TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Latorcai képviselő úr igazságosságról beszélt. (Dr. Latorcai János: Társadalmi igazságosságról.) Szeretném azért arra felhívni a figyelmét, hogy azok a sajnálatos adatok, amelyeket idézett, ahogy ma már elhangzott többször, a 2000. január 1-jétől 2003 decemberéig terjedő négy év adataira vonatkoznak. Tehát ha szenvedélyesen elégedetlen azokkal a felmérési eredményekkel, akkor teljesen igaza van, tekinthetjük kritikának, de tekinthetjük önkritikának is, hiszen a mérési időszak egy részében és az azt megelőző két évben kormányon lévén többet tehettek volna önök is azért, hogy változzék ez a helyzet.
A másik megjegyzésem a családi adózásra vonatkozik, amelynek kétségtelenül vannak és lennének használható elemei. Egy problémát emelek ki, ami miatt el kell ezen gondolkodni. Mi lesz azokkal a családokkal, azokkal a gyermekekkel, ahol a szülők nem fizetnek adót? Ha erre válaszol majd a Kereszténydemokrata Néppárt koncepciója, akkor egy valódi vitaalap lesz, hiszen emlegették a szegény családokat. A szegény családokban, a hátrányos helyzetű térségekben élő családokban és a hátrányos társadalmi és szociális helyzetű családokban is gyermekek születnek, szép számmal, gyermekek nőnek fel, és az ő sorsuk is legalább annyira fontos a társadalmi igazságosság szempontjából, mint a középosztály soraiba született gyermekek sorsa és jövője.
Itt egy gondolat erejéig azért hadd térjek ki arra, hogy bár rendkívül fontosnak, a jövő szempontjából természetesen én is meghatározónak tartom azt, hogy hány gyermek születik Magyarországon, de én az életemet a pedagóguspályára tettem fel, és nem hagy nyugodni a lelkiismeret, hogy talán a politikának abban is van szerepe és abban is van felelőssége, hogy mi lesz a sorsuk a megszületett gyermekeknek. Mert mi lesz azzal a korosztályonként 25-30 százaléknyi gyermekkel, akik egészségtelen körülmények között nőnek fel, akik nem jutnak hozzá a kellő színvonalú neveléshez, oktatáshoz, és legnagyobb eséllyel ugyanazt az életvitelt tudják folytatni, mint a szüleik, akik ma nagyrészt munkanélküliként, ahogy idézte Latorcai képviselő úr, tengetik életüket?
Ezt a kérdéskört kellene alaposabban megvizsgálnunk, közösen, ha arról gondolkodunk, hogy a jövőnk esélye a gyermek, mert nem a meg nem született gyermek a jövő esélye, hanem a megszületett gyermek. És amikor 140-150 ezer gyermek született évente, akkor nagyvonalúan a magyar társadalom átlépett azon, bár a pedagógus szakírók, a pedagógusok jelezték, hogy nagy gond van, a magyar társadalom évtizedekig átlépett azon a tényen, hogy 25-30 százaléknyi gyerek megfelelő iskolai végzettség nélkül, szakmai felkészülés nélkül kerül ki a felnőtt életbe; egyébként ők ma munkanélküliek, az ő gyermekeik vannak a legrosszabb helyzetben. Csak akkor a 150 ezer gyerekből még annyian munkába álltak egy-egy korosztályból, amennyire feltétlenül szükség volt.
Azt gondolom, hogy a sok gond mellett, mint neveléssel foglalkozó embernek megnyugtató, hogy ma a gazdasági élet szereplői vetik fel ezt a kérdést, hogy nem engedhetjük meg magunknak 100 ezernél kevesebb évente született gyermek esetén azt, hogy a gyerekek, minden egyes megszületett gyerek ne úgy nevelődjön fel, hogy hasznos tagjává váljon a társadalomnak, hogy munkát tudjon vállalni, hogy a saját sorsáért felelősséget tudjon viselni. Ez közös társadalmi, közös nemzeti érdek. Ebben a kérdéskörben, javaslom, működjön együtt a parlament. Teremtsünk a gyermekeinknek a megszületéstől kezdve olyan körülményeket, bármilyen társadalmi helyzetben is jönnek a világra, hogy egészséges, munkaképes, komoly felnőtté váljanak. És akkor nyugodt lehet a hívők lelkiismerete is, ha ebben együttműködnek másokkal, és nyugodt lehet azoknak a lelkiismerete is, akik a parlamentben elsősorban a napi problémák megoldásáért küzdenek.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
