GILYÁN GYÖRGY
GILYÁN GYÖRGY
GILYÁN GYÖRGY, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszonyok! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a magam részéről is külön köszöntsem az országgyűlési biztos urat és a nemzeti és etnikai önkormányzatok megjelent reprezentánsait, vezetőit.
A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 62. § (3) bekezdése szerinti kötelezettsége a kormánynak, hogy kétévente beszámoljon az Országgyűlésnek a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről. E törvényi kötelezettségének tesz eleget a kormány a most tárgyalt helyzetértékeléssel, amit negyedik alkalommal készített az Országgyűlés számára.
A beszámoló összhangban áll a kormánynak a cselekvő, értékelvű kormányzás programjában meghatározott alapelvekkel, az önkormányzatiság, a decentralizáció erősítésére irányuló kormányzati szándékokkal, valamint az esélyegyenlőség elérésére és a társadalmi igazságtalanságok felszámolásának, ezen belül a romáknak biztosítandó egyenlő esélyek kiemelt céljaival.
A beszámoló megerősíti a kormányprogram hazai kisebbségekre vonatkozó deklarációját, amely nemzetünk szerves részének, egyenrangú tagjának tekinti a hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségeket, és hagyományaik megőrzését, kultúrájuk, anyanyelvük ápolását, az anyaországokkal való kapcsolattartást a nemzetet gazdagító közös érdeknek tartja. A kormány által benyújtott dokumentummal kapcsolatban engedjék meg, hogy kiemeljem a következőket.
A beszámoló a 2003. február-2005. február közötti kétéves időtartamra vonatkozóan mutatja be a kisebbségek helyzetében bekövetkezett változásokat, illetve a kormánynak a kisebbségek helyzetének javítása, a kisebbségi törvényben biztosított jogaik széles körű érvényesülése érdekében tett intézkedéseit.
A dokumentum a tárgyalt két év változásaihoz kapcsolódóan ismerteti a kisebbségpolitika alakulásában szerepet játszó korábbi, illetőleg közelmúltbeli előzményeket is. Legfontosabb tartalmi elemei összhangban vannak a 2005. június 13-án az Országgyűlés által 95 százalékos többséggel elfogadott, de az alkotmányos normakontroll miatt hatályba nem léptetett, a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvénnyel. Mint tudjuk, e törvényeket az Országgyűlés - négypárti egyeztetést követően - 2005. október 25-én, másodszor is nagy többséggel fogadta el, és azok 2005. november 25-én hatályba léphettek.
A beszámolót - a 125/2001-es kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján - a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal készítette elő, és ezt széles körben egyeztette a kormányzati szervezetekkel, az önkormányzatokkal, az országos kisebbségi önkormányzatokkal és a kisebbségi civil szerveződésekkel.
A beszámoló elkészítéséhez hozzájárultak a megyei önkormányzatok közgyűlései is, valamint a megyei közigazgatási hivatalok, a KSH, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete, a pécsi regionális kutatóintézet is. Mindannyiuknak köszönet ezúton is.
A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló ’93. évi LXXVII. törvény történelmileg új lehetőségeket nyitott Magyarország nemzeti és etnikai kisebbségei szempontjából. A törvény hatálybalépése óta eltelt több mint egy évtized korszakos eredményeket hozott.
Kisebbségvédelmi rendszerünk egyik legerősebb elemeként létrejött, és hazai, valamint nemzetközi elismerést vívott ki magának a kisebbségi biztosi intézmény. A kiteljesedő kisebbségi önkormányzati rendszer révén újabb lendületet kapott a kisebbségi közélet. Nemzetiségi közösségeink, fokozatosan megerősödve, egyre inkább kezükbe vették saját sorsuk irányítását, az identitásőrzés intézményi körét, és ehhez az állam - a többcsatornás finanszírozási rendszer révén - egyre inkább feladatorientált támogatást is biztosított.
Ugyanakkor a beszámolási időszakra az is nyilvánvalóvá vált, hogy a tíz éve mintaértékű kisebbségvédelmi jogi keretek továbbfejlesztésre szorultak. A továbbfejlesztés alapgondolata kettős volt: egyrészt egyensúlyt, összhangot kellett teremteni a kisebbségi civil és az önkormányzati szféra között, mivel csak erős társadalmi alapokon fejleszthető tovább a közjogi szerepvállalás önkormányzati intézményrendszere. Másfelől biztosítani volt szükséges a kisebbségi lét alapjait jelentő intézményrendszer működésének, továbbfejlesztésének jogi, szakmai és pénzügyi alapjait.
A cél világos: valós, tényleges kisebbségi közösségekre épülő, a civil szférát is bevonó bázison erősödjön tovább a nemzetiségi intézményeket fokozatosan kiépítő és saját kezébe vevő önkormányzatiság.
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A beszámolási időszak kiemelkedő kisebbségpolitikai eredményei közül megemlíteném a következőket. A 2003-ban létrejött kisebbségi intézmények fenntartási alapja révén jelentősen felgyorsult az a folyamat, amelynek eredményeként az országos kisebbségi önkormányzatok kiépítették saját intézményhálózatukat, fontos oktatási, kulturális intézményeket vettek át, hoztak létre és fejlesztettek tovább.
A közoktatás, a nyelvőrzés területén is jelentős új lépések történtek, így a lengyel, a bolgár és a görög önkormányzat, élve a 2004-ben megteremtett új lehetőséggel, kisebbségi kiegészítő oktatást lehetővé tevő iskolát alapított, amely közoktatási forma a rendkívül erős szórványhelyzetben élő, kis létszámú kisebbségi népcsoportok számára térségünk egészében is mintaként szolgálhat a jövőben.
Kiemelkedő fontosságú eseményként kell hangsúlyozni, hogy több nemzetiségi közoktatási intézmény, a korábbi nyelvoktató oktatási, nevelési formát továbbfejlesztve, áttért a kétnyelvű oktatásra. Ez minőségi áttörést és jelentős szemléletbeli változást jelent mind az intézményfenntartók, mind a helyi közösségek részéről. Itt említhetjük példaként a szentpéterfai és a felsőszentmártoni horvát iskolákat.
A jelentősen felgyorsult intézményátvételi folyamat keretében a hercegszántói horvát iskola mellett a német és a szlovák országos önkormányzatok saját fenntartásba vették a pécsi és a pilisvörösvári német iskolaközpontot, míg a szarvasi és békéscsabai szlovák oktatási intézményeket pedig a szlovák országos önkormányzat vette a kezelésébe.
(18.50)
Jelentős jogalkotási és gyakorlati lépések történtek a romák integrált esélyteremtő oktatásának érdekében, s többéves fejlesztési munka eredményeként hat település kilenc nevelési-oktatási intézményében cigány nyelvű nemzetiségi oktató-nevelő munka vette kezdetét. E lépésekkel megteremtődtek az Európa Tanács nyelvi chartája magyar vállalásai cigány és más nyelvekre történő kiterjesztésének igen fontos feltételei.
A beszámolási időszak egyik fontos újdonsága továbbá, hogy az országos kisebbségi önkormányzatok első alkalommal élhettek hatósági jogkörükkel akkor, amikor megalkották és elfogadták az adott közösség kisebbségi utónévtárát. A rendkívül komoly szakmai munka párosult a kétnyelvű anyakönyvi dokumentumok és informatikai háttér továbbfejlesztésével, s megteremtődött annak valós lehetősége, hogy a kisebbségi közösségek tagjai anyanyelvük szabályai és írásmódja szerint használhassák családi és utóneveiket. Az elvi lehetőség gyakorlati elősegítésére a kormány minden kisebbségi önkormányzathoz és a kisebbségi önkormányzatokkal rendelkező településekre is térítésmentesen eljuttatta az utóneveket tartalmazó kiadványokat.
A hazai kisebbségpolitikai tevékenységgel összhangban Magyarország komoly erőfeszítéseket tett az európai alkotmány kisebbségekre vonatkozó elemekkel történő kiegészítése érdekében. Ezt tovább erősítette az EU-alkotmány országgyűlési ratifikációja és képviselőink intenzív kisebbségpolitikai és roma szociális integrációs tevékenysége az Európai Parlament keretei között. A kormány európai uniós csatlakozásunkat követően első alkalommal e beszámoló keretei között tekinti át a 2004 májusát követően megnyíló európai pénzügyi támogatási lehetőségek kisebbségpolitikai hasznosulását.
Összefoglalóan megállapítható, hogy nevesített kisebbségi támogatási formák hiányában is fellelhetők voltak azok a módszerek, amelyek révén a kisebbségi közösségek is jelentős finanszírozási többlethez juthattak. Ez kiemelten igaz a cigányság szociális integrációs és esélyegyenlőségi programjaira, ahol milliárdos nevesített források nyíltak meg az EFOP és az EQAL programok keretein belül a beszámolási időszakban, és a támogatások konkrét eredményeket is hoztak. A nemzetközi területen továbbá uniós csatlakozásunkkal párhuzamosan létrejött a kevésbé használatos nyelvek európai irodájának magyar tagszervezete is, és hatályba lépett a magyar-szerbia-montenegrói kisebbségvédelmi egyezmény.
A fentiekből és a részletesen adatolt beszámolóból is érzékelhető, hogy a vizsgált időszakban hazánkban újabb pozitív fejlemények voltak tapasztalhatók a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetében. Ugyanakkor több területen is megállapítást nyert, hogy a gondok megoldására további előremutató lépések megtétele szükséges, így elengedhetetlennek tűnt a jogszabályi kereteknek és a kulturális autonómia intézményrendszerének továbbfejlesztése, a kisebbségi támogatási rendszerek modern követelményekhez igazítása.
Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalt beszámoló óta eltelt két év eseményeit taglaló új, az ötödik kormánybeszámoló elkészítése is időközben elkezdődött. Célunk, hogy a most összeállítandó beszámoló folytassa azt a bevált gyakorlatot, hogy feltárja és megismerteti a hazai kisebbségpolitika helyzetét, eredményeit, problémáit, és kijelöli a kisebbségi közösségek által szükségesnek tartott továbblépés útját is.
Mindezek alapján kérem, hogy a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló, 2003. február és 2005. február közötti kétéves időszakra vonatkozó beszámolót megvitatni és elfogadni szíveskedjenek.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
