LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azzal a közkeletű és sokszor hangoztatott liberális szlogennel szeretnék vitába szállni ismételten, hogy magánügy a gyermek, magánügy a házasság. Ezt úgy fogalmazom, hogy inkább magányügy. De közelebb járunk a valósághoz, ha azt mondjuk, hogy ez a legszemélyesebb közügy és a legközösségibb magánügy. Mert itt ér össze egyén és közösség. És ha ezt tartjuk szem előtt, akkor sokkal világosabban tudunk gondolkodni mindenféle egyéb kérdésben is, legyen az gazdaság, adózás, településfejlesztés, vasutak megszüntetése, iskolahelyzet és így tovább.
Két dologra utalnék ezzel kapcsolatban. Az egyik a média. Azt hiszem, a média világa van ma a legerőteljesebb hatással a fiatalokra. Egészen döbbenetes adatokat találunk, ha a médiahelyzetet vizsgáljuk. A magyar gyerekek nagy része megroppant családi háttérrel, az iskola tanórán kívüli lehetőségének szűk kínálatával magára hagyva szembesül a média által közvetített agresszióval, alkohollal, droggal, más deviáns viselkedésformákkal. Nagy kérdés, hogy a politikusok, a közéleti értelmiségi személyek közül hányan gondolkodtak el azon, hogy a 15 éves magyar gyermekkorosztályt együttesen mindössze 30 százalék erejéig szocializálja a család és az iskola. A követendő mintát elsősorban a média, videók, CD-k, számítógépek világa uralja.
Éppen ebből a szempontból nagyon fontos volna, hogy olyan újságok, olyan média jelenjen meg az ifjúság számára preferáltan, akár pozitív diszkriminációval, amiben a családi értékeket hangoztatjuk. És ismét felvetem azt, hogy nagyon jó lenne, ha az iskolában nemcsak magánélettant tanítanánk, hanem közösségi élettant, házassági élettant, családi élettant, érzelmi életre nevelést. Ez is hozzátartozik ehhez a kérdéshez.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)
