DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlési Biztos Úr! Most is igaz az, ami minden egyes parlamenti vita kapcsán elmondható, hogy sokadikként felszólalni vitában részben hálátlan dolog, mert természetesen sok fontos lényeges dolog a korábbi felszólalásokban mind-mind elhangzik, és talán nem is lenne helyes, ha ezeket sorra megismételném, de ha a kezembe veszem ezt a kötetet (Felmutatja a jelentést.), amely a mellékletekkel, táblázatokkal együtt jócskán több mint kétszáz oldal, bármilyen formátumú is - lehet azt kisebb formátumban nyomtatni, és ha az elektronikus változatát, a CD-t hoznánk be, az egészen kicsi lenne -, de mindenesetre terjedelmét tekintve, úgy gondolom, félretéve a tréfát, egy nagyon alapos és sok fontos részletre kiterjedő jelentés áll előttünk, amelyre vonatkozóan tíz percben érdemi mondanivalót megfogalmazni csak nagyon címszavakban lehet. Láttam, hogy az imént Hargitai képviselő úr is az idővel küszködött, és biztos sok minden maradt még, amit szívesen elmondott volna, de az időkeret nem tette ezt lehetővé.
Önmagában véve a Szabad Demokraták Szövetsége, a liberális párt nevében azt tudom mondani, hogy a jelentést egy alapos munkának gondoljuk. Természetesen sok dolog vitatható, apró és esetleg lényegesebb dolgok is a jelentéssel kapcsolatban, de úgy gondoljuk, hogy alapos munkáról van szó, és összességében véve mindenképpen elfogadhatónak és támogathatónak tartjuk.
Én magam önkényes kiemeléseket fogok ismertetni, mert tényleg lehetetlen még címszavakban is, a tartalomjegyzéket lehetne talán ennyi időben összefoglalni; egy komoly, terjedelmes munkáról van szó. De néhány dolgot szívesen kiemelnék, amit örömmel látunk részben az anyagban, és örömmel tapasztaljuk, hogy ez a valóságban megtörténhet, és folyamatosan megvalósuló programokról van szó. Talán szeretném egy olyannal kezdeni, amelyet mint részben érintett apa a saját gyermekemmel kapcsolatban is láthatok, hiszen az egyik gyermekem óvodáskorú. A jelentés 56. oldalán szerepel az, hogy az ingyenes óvodai étkezés hátrányos helyzetű gyermekek számára a jelentés beszámolási időszakában, azaz 2003 szeptemberében kezdődhetett el az Oktatási Minisztérium szervezése keretében. Azért tartottam ezt fontosnak kiemelni, hogy beszéljek róla, mert ezek a bizonyos hátrányos helyzetű gyerekek azzal, hogy egy ilyen étkezési ellátásban részesülhetnek, bizony látni kell, hogy az esetek egy jelentős hányadában a napi egyetlen meleg étkezésüket kapják meg ezzel, és hihetetlenül fontos, hogy ezt biztosítani tudjuk számukra. Nagyon jó lenne, ha ezt nagyobb körben is biztosítani tudnánk, mert bizony nagyon sokan szorulnak rá. Sajnálatos, hogy így van, de az nagyon jó, hogy egy ilyen program működhet, és legalább ezek a gyerekek ezt a fajta támogatást megkapják.
Én nagyon jónak tartom, és szintén szívesen ejtek néhány szót arról az országos oktatási integrációs hálózatról, amely nagyon sok megyét érintően, 43 bázisintézmény bekapcsolásával, ha jól számoltam, a társadalmilag hátrányos helyzetűek, különösen a roma tanulók oktatási integrációjának segítését célozza. Tudom, hogy ezek a bázisintézmények a hálózat keretein belül különböző szociális, kulturális, etnikai hátterű és eltérő fejlettségű gyerekek szegregációmentes oktatásának, nevelésének feladatát látják el és tűzték ki célul szakmai továbbképzésekkel, kiadványokkal, tájékoztatókkal. Ha jól számoltam, jóval több, mint egy tucat megyében, tehát az érintett magyarországi megyék nagyobbik hányadában működnek ezek az intézmények - Nógrád, Heves, Borsod, Szabolcs, Hajdú, Pest, Somogy, Tolna, a tanulmány pontosan tartalmazza ezeket -, és még egyszer említem, 43 bázisintézménnyel a rendszeren belül. Jó dolog ez is, és ez is 2003-ban induló program volt, szintén az Oktatási Minisztérium szervezésében.
Hasonlóan az Oktatási Minisztérium kezdeményezésére további másik négy tárca bevonásával működik 2004. szeptember 1-jétől, ha jól olvastam a tanulmányból, az Utolsó padból program, amely az indokolatlanul fogyatékossá minősített gyermekek arányának visszaszorítását tűzte ki célul. Ezt is egy nagyon lényeges és fontos dolognak tartom, nagyon remélem, hogy a program eléri a célját, és az indokolatlanul fogyatékossá minősített gyermekek visszatérhetnek a normális oktatási rendszerbe.
Talán a szakmámból következően, meg talán abból következően, hogy az előkészítésében is részt vettem, szívesen teszek említést a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban a 2003. évi CXXV. törvényről, amely az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szól. Én úgy gondolom, hogy ez korszakos jelentőségű törvény a magyar jogalkotásban. 2003. december 28-án hirdettük ki, és harminc nappal később, azaz 2004 januárjában hatályba lépett ez a törvény, tehát még viszonylag rövid idő állt rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy a törvényre vonatkozóan nagyon átfogó megállapításokat tegyünk, de már az elfogadása környékén is világosan lehetett látni és lehetett tudni azt, hogy a hátrányos megkülönböztetések legkülönfélébb fajtáira vonatkozóan, és így természetesen a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozással, vagy az anyanyelvvel kapcsolatban - hogy most a jelentés szempontjából a két legrelevánsabb megkülönböztetési típust említsem - egy rendkívül nagy jelentőségű jogalkotási lépésnek tekinthető.
Ez lehetőséget teremt arra, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság működésével a legkülönfélébb megkülönböztetésekre vonatkozóan hatékony jogorvoslati rendszert teremtsen. Önmagában maga a jogorvoslati rendszer egy-egy konkrét ügyben is nagyon fontos, de azt hiszem, különösen annak az üzenete fontos, hogy ilyen típusú jogalkotási lépésre szánta el magát Magyarország. Azt gondolom, hogy bármilyen európai mércével mérve is megállja helyét ez a törvény.
(19.30)
Két olyan kisebbség van, amelyre vonatkozóan nagyon szívesen tennék még említést. Teljesen önkényesen választottam ki ezt a két kisebbséget, semmi egyéb oka nincs, mint az, hogy Szombathelyhez, a választókerületemhez közel eső kisebbségekről van szó, ráadásul olyan két kisebbségről, amelyekkel nekem nagyon jó személyes kapcsolataim vannak, amiket nagyon fontosnak tartok. Akár a horvát, akár a magyarországi szlovén kisebbséggel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a környezetükben élő nem kisebbségi származásúakkal rendkívül jó kapcsolatban élnek, és egy nagyon fontos, színes elemét jelentik a társadalomnak. Jó, hogy ilyen kisebbségekkel is gazdagabbak vagyunk.
Kezdem a kisebbikkel. A magyarországi szlovénok jóval kevesebben vannak, de ha ezt így kiejtem, akkor abban a pillanatban egy darázsfészekbe is nyúlok, mert azon a hét településen élők, amelyeket a jelentés is megemlít - nevezetesen, a Szentgotthárdtól délre lévő településeken élnek ilyen kisebbségek -, azonnal kikérnék maguknak, hogy ők nem szlovének, hanem vendek. S ebben a pillanatban egy nagyon régi vitát elevenítünk fel, ami egyáltalán nem célom semmilyen tekintetben. Egy biztos, ha odamegyünk közéjük, akkor ők vendeknek tekintik magukat. Én nagyon jól ismerem ezt a hét települést, szívesen meg is említem őket, mert kuriózumnak tekinthetők: Alsószölnök, Felsőszölnök, Apátistvánfalva, Orfalu, Kétvölgy, Szakonyfalu és Máriaújfalu. Néhány helyen nagyon jó személyes kapcsolataim vannak, ez igazán egy nagyon érdekes színfoltja Magyarországnak. De ennél az érdekességnél sokkal fontosabb - annak ellenére, mint a jelentésből is nyomon követhető, hogy ennek a kisebbségnek a száma nem túl nagy, Magyarországon összesen 13 szlovén helyi kisebbségi önkormányzat létezik, 71 óvodás és 96 általános iskolás korú gyermek vesz részt kisebbségi nevelésben és oktatásban -, hogy Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Főiskolán szlovén tanszék is működik. S ez bizony nagyon fontos.
Nagyon kevés időm maradt, én is ugyanabba az időzavarba kerültem, mint az előttem szóló képviselő úr. A horvát kisebbségekkel kapcsolatban ezért csak egy települést emelnék ki, a szintén Szombathelyhez közeli Szentpéterfát, ahol a 2004-2005-ös tanévtől kezdve kéttannyelvű oktatás folyik, amiről államtitkár úr is említést tett. Én ezt nagyon fontos eredménynek és nagyon komoly sikernek gondolom. Örülnék, ha ez az oktatás egyre nagyobb számú gyermeket vonna be a saját körébe, és folyhatna két nyelven egyre több gyermek oktatása.
Az időm éppen lejárt, és elnök úr mindjárt megkocogtatja a harangot, de én ezt nem akarom megvárni. Köszönöm szépen a figyelmet. A jelentést támogatjuk. (Taps.)
