DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim! Hadd kezdjem azzal, hogy úgy látszik, nem csak az agrártémák tartoznak azok közé, amelyek általában késői órán kerülnek ide a törvényhozás elé, úgy tűnik, a környezetvédelem ügye hasonló megítélés alá esik, mint ahogy az agrár- és vidékügyek is. Pedig azt gondolom, hogy az a hosszú távú keretprogram, amelynek a beszámolója itt előttünk fekszik, lényegesen nagyobb figyelmet érdemelne, mint amit ez a jelenlét, illetve ez a késői időpont számunkra mutat.
Azt, hogy a jelentés most kerül ide egy két évvel korábbi időszakra vonatkozóan, részben azért említem meg magam is, mert így egy olyan lehetőségtől esünk el, ami ezeknek a keretprogramoknak a sajátja lenne, vagyis hogy folyamatosan fejlesszük, továbbvigyük a programot kormányzati ciklusokon átívelő módon, ahogy ezt nevezni szokták, gördülő tervezést tudjunk megvalósítani, és folyamatosan az életnek megfelelően alakítsuk, formáljuk a programokat.
Mindazonáltal hadd mondjam el így az elején, hogy minden tiszteletem a tárcáé mindezek ellenére, hogy ilyen körülmények között egy ilyen elemző anyagot ide hozott a törvényhozás elé. Értem a körülményeken azt, hogy miközben költségvetési megszorítások érik a tárcát, miközben erőteljes személyi leépítések zajlanak a tárcánál, miközben nemzeti park szűnik meg, miközben - ahogy hírlik - koalíciós alkuk tárgya maga az egész környezetvédelem, ezenközben tiszteletreméltó erőfeszítéseket tesz, és összefoglalja, ide hozza a Ház elé azokat az információkat, amelyek erről a nagyon fontos programról zajlanak. Úgyhogy a miniszter úrnak is és a szakapparátusnak is köszönetemet fejezem ki, hogy ezek ellenére és ilyen körülmények közt, egy ilyen kormányzati közegben - ahol finoman szólva nem az ökoszociális piacgazdasági modell érvényesül - mégis megtesz ilyen erőfeszítéseket, hogy ide hozza ezeket a számunkra nagyon fontos információkat. Meggyőződésem ugyanis, hogy a környezetpolitika, a gazdaság- és társadalompolitika sokkal jobban össze kellene hogy kapcsolódjon, mint ahogy ez egy szélsőséges, neoliberális, a verseny mindenhatóságában bízó kormányzati politika közepette ma Magyarországon megvalósul.
Néhány dolgot azért engedjen meg, kedves miniszter úr, hogy szóba hozzak, főleg azért, mert egyrészt a tényekhez tartozik, másrészt pedig a jövőre vonatkozóan is fontos segítséget adhat. Két-három ilyen elemet szeretnék megemlíteni, amivel a program is foglalkozik.
Az egyik a nemzeti agrár-környezetvédelmi program ügye, ahogy erre Orosz képviselő úr is utalt. Bizony voltak ezzel kapcsolatban kemény csatározások Magyarországon, és azt kell mondanom, hogy maga a miniszter úr is nagyon keményen részt vett - én magam is tudom, hogy részt vett - ezekben a csatározásokban. Amikor alighogy csatlakoztunk az Európai Közösséghez, a kormányzat kezdeményezte Brüsszelben a vidékfejlesztési források átcsoportosítását, amelyek éppen az agrárkörnyezeti program forrásait nagyon keményen érintették volna; 14 milliárd forintot akart elvonni a kormány azonnal abból a vidékfejlesztési keretből, ami az agárkörnyezeti program finanszírozását biztosította volna, olyan körülmények között, amikor egyébként a koppenhágai megállapodásban Magyarország a tíz csatlakozó ország közül a legkevesebbet kérte vidékfejlesztésre, ezen belül természetesen agrár-környezetgazdálkodásra.
(19.00)
Tudom, hogy a miniszter úr komoly erőfeszítéseket tett - és az egyik koalíciós partner is ugyanígy tett, ahova a miniszter úr is tartozik, úgyhogy ezt be kell valljuk -, de kudarcot vallottunk, ha szabad így mondani, vallott maga a tárca is, mert végül is a forrásátcsoportosítás megtörtént. Hogy nem olyan mértékben történt meg, azt kell mondjam, részben a gazdademonstrációs megállapodások következménye, hogy nem sikerült 14 milliárd forintot ettől a kerettől a csatlakozás után azonnal elvonni. Jelzem, a kormány 2005-ben ezt újra megismételte, és újabb 20 milliárd forint elvonását javasolta Brüsszelnek, ugyanebből a keretből. Tehát miközben abszolút egyetértek azokkal a tervekkel, elképzelésekkel és elvekkel, amikről itt beszélgetünk, a miniszter úr, Orosz képviselő úr vagy mások is elmondták, aközben sajnálatos módon, ahogy ez az utóbbi időben lenni szokott, a környezetvédelem valahol a sor végén kullog - ezt jelzi egyébként az erre fordítható összegek megcsapolása is.
Azt is szeretném jelezni az agrárkörnyezeti programokkal kapcsolatban, hogy az az áttörés, amit a miniszter úr jelzett, ami aztán már nem a beszámolási időszakra vonatkozik, hanem 2004-2005-re, inkább 2005-re, úgy valósult meg, hogy 2004 és 2005 során másfél éven keresztül semmiféle megállapodás nem volt a gazdák és a kormány között. Miután nem voltak érvényes szerződések, a kormányzat nem volt képes elbírálni ezeket az agrárkörnyezeti pályázatokat, részben ez is oda vezetett, hogy a gazdák demonstráltak itt a közelünkben.
Ami megvalósult, az pedig a jövőre vonatkozóan elég aggályos. Hadd mondjam el azt a 2005-ben lekötött forráskeret kapcsán, miután öt év után újra ismételhető a pályázat, és a bent lévőknek előjogosultságai vannak, hogy meghosszabbítsák az agrárkörnyezeti programokban való részvételüket, ez azt jelenti, hogy a mostani Új Magyarország vidékfejlesztési tervben 2013-ig gyakorlatilag nincs egyetlen fillér sem agrár-környezetgazdálkodási kifizetésekre. Ez determináció előre, nem tud meghirdetni a tárca, nem tud meghirdetni a kormány új agrárkörnyezeti programokat. Az Új Magyarország vidékfejlesztési programban 282 milliárd forint szerepel erre a célra. Ha felszorozzuk ezt a lekötött összeget, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 2013-ig senki nem csatlakozhat az agrárkörnyezeti programokhoz.
A 200 ezer regisztrált gazdából 25 ezer az, aki bent van. Ők bent vannak, a többiek pedig várhatnak 2014-ig, hogy esetleg a következő tervciklusban források is rendelkezésre álljanak. Ráadásul, ha megnézzük ennek az agrárkörnyezeti programnak az összetételét, abból következően, hogy a 100 pontos bírálati rendszert, ami valóban az agrárkörnyezeti szempontokat érvényesítette volna, felfüggesztette a kormány, és gyakorlatilag befogadott mindenkit egy választás előtti időszakban, így 1,5 millió hektár az a terület, amire kiterjesztette ezeket a programokat, és így lett 44 milliárd forint, amit, mondom, 2013-ig előre lekötött.
Tehát erősen aggályos, hogyha a jövő szempontjából nézzük azt, hogy milyen lehetőségeket kínál ezek után az agrárkörnyezeti program egy minőségi szerkezetváltásra. Azt gondolom, hogy más útja nincs Magyarországnak, tehát a környezeti és társadalmi szempontokat figyelembe vevő gazdaságátalakításnak van egyedül alternatívája Magyarországon. Ehhez itt lennének a források, de nem kínálnak bővítésre lehetőséget az előzmények.
Ugyanide tartozik, merthogy az Új Magyarország vidékfejlesztési programban van, a Natura 2000-es program finanszírozása is. Említette a miniszter úr - nagyszerű, és én is örülök neki -, hogy sikerült az 1,9 millió hektárt kijelölni, ez fontos kötelezettségünk volt. De ugyanilyen fontos kötelezettségünk, hogy a kompenzációhoz, a kifizetésekhez szükséges forrásokat biztosítsuk. Miniszter úr, az Új Magyarország vidékfejlesztési tervben erre a célra tokkal-vonóval 26 milliárd forint áll rendelkezésre az 1,9 millió hektárra. Tessék szíves lenni ezt felszorozni, hogy hány hektárra lesz ez elég, és kik tudnak ehhez csatlakozni! Hogy fogjuk bevezetni? 2013-ig nem tudjuk elindítani ezt a programot, hogyha csak 26 milliárd forint áll rendelkezésre az 1,9 millió hektár területre, erdőt és mezőgazdasági területet egyaránt figyelembe véve. Nem a tárcának rovom fel, de azt gondolom, hogy a kormányon belül ezeket feltétlenül szóvá kellene tenni, mert nem lesz megvalósítható a Natura 2000-es program.
Azt gondolom - talán egy megjegyzést a Gusztos képviselő úr által elmondottakhoz is hadd fűzzek -, hogy az adócsökkentéssel, a támogatások és az elvonások rendszerének átalakításával abszolút egyetértünk. Valószínűleg arra lenne szükség, hogy a támogatások és az elvonások súlypontját helyezzük át, hogy másra tegyük. Pillanatnyilag minden az élőmunkához kötött, az adóterhek nagy része - a járulékok és minden egyéb - az élőmunkához kötődik, ahelyett, hogy a környezethasználatra, az anyaghasználatra és egyebekre tennénk ezeket a súlyokat.
Tehát valószínűleg itt valami félreértés van, amikor ellenzéki oldalról azt feltételezi Gusztos képviselő úr, hogy mi nem lennénk partnerek egy ilyen súlypontáthelyezésben. Valóban akkor lehetne ökoszociális irányba elvinni a gazdaságot, ha az adó- és támogatási rendszer olyan üzeneteket adna a gazdaság szereplőinek, hogy érdemes környezetkonform rendszereket alkalmazni. És itt kell az államnak aktív módon beavatkoznia, nem feltétlenül csak direkt eszközökkel, hanem valóban indirekt eszközökkel is, az adózás- és támogatáspolitikával.
Végezetül szeretnék több és nagyobb sikert kívánni a kormányzati tevékenységben a területnek. Azt gondolom, hogy sokkal fontosabb területről van szó, mint ahogy ez a mai kormányzati politikában megnyilvánul. Felejtsük el azt a hitet, azt a vallásos hitet, ami itt a verseny és a versenyhatékonyság körül a gazdaságpolitikában kialakult. Ha ez nem párosul megfelelő környezet- és társadalompolitikával, katasztrofális következményei lesznek az egész magyar társadalomra.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
