni, de sajnos még sikeres eszközrendszerek esetén is viszonylag lassúak a hatások, tehát türelemre van szükség.
Kedves Képviselőtársaim! A csecsemők életkilátásai soha nem voltak olyan jók, mint mondjuk a 2004-es évben, amikor ezer élve szülöttre mindössze 6,6 számú halálozás jutott. A gyermekegészségügy korszerű, a gyermekkorúak lakosság közeli ellátási feltételei biztosítva vannak, a védőoltások Magyarországon hagyományosan kiemelt jelentőségűek. A legfontosabbak, az életkorhoz kötött kötelező védőoltások, valamint a szükséges újraoltások átoltottsága egyedülállóan magas az európai országok között. Ezen kötelező oltások, amelyek életkorhoz kötöttek - ilyeneket szép számmal tudnánk mondani -, igen népszerűek. Majdnem 100 százalékos az igénybevétel, egészen pontosan 98,9 százalék fölött van. Ezek az oltások nemcsak az egyént, hanem az egész populációt védik a fertőző betegségektől.
Biztosított a megfelelő mennyiségű és minőségű oltóanyag, az orvosszakmai és a lakossági támogatottság. Így minden gyermek számára esélyegyenlőség nyílik a legkorszerűbb oltóanyagokhoz való hozzájutás tekintetében. Természetesen a magas oltási arány következtében a védőoltások alkalmazása révén megelőzhető fertőző betegségek helyzete is egészen kiváló Európa-szerte.
Az oltások szervezésében, a szülők felvilágosításában kiemelt szerepe van a védőnői hálózatnak. A védőnők, meg kell mondanunk, óriási munkát végeznek, a terhességgondozástól a prevencióig, a csecsemőápolási tanácsoktól az óvodai egészségnevelésig. Olvastam valahol, hogy olyan nők adtak interjút ebben a kérdésben, akik távol éltek a családtól, tehát a szüleiktől, az idősebb nőrokonaiktól, és az első gyermeküket szülték. Szinte egybehangzóan úgy vélekedtek, hogy a legtöbb segítséget a gyermeknevelés nehézségeiben - elsősorban a kezdeti hónapokra gondoltak - a védőnőktől kapták.
Az egészségnevelés egyéni és társadalmi jelentőségét felismerve módosításra került a védőnői ellátásra vonatkozó szakmai és finanszírozási jogszabály. Erről ma már hallottunk az államtitkár asszonytól, de azért elismétlem, hiszen nagyszerű dolog az, hogy a főállású iskolai védőnők száma 375 helyett 758 lett, és a finanszírozásuk 60 százalékkal megemelkedett. Tudásuk, szakmai felkészültségük jól hasznosul a csecsemő-egészségvédelemben, a kisgyermekek, a szülők egészségügyi tanácsokkal való ellátásában.
A gyermekbarát népegészségügyi program végrehajtásában is kiemelt szerepük van. A „Közös kincsünk a gyermek” nemzeti csecsemő- és népegészségügyi programot 2005-ben hirdette meg a kormány, és azt néztem meg, hogy valójában milyen szakmai célkitűzéseket határozott meg. Ezek a gyermekeink egészségében talán meghatározóan fontosak. Az a cél, hogy csökkenjen a koraszülések aránya; dinamikusan javuljon az ötéves életkor alatti elhalálozás; javuljon az újszülöttek életminősége, a koraszülöttek és a fejlődési rendellenességgel születettek arányának csökkentése; a túlélési arányok növelése. Mindegyik cél nagyon fontos, bármelyiket elemeznénk egyenként, hiszen a korai fejlődést elősegítő szolgáltatások, intézmények, a korai fejlődés eredményei alapvetően befolyásolják a gyerekek iskolai sikerességét, és aki sikeres az iskolában, esélye van a továbbtanulásra, a társadalmi mobilitásra.
Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy nagyon sok jól megfogalmazott cél és intézkedés van mögöttünk is, és gondolom, hogy e vitanap eredményeként is születhetnek olyanok, amelyekben konszenzus lesz. Egy biztos: tegyünk meg mindent a gyerekekért - tegyünk közös erővel és közös felelősséggel!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
