DEMENDI LÁSZLÓ
DEMENDI LÁSZLÓ
DEMENDI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat terjedelmes, ezt az is mutatja, hogy 9 fejezetből és 84 paragrafusból áll.
A nemzeti jog által szabályozott területeknél megkülönböztetünk törvényi, kormányrendeleti, illetve FVM miniszteri rendeleti szintet. Az agrár- és vidékfejlesztési támogatások esetében a közösségi jog által szabályozott területeknek egyik közös jellemzője, hogy rendeleti szintű szabályozásokkal találkozunk. Ez alapvetően azt jelenti, hogy a rendeleti szintű szabályozás keretében az adott jogszabály közvetlenül érvényes az adott tagállamban, tehát nem kell a nemzeti jogrendbe beilleszteni, a polgárok egymás közti viszonyában, illetve az állam és a polgárok egymás közti viszonylatában ezeket a jogszabályokat alkalmazni kell. A tagállam felelőssége ebben az esetben a nemzeti jogrend miatt szükséges nemzeti végrehajtási szabályok megalkotása.
A javaslat 84. §-ában megtalálhatóak a közösségi jog által szabályozott területek. Ez egy elég hosszú lista, amely magában foglalja a legfontosabb, közvetlenül is alkalmazandó jogszabályokat. Ezek a közösségi jog által szabályozott általános kérdések elsősorban pénzügyi, pénzügytechnikai és bizonyos eljárási kérdéseket foglalnak magukban. Másodsorban meg lehet különböztetni mind az európai mezőgazdasági garanciaalapra, mind az európai mezőgazdasági vidékfejlesztési alapra, mind az európai halászati alapra vonatkozóan különböző, elsősorban rendeleti szintű közösségi szabályokat, amelyek megmondják adott esetben a jogcímeket vagy egyszerűen azt, hogy milyen technikával lehet ezt a pénzt kifizetni.
Ez a javaslat, ami előttünk van, magában foglalja az EMGA-val, EMVA-val, az EHA-val és a nemzeti támogatásokkal kapcsolatos intézményi, eljárási és végrehajtási kérdések általános szabályait. Minden, a törvény hatálya alá tartozó előterjesztői támogatási eljárásokban ezeket alkalmazni kell, mint ahogyan a miniszter úr expozéjában is elhangzott, az előterjesztő igyekezett, amennyire mód és lehetőség van rá, átláthatóvá tenni az eljárás rendjét, ezáltal kiszámíthatóvá tenni a rendszert. Ez a tervezet a törvényi szintű szabályozás egyik alapdokumentuma.
Ha a szabályozási szinteket áttekintjük, akkor a következőket állapíthatjuk meg, miközben természetesen vannak azonos sajátosságai, vannak különbségei is. Az első szabályozási szint a rendeleti szintű közösségi szabályozás, amelyeket közvetlenül végre kell hajtani tagállami szinten. A második szint a tagállami szintű törvényi szabályozás, azaz a törvényi szint, amelynél fontos szempont, hogy nem lehet ellentétes az első szinttel, de a tagállami sajátosságokra épül. A harmadik szint a tagállami szintű szabályozás kormányrendeleti szinten, amely részletes pénzügyi, elszámolási, lebonyolítási szabályozással függ össze, például az ügyfél-regisztrációval összefüggő szabályozás.
Bár nem sorolnám külön szintbe, de azért a megkülönböztetés miatt mégiscsak azt mondom, hogy a negyedik szint a tagállami szintű miniszteri rendeleti szabályozás, amely egyes intézkedésekhez kapcsolódóan határozza meg a részletes feltételeket. Ezt követően - és ez nem tartozik a szabályozási szintek közé - a végrehajtással foglalkozó intézmények eljárási rendjében vagy a közreműködő szervezetek közötti megállapodásokban foglalt technikai jellegű feladatokat és felelősséget meghatározó leírásokat és szabályzatokat említhetünk itt. Ez is egy nagyon fontos része az egész folyamatnak, ami - még egyszer mondom - technikai jellegű, nem túlságosan meghatározó érdemileg. Természetesen a feladat-végrehajtás végkimenetelét illetően nagyon fontos, és ennek is minden korábbi szabályozási szinttel összhangban kell lenni.
(10.40)
Ebben a javaslatban, mint ahogy elhangzott itt a felszólalásban is és a mezőgazdasági bizottság ülésén is, ez a kifejezés, hogy nincs gazdaságpolitika, nyilván megjelenik a további, rendeleti szintű szabályozásban. Sőt azt kell mondjam, a törvényjavaslattal egyidejűleg jelenik meg. Itt azzal az érdekes, nem mindenkor tapasztalt helyzettel találkozunk, hogy miközben a törvényjavaslatot a kormány benyújtotta, a parlament, a bizottságok foglalkoznak vele, párhuzamosan a nyilvánosság előtt vannak azok a rendelettervezetek, amelyekről véleményt nyilváníthatnak. Természetesen majd csak a törvény elfogadása után válik lehetségessé a rendeletalkotás, de már abban a folyamatban, azon a szinten is maguk a törvényalkotók, de a gazdaság érintett szereplői is véleményt alkotnak. Ezek a kormányrendeletek is szabályozni fogják az államháztartási számlák közötti pénzforgalmat, elszámolást, valamint azt, hogy hogyan kell technikailag lekönyvelni és más részletkérdéseket. Tehát ezek teljesen technokrata jellegű pénzügytechnikai kérdéseket fognak szabályozni.
A tervezet a közigazgatási hatósági eljárás szabályairól szóló törvény rendelkezéseit mint mögöttes joganyagot rendeli szabályozni. Ennek oka, hogy a nagy tömegben jelentkező kérelmek esetében messzemenőkig biztosítva legyen a jogorvoslat lehetősége, és ezzel egy átlátható és stabil rendszert próbál kiépíteni.
A magyar jogban a hatóság általában azt a szervet jelenti, ami a közigazgatási hatósági eljárás szabályai szerint működik, az európai uniós megfogalmazásban pedig azt az állami szervet, amelyik bizonyos feladatokat lát el. Az illetékes hatóság és az irányító hatóság ebben a törvényjavaslatban nagyon erős jogosítványokkal rendelkezik, viszont a felelőssége is elég világos és egyértelmű. A felelősség a hozzárendelt eszközrendszerrel működőképes. Egyik oldalon tehát a felelősök pontos megnevezése áll, a másik oldalon a felelősséggel együtt járó eszközrendszert hozzárendelve, biztosítva. Annak érdekében, hogy bizonyos operatív kérdéseket is tudjunk rendezni, az irányító hatóság egyes kérdéseket közleményben is ki tud adni, amelyek alapvetően állampolgári jogokat nem érintenek. Így tehát a közleményben történő szabályozás megjelenése rendben is van. Új helyzet állt elő azzal, és a jogalkotói szándék is erre irányul, hogy az illetékes hatóság és az irányító hatóság két olyan európai uniós szervezet, amely végül is, mondom nagybetűvel: Hatóság. A bonyolultnak tűnő intézményi struktúra, amit végül is nekünk a három alap esetében működtetni kell, az európai uniós döntéshozatali mechanizmusból adódik, ahol a különböző szervek eltérő viszonyrendszerben vannak egymással.
Ezek után nézzük meg azt, hogy melyek azok az ismérvek, melyek azok a körülmények, amelyek indokolják egyáltalán a törvényi szintű szabályozást. A teljesség igénye nélkül egy kis összefoglalás. Az egységes szabályozás stabilitása az, ami feltétlenül indokolttá teszi a törvényi szabályozást, mert ez biztosíthatja az expozéban is hallott új feltételrendszerhez való alkalmazkodást, a végrehajtás intézményrendszerének akkreditációját, az informatikai rendszer kiépítését. A változások olyan mértékűek, hogy a korábbi, 2003. évi LXXIII. törvény helyett egy új törvény lép hatályba, és ez is a törvényi szintű szabályozást teszi indokolttá. Az egységes eljárás döntően csak a közigazgatási hatósági eljárási törvény keretei között, attól néhány esetben eltérve, ami a közös agrárpolitikai szabályozásból adódik, valósítható meg, tehát itt is törvényt érint ez a szabályozás.
Számos hasonlóság fedezhető fel, és további törvényt érint, amikor az adózás rendjéről szóló törvényt említem, és az eltérés itt is a közösségi szabályozás garanciarendszeréből adódik. Tehát a nemzeti jogrenddel való összhang csak törvényi szinten teremthető meg ezáltal. A közösségi előírások végrehajtása, az integrált informatikai adatbázis felállítása, a későbbiekben majd a keresztmegfelelés rendszere miatt is szükséges az adatbázisok felállítása, működtetése és más adatbázisokkal való összekapcsolása, valamint adott esetben, amelyre sor kerülhet, a személyes adatok EU-szervek felé történő továbbításának jogi garanciáit kell megteremteni, ezért is indokoltnak látom a törvényi szintű szabályozást.
Az intézkedések végrehajtása operatív és hatékony irányítást igényel. Tehát a közreműködő szervek irányítási, felügyeleti jogosítványainak egyértelmű meghatározása szükséges, amelyek alapvető jogok gyakorlását érintik, ez is a törvényi szabályozást teszi indokolttá. A titokvédelmi rendelkezéseken belül olyan szakmai specialitások vannak, amelyek önálló kezelése szintén a törvényi szabályozás mellett szól. A mezőgazdasági vagyonértékű jogokra vonatkozó szabályozás megteremti az összhangot a speciális szakmai feltételek és a polgári törvénykönyv rendelkezései között. Mivel különösen az egységes támogatási jogosultság várhatóan 2009-ben történő bevezetése több mint 200 ezer gazdaságot fog érinteni Magyarországon, a vagyonértékű jogokra vonatkozó szabályok alapvető jogokat érintenek. E rendelkezések fogják az alapját képezni egy később elfogadandó olyan törvénynek, amely nemzeti hatáskörben fogja szabályozni azt a kérdést, hogy a támogatási jogosultság átruházása milyen feltételek mellett valósítható meg.
Tisztelt Országgyűlés! A rendeltetésszerű joggyakorlás érvényesülése feltételezi, hogy az érintett felek egymással együttműködnek, egymás részére a szükséges tájékoztatást megadják. Ezen alapelv figyelembevételével kerül felállításra az a tanácsadói hálózat, amely az ügyfelek részére nyújt segítséget. Külön ki kell emelni azt a jogalkotói szándékot, miszerint az egyes intézkedésekben való részvétellel összefüggő információkat az azokhoz való egyenlő hozzájutási lehetőségek mellett kell biztosítani a törvény végrehajtásában részt vevő szerveknek és szervezeteknek. Az egyes intézkedésekkel kapcsolatos eljárás eredményessége és gyorsasága nagyban függ attól, hogy az érintett személyek egymással különösen együttműködjenek. Ez teljesítheti be a jogok és kötelezettségek betartását mind az ügyfél, mind a végrehajtásért felelős szervek és szervezetek vonatkozásában.
A kiszámítható szabályozás és végrehajtás elvének megfogalmazása alapvető gazdaságpolitikai érték, és itt utalnék rá, hogy azért vannak ám gazdaságpolitikai értékek a törvényjavaslatban. A piaci szereplők számára feltétlenül gazdasági előnnyel jár, ha pontosan ismerik azokat a feltételeket, amelyek alapján gazdasági tevékenységüket szervezni tudják.
(10.50)
Az intézményfejlesztési feladatoknak összhangban kell lenniük a nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal. Ezért követelmény, hogy az intézményrendszer működése átlátható és szabályszerű legyen, valamint feleljen meg más, közbizalmat is szolgáló követelményeknek. Ettől eltérnünk nem lehet. Ha pedig erre mégis sor kerülne, akkor az szankciókkal járna; itt szintén utalnék arra, ami a miniszteri expozéban elhangzott.
A piaci szereplők számára gazdasági előnyt jelent az, ha pontosan tudják, hogy a nekik járó támogatást és kifizetést pontosan, határidőre, a vonatkozó közösségi és hazai szabályoknak megfelelően megkapják. Az intézménnyel szembeni közbizalomnak így anyagi értéke is van.
A törvényjavaslatban erősödik a nyilatkozati elv, ami a lehető legkisebb adminisztrációs kötelezettséget teremti meg. Ezzel szemben állhat vagy áll az úgynevezett zéró tolerancia elve, ami a mulasztókkal szembeni szigorú fellépést eredményezheti. Itt szeretnék utalni a magyar használatban igényként a közelmúltban és napjainkban is megfogalmazásra kerülő méltányosságra. Ilyen, mint méltányosság, nincs. Van viszont vis maior eset előre lefektetett, meghatározott esetekben, amikor is igazolással lehet élni. Tudomásul kell vennünk, hogy az európai adófizetők minden egyes eurócentjével el kell számolni, hitelesen és szabályosan lehet fölhasználni.
A törvényjavaslat megteremti annak jogi alapját, hogy az érintett szervezetek, akik a feladat-végrehajtásban részt vesznek, megállapodásokat kössenek a feladat végrehajtására, amiben szintén tisztázni szükséges és kell a felelősségi viszonyokat. Pénzügyi szempontból ez az intézményfinanszírozás helyett ezekben az esetekben a feladatfinanszírozás irányába megy el, ez kerül előtérbe, ami a feladat-végrehajtásban részt vevő szervezetek számára egy újfajta, hatékonyabb közigazgatási eljárás irányába mutató együttműködést fogalmaz meg.
A törvény nem egy jogharmonizációs szabályozásnak, hanem a vonatkozó közösségi szabályozás nemzeti végrehajtásának minősül, és ennek lehet minősíteni. Az irányítás és végrehajtás egyes intézményeinél a felelősség egyértelmű meghatározásának következménye a hozzá tartozó eszközrendszer konkretizálása is.
Összességében elmondható, hogy az előterjesztés a végrehajtás későbbi fázisában bizonyos mozgási lehetőséget ad az eljárási törvény tervezete. (Sic!) A végrehajtás kulcsfontosságú szava, ami a törvényjavaslatban többször előjön, az együttműködés szükségessége. Erre, az ebben való együttműködésre szeretném felhívni a vitatkozó felek figyelmét a parlamenti vitában.
Összefoglalva, az általános rendelkezések, az irányítás és a végrehajtás intézményével történő foglalkozás, ezek taglalása véleményem szerint kellőképpen kimunkált, a javaslat elfogadását mindenképpen támogatom.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
