DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy régen várt ítélet született a minap a bíróságon, nevezetesen, közszereplőnek nyilvánították az egyházak vezető személyiségeit.
Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékszünk rá mindannyian, hogy sokat vitatkoztunk erről a kérdésről itt a parlamentben. Sokat vitatkoztunk leginkább az ügynöktörvény kapcsán, hiszen amikor a különböző ügynöktörvények, átvilágítási törvények idekerültek a parlament elé, akkor mindig egy definíciós kérdéssel is szembe kellett néznünk, hogy vajon ki számít közszereplőnek, ki az, akire vonatkoznia kell az átvilágításnak. Hosszú viták zajlottak itt, a tisztelt Házban, és tudjuk jól, hogy most, amikor arról beszéltünk az elmúlt néhány évben is, a különböző felmerülő ügynökbotrányok kapcsán, hogy hogyan lehetne leginkább a nyilvánosság szolgálatába állítani a törvényt, és olyan törvényi szabályozást kialakítani, amely mindannyiunk megelégedésére rendezi ezt a kérdést, megint a közszereplő definíciója körül folyt a legélesebb vita.
Ez a bírósági ítélet egy jelentős előrelépést jelent e téren, a tisztánlátás terén. Miért is? Tudnunk kell azt, hogy maga a per azért indult, mert egy újságíró kezdeményezte, egy újságíró indította azért, mert szeretett volna bizonyos érintett egyházi vezetőkre vonatkozóan adatokkal megismerkedni, bele akart nézni aktákba, jelentésekbe, és végül is ezt azért nem tehette meg, mert az érintettek, egyházi vezetők kijelentették, hogy ők nem közszereplők.
A bíróság megállapította, hogy nem tartható ez az álláspont az ítéletében, mert az egyházi vezetők is közszereplőnek tekinthetők, hiszen egyébként számos alkalommal tesznek - többek között megjegyzem: választási kampányok idején is tapasztaljuk Magyarországon - olyan kijelentéseket, nyilatkozatokat, amelyekkel hívő polgártársaink körében élvezett tekintélyük révén befolyásolni tudják a politikai közvéleményt.
Nos, látnunk kell azt, hogy ez a kérdés egyébként nem csak itt a parlamentben okozott vitát köztünk, egyébként a liberálisokat is megosztotta annak idején. Emlékszünk rá, az első alkalommal, amikor még a ’90-es évek derekán az ügynökkérdéssel szembe kellett néznünk, a liberálisok többsége is elutasította egyébként azt az álláspontot, hogy az átvilágítás az egyházi személyekre is kiterjedjen, mivel akkor az első törvényi szabályozás kifejezetten a közhatalmi tisztségek betöltőiről szólt.
Az áttörés e téren, nevezetesen, hogy terjesszük ki szélesebb körben is az átvilágítást, az Orbán-kormány idején következett be, amikor módosították a törvényt és a törvény címét is, és a közvéleményt hivatásszerűen befolyásolókat is bevonták az úgynevezett ügynökkérdés vizsgálandó személyei és alanyai közé.
A közvéleményt hivatásosan befolyásolni tudóknál elsősorban az akkori kormányzat az újságírókra gondolt és az újságíró-társadalomra. Az akkori ügynökbíráknak, az átvilágítást végző bíráknak az újságírókat kellett előrevenniük az átvilágítandók sorában. De ezzel az az áttörés, amiről beszéltem, bekövetkezett, és innentől kezdve nyilvánvalóan egyenes lépés volt az, hogy mindenki, aki a közvéleményt hivatásszerűen képes befolyásolni, természetesen közszereplővé minősüljön, és a bírósági ítélet itt hozott áttörést e téren.
Azt gondolom, hogy az egyházak vezetőinek is szembe kell nézni a most kialakult helyzettel, hiszen nagyon sokan a jelenlegi egyházi vezetés kritikusai közül, az egyházi hierarchia kritikusai közül hívő emberek, és nagyon sokan megfogalmazzák azt, hogy igen, a magyarországi egyházaknak biztosan szükségük lenne egy olyan típusú megtisztulásra, egy olyan típusú szembenézésre a múlttal, amit egyébként a magyar társadalom sem spórolhat meg, azon belül nyilván a magyar egyházak sem, hogy milyen volt a viszony annak idején a Kádár-rendszerrel, milyen volt a viszony az egypártrendszerrel, milyen volt a kollaboráció, milyen volt a kényszerítés, egyáltalán milyen volt az a világ, amelyben az egyházaknak élniük kellett. Az őszinte szembenézéshez a nyilvánvaló és a nyilvánosság előtt elrendezett tisztázás is hozzátartozik.
Szerintem ez az ítélet segíti ezt a folyamatot, segítheti az egyházakon belül, hogy jobban és tisztábban lássuk, hogy mi történt annak idején, a pártállam hogyan próbálta kézben tartani az egyházak vezetőit, milyen történetek zajlottak le a háttérben, milyen volt az együttműködés, még egyszer hangsúlyozom: hol volt kényszer, és hol történt ez kényszer nélkül, mert látunk mindenre példát az elmúlt időszakban. Egyúttal nekünk is szembe kell nézni azzal a kérdéssel, amely fontos, lényeges kérdés és vitakérdés volt az elmúlt időszakban, hogy bizony az egyházak vezetői is közszereplőnek tekinthetők, és nem lehet kivonni őket sem azokból a fontos kérdésekből, amelyek a politikában mindenkit érintenek itt Magyarországon, aki arra vállalkozik, hogy a közvéleményt befolyásolja a véleményével.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
