DR. PERSÁNYI MIKLÓS
DR. PERSÁNYI MIKLÓS
DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kis pátosszal mondhatjuk akár: a második nemzeti környezetvédelmi program környezetünk múltját, jelenét és jövendőjét érintő kérdéseket fog át.
Mi mindent érint ez a keretprogram? Kiterjed a korábbi évtizedekben felhalmozott környezeti károk felszámolására, a környezetterhelés és környezetszennyezés csökkentésére, természeti erőforrásaink és értékeink védelmére. Átfogó célja, hogy úgy támogassa a magyar társadalom jólétének növekedését, hogy az egyben az ország fenntartható fejlődési pályára állítását is szolgálja.
Mi is lehet a hazai környezetpolitika feladata? Nem kevesebb, mint hogy - az Európai Unió tervezési gyakorlatához hasonlóan - az érintett társadalmi és gazdasági partnerekkel együttműködve fogalmazza meg és kezdeményezze mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a célok eléréséhez; mindezen intézkedéseket koordinálja, ösztönözze, és a környezeti állapot alakulásának tükrében vizsgálja azok tényleges hatását.
A program megvalósítása évenkénti tervek keretében történik, ezeknek az előrehaladását a kormány évente értékeli. A környezetvédelmi törvény rendelkezései szerint azonban a középtávú program kétéves időszakainak teljesítéséről külön jelentés készül az Országgyűlés számára. Egy ilyen jelentés van most a tisztelt Ház asztalán.
Ez a jelentés a 2003. és 2004. évi végrehajtás helyzetéről szól, és elemzi azokat a változásokat, amelyek a környezetállapot alakulásában tetten érhetők. Beszámol továbbá a természeti erőforrások és értékek védelméről és a kímélő hasznosítást célzó intézkedésekről.
Az a történelmi lépés, amely 2004 májusában Magyarországot az Európai Unió tényleges tagjává tette, jelentős hatást gyakorolt a magyar környezetpolitika egészére, célrendszerére, a környezetügy mozgásterére. A program első másfél évének központi célkitűzése, mint annyi más területen, az uniós tagságra való felkészülés, a csatlakozási feltételek teljesítése volt. A belépés óta viszont már teljes jogú, az EU politikájának alakításában aktívan közreműködő tagállamként kell bizonyítanunk.
Melyek a legérzékelhetőbb változások? Az uniós csatlakozás folyamatában például gyökeresen megújult a környezeti szabályozórendszer. A jelentés erről számot ad, és látható, hogy a megújulás dimenziói rendkívüliek. Nem kevesebb, mint 163 jogharmonizációs célú új vagy módosított jogszabály született ez alatt az idő alatt.
A jogalkotás azonban nem állt le a csatlakozással, sőt, nagyon sok olyan új elemmel bővült a szabályozórendszerünk, amelyek nem a csatlakozás pillanatától érvényesek, vagy pedig egyébként nem az Unió írja elő, hanem a tagállamok saját döntéshozási hatókörében megvalósított szabályozásokról van szó. Ezek között van ilyen is, olyan is, például az emissziókereskedelmi rendszer vagy a környezeti stratégiai vizsgálat bevezetése, de a környezetterhelési díj előírása ugyancsak egy nagyon fontos és a környezeti elemek változását, az állapot alakulását gyökeresen befolyásoló új szabályozási forma.
Köztudott, hogy Magyarország a csatlakozási tárgyalások során a négy legnagyobb beruházási igényű területen átmeneti mentességet kapott, és ezekről a mentességekről a jelentés ugyancsak beszámol. Ezek egyike a szennyvízelvezetés és -tisztítás - erről 2015-ös végső határidővel rendelkezik, és több részhatáridő áll előttünk -, de három olyan terület is létezik, amelyeket a jelentés jól bemutat, ahol Magyarország határidőre, példamutatóan teljesítette az uniós követelményeket.
Nevezhetném akár doktrínaváltásnak is azt a súlyponteltolódást, amely az euroatlanti, uniós és multilaterális kapcsolatok építése mellett a szomszédos országokkal való együttműködés erősítésében mutatkozik meg. A Kárpát-medence környezetminőségét csak akkor lehet megőrizni, hogyha ez a szomszédainkkal együttműködésben történik. Ehhez intenzív együttműködésre van szükség, és látjuk, hogy bizony még e mellett az együttműködés mellett is fordulnak elő olyan esetek, mivel a vizeink 96 százaléka a határainkon túlról érkezik, hogy mi ezeknek az eseteknek mindig csak a szenvedő alanyai lehetünk. Nyilván ilyen esetekben is fontos, hogy milyen minőségű az együttműködés. Ha ez az együttműködés jó, és megvannak a fórumok, amelyeken a sérelmeinket szóvá tehetjük, és remélhetjük a jó szándékot a másik oldalon is, akkor előre tudunk ezekben haladni. Sajnos nem egy ilyen eset van, ami kapcsán csak hosszú, szívós munkával remélhető, hogy a másik fél is tényleg úgy mozdul, ahogy mi szeretnénk.
Már ezzel az új filozófiával újítottuk meg a határvízi egyezményeket, és így jöttek létre az új környezet- és természetvédelmi célú megállapodások is. Az árvizek biztonságos levezetése, a közös vízgyűjtő gazdálkodás, a folyók vízminőségének védelme vagy az ökológiai hálózatok megőrzése csak állandó, intenzív együttműködés révén képzelhető el.
De vegyük sorra egy kicsit részletesebben, mi minden történt hazánk környezetállapotának javítása érdekében. Én úgy vélem, hogy túlzás nélkül korszakosnak mondható az a jó néhány lépés, amelyekkel egy korszerű, XXI. századi színvonalú környezeti infrastruktúra kiépítésével élhetőbb országot, elvárható életminőséget tudunk majd teremteni.
Folytatódott a közel 4 millió lakost érintő, 12 komplex térségi hulladékgazdálkodási rendszer előkészítése és kiépítése 2003-ban és 2004-ben az ISPA-projektek keretében. Ezeknek is köszönhető, hogy hangsúlyossá vált a hulladékkeletkezés megelőzése, továbbá a szelektív gyűjtés elterjesztése, aminek eredményeként a szelektíven gyűjtött települési szilárd hulladék mennyisége a 2002. évi 3,5 százalékról 2004-re közel a négyszeresére, 12 százalékra nőtt.
Létrejött a hulladék-visszavételt, -begyűjtést, -hasznosítást koordináló szervezetek rendszere, és egyes hulladékáramokra olyan komoly szabályozókat léptettünk életbe 2004-ben, mint az elemekre, akkumulátorokra, csomagolóanyagokra, elektronikai hulladékokra vagy gépkocsironcsokra, amelyekre már hosszú-hosszú évekkel ezelőtt is nagy szükség lett volna.
(17.30)
2004-ben a begyűjtött települési szilárd hulladék 11,8 százalékát sikerült anyagában hasznosítani, és a szelektíven gyűjtött települési szilárd hulladék aránya egy évvel később, 2005-re 13 százalékra emelkedett.
Az előírt 2004. évi határidőre elkészült az Európai Unió vízkeretirányelve által előírt vízgyűjtőjellemzés, a vizeket érő hatások, vízhasználatok gazdasági elemzése. A vízkészletek potenciális szennyezésének csökkentése érdekében korszerű települési szennyvíz-elvezetési és -tisztítási rendszerek épültek akkor és épülnek most is, jelentős uniós támogatás mellett is. Ennek köszönhető, hogy a 2000. évi 27,2 százalékról 2004-re 44,2 százalékra nőtt a csatornázott települések aránya, a szennyvízcsatorna-hálózatba bekötött lakások aránya pedig a 2000. évi 51 százalékról 62,2 százalékra emelkedett. 2004-ben az összegyűjtött szennyvizeknek már 66,5 százaléka esett át biológiai tisztításon, az évezred elején ez az arány 58,4 százalék volt. Tehát ütemes előrehaladás látható, és ez az ütem, reméljük, a következő években tovább fog gyorsulni.
Érzékelhetően tisztult a Balaton, és javult az állapota. A csatornahálózat és a szennyvíztisztítók kiépítése, a tisztított szennyvizek más vízgyűjtőre való átvezetése révén és a kis-balatoni vízvédelmi rendszer első ütemének üzemeltetése nyomán csökkent a Balatont érő szennyezőanyag-terhelés. Azt mutatja ez a kép, hogy ha a kormányok egymást követően következetesen egy irányban haladnak, el lehet érni egy jelentős környezetiállapot-javulást. De hasonlóan volt előrehaladás komplex vízvédelmi beruházásokban, kiemelt vízvédelmi területeken: a Felső-Duna-szakaszon vagy a Ráckevei-Soroksári Duna-ág térségében.
Számos, a múltban keletkezett szennyező forrás is veszélyezteti a vízkészletek biztonságát. Tudjuk jól, hogy még ma is esnek ki csontvázak a szekrényből, ezek ellen való az országos környezeti kármentesítési program, és itt is látványos az előrelépés. A korábbi esztendőkben elkészült egy olyan leltár PHARE-támogatással, amely az ország szennyezett gócait mérte fel és tette fontosság szerinti sorrendbe. Itt a legveszélyesebb, legköltségesebb beruházások indultak meg, mint például elindult a nagytétényi Metallokémia-gyárterület és környezete kármentesítése, a budafoki barlanglakások kármentesítése, és számos egyéb ágazati alprogram segítette a korábban keletkezett szennyezett gócok felszámolását.
A mezőgazdasági eredetű nitrátterhelés csökkentése a jó mezőgazdasági gyakorlat elterjesztése révén és az agrár-környezetvédelmi program kiterjesztésével javította a mezőgazdaság oldaláról a környezeti állapotokat. Egyre erőteljesebbé vált az aktív védelmi stratégiák kidolgozása és alkalmazása a passzív védelem mellett a biológiai sokféleség és a táj védelme terén. A védett területeken egyre nagyobb figyelmet kap a tájgazdálkodás és azok a tevékenységek - az ökoturizmus, a biogazdálkodás -, amelyek révén a nemzeti parkok az adott vidék fejlesztésének központjaivá, katalizátoraivá válhatnak.
Nem volt kis lecke, de megtörtént a Natura 2000 területek kijelölése a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek új típusú védelme érdekében. Ez mintegy 1,91 millió hektárt érint, tehát egy hatalmas területről beszélünk, az ország területének több mint az egyötödéről. Ezeknek a programoknak a végrehajtását egyre nagyobb mértékben segítették az EU LIFE típusú támogatásai.
Új kihívást jelent ugyanakkor a biológiai változatosság védelmében is az éghajlatváltozás és annak számos következménye, vagy pedig a biológiailag értékes területek beépítése, felhasználása, más célra hasznosítása érdekében lévő, nagyon komoly gazdasági nyomás.
2004-ben már mintegy 1,5 millió hektárnyi terület agrár-környezetgazdálkodási támogatásáról született döntés. Az érzékeny természeti területek kiterjedése 117 ezer hektár volt, és korábban egy ekkora nagyságrend kapott tényleges támogatásokat. Az, hogy 2004-ben ez a forrás végre egy döntéssel ilyen hatalmas területre terjedhetett ki, úgy vélem, hatalmas előrelépést jelent. Látványosan gyarapodott az ökológiai gazdálkodású területek aránya: 1999 és 2004 között közel négyszeresére, 133 ezer hektárra nőtt. Nem mintha ez elég lenne, de bizonyos, hogy a haladás jól látható ezeken a számokon.
Befejeződött az országos légszennyezettségi mérőhálózat korszerűsítése, elkészült a lakossági tájékoztató és internetes rendszer. A szennyezett levegőjű területek aránya az ország területéhez viszonyítva a 2000. évi 11 százalékról majdnem a felére csökkent, a lakosságarány pedig 40 százalékról 35 százalékra. A legjelentősebb eredmény a savasodást okozó kén-dioxid-kibocsátás csökkenése volt: a 2000. évi 468 kilotonnáról 2004-re 247-re, körülbelül a felére esett vissza. Ez nagyon nagy eredmény, még akkor is, ha tudjuk, hogy a nitrogén-oxid, a szálló por vagy más légszennyező anyagok tekintetében még bőven van előttünk feladat, ezeknek az aránya ugyanis nem változott számottevő mértékben.
Átrendeződtek a városi környezet terhelései: az iparipont-források szennyezőanyag-kibocsátása csökkent, tehát hatékonyak voltak a bevezetett szabályozások, az ezeket követő technológiaváltások, beruházások, ugyanakkor megnövekedett - elsődlegesen a közlekedés miatt - a települések diffúz szennyezése.
A környezetkímélő közlekedés széles körű megvalósítása, ahogy a fejlett országokban mindenütt, komoly kihívásként áll előttünk, és a program folytatásánál erre külön éppúgy kell gondolnunk, mint, mondjuk, a klímavédelem kérdéseiben arra, hogy hogyan lehet modern gazdasági eszközökkel, az energiahatékonyság javításával, a megújuló energiaforrások sokkal jobb hasznosításával megfelelő válaszokat adni a nemzeti elvárásokra.
Megkezdődött 2004-ben a Vásárhelyi-terv megvalósítása, amely nemcsak az árvízvédelmet, hanem kedvező terület- és vidékfejlesztési változtatásokat is generál. A könyvelésben benne van, a jelentés számot ad arról, hogy vannak területek, ahol a haladás ütemével nem vagyunk elégedettek, részben amiatt is, mert amikor ezt a programot az Országgyűlés 2003-ban jóváhagyta, akkor egy más költségvetési, gazdasági helyzetben volt az ország, és egyrészt nyilván a forrásszűkülés, másrészt más körülmények, például a Vásárhelyi-tervnél, mondjuk, a nagy árvizek lassították egyes programrészek megvalósítását.
De vannak olyan programjaink, ahol egyértelmű az előrelépés, a nemzeti energiatakarékossági programban, vagy mondjuk, abban, hogy a környezetvédelmi ipar hogyan növekedett: 2004-ben az ágazat értékesítése mintegy 32 százalékkal nőtt, és elérte a GDP 1,3 százalékát. Erre az időszakra esett zömmel a környezetvédelmi szervezet korszerűsítése, e két évben választottuk szét a hatósági és vagyonkezelő intézményrendszert európai normáknak megfelelő szervezetrendszert alakítva, és létrehoztuk az integrált zöldhatóságot. Ennek a működése azóta pozitív tapasztalatokat mutat, megnövekedett az ellenőrzések száma, hatékonyabbá váltak a hatóságaink, kevesebb az elintézetlen ügy, gyorsult a hatóságok akcióképessége.
Az uniós és egyéb nemzetközi források fogadására új, korszerű intézményrendszer jött létre, és azt mondhatjuk, hogy míg 2003 elején ezer sebből véreztek ezek az uniós programok, 2004 végére elértük azt, hogy gyakorlatilag minden forrást sikerrel allokáltunk, és nagyon kevés kérdés maradt nyitva; ami nyitva maradt, azokat azóta mind-mind sikerrel, már a tavalyi év derekára le tudtuk zárni. Az utolsó olyan, még a csatlakozás előtti forrásokat is megfelelően fel lehetett használni, illetve allokálni - a felhasználás a kivitelezés és a megvalósítás függvénye lesz még -, amelyek akkor még kétségesnek látszottak.
(17.40)
Tehát a program teljesítéséről elmondhatjuk, hogy komolyan léptünk előre a környezet- és fejlesztéspolitika területén, megállni vagy akár lassítani azonban egy pillanatra sem lehet, ez egyenlő lenne a lemaradással.
Ahogy mondtam, látjuk, hogy melyik területeken kell továbberősítenünk. Jól látszik például, hogy még több figyelmet kell fordítani a környezettudatosság erősítésére. Nyilván egy sikertörténet adhat ehhez elég muníciót, például a magyar lakosság nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően pozitív hozzáállása a szelektív hulladékgyűjtéshez. De megemlíthetem az ökohatékony innováció elterjedését, amelyre egyre több jó példánk van.
Persze az egészséges környezet nemcsak az életminőséget határozza meg, de a versenyképességünket is erősítheti. A komolyabb környezetügyi előrelépés foglalkoztatást teremt, versenyképességet erősít, tehát nem egyszerűen egy luxus, ahogy régebben gondolták, hanem beruházás a jövőbe.
Nyilván, hogy mi az ára a környezetvédelemnek, az egy örök kérdés, de nyugodtan mondhatjuk, hogy 2005-ben tovább gyorsultak a fejlesztések, az uniós támogatások mellé rendelt hazai források nyilván persze átrendezték a hazai finanszírozási célokat a környezetügyben is.
A jelentés, amit látni tetszenek, ez egy közös munka, az érintett tárcák közös munkája, amelyben tárcaközi bizottság, valamint albizottságai ennek a programnak játszottak kulcsszerepet, de ebben önkormányzati szövetségek, tudományos, gazdálkodó és civil szervezetek is részt vettek.
A jelentés tervezetét az Országgyűlés kijelölt bizottságai is megtárgyalták, és az általános vitára bocsátást támogatták. Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el a második nemzeti környezetvédelmi program 2003. és 2004. évi végrehajtásának helyzetéről szóló jelentést, amely a tisztelt képviselő hölgyek és urak előtt fekszik.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
