GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány dologra menet közben is szeretnék reflektálni, nem a vita végén, s talán egy kicsit tematizálni is a továbbiakat.
Én azt gondolom, hogy nagyon jól döntött a Ház vezetése, amikor ezt a vitát idehozta ilyen időpontban, ilyenkor a parlament elé. Ez elég ritka esemény, ezt azért valljuk be, és én azt gondolom, hogy néha ki kell beszélnünk azokat az ügyeket, amit nem mindig teszünk meg.
Én Ángyán képviselő úrral abban vitatkoznék, hogy a végrehajtási rendszer valóban egy jogalkotási program része, és alapvetően ez a törvény arról szól, hogy egy új mezőgazdasági támogatási rendszer, aminek része az európai uniós, a nemzeti, tehát a teljes közvetlen és a nem közvetlen támogatások, milyen módszerekkel, technikai értelemben milyen módszerekkel kerüljenek a termelőkhöz.
Én nem látom most annak az esélyét, hogy magát az agrárstratégiát ilyen pártpolitikai megosztottság, és azt mondom, időnként nyílt szembenállás mellett, parlamenti keretek között - ami egy egyszintű parlament, szeretném jelezni, az érdekképviseletek, civilek nincsenek benn a parlamentben, csak a pártok - meg lehessen vitatni. Ezért mi azt csináltuk, és én azt gondolom, hogy jó módszerrel csináltuk, hogy pont egy évvel ezelőtt elkezdtük ennek a stratégiának a társadalmi vitáját, mégpedig úgy, hogy minden szakmai szereplőt több száz rendezvényen megkérdeztünk az ügyben, és én azt gondolom, hogy az Európai Unió által egyébként már elfogadott - és itt jeleznék vissza a képviselő úrnak - stratégia az ágazat döntő többségének a véleményét tükrözi.
Én azt nem mondtam, hogy ezzel mindenki egyetért. De hogy az ágazat meghatározó szereplőinek és potenciális szereplőinek a véleménye alapján készült, ezt én nyugodtan kijelenthetem, és azt gondolom, hogy ez egy vállalható történet. És azt hiszem, azt sem kell elfelejteni, hogy legalább kétszer volt a mezőgazdasági bizottság előtt maga a stratégia, az elmúlt héten a programot is bevittük bizottsági meghallgatás szintjén, és azt gondolom, hogy elég széles körű tájékoztatást adtunk államtitkár kollégámmal, és azt is szeretném jelezni, hogy elég intenzív vitát folytattunk már a stratégiai kérdésekről a 2005-ös agrárbeszámoló kapcsán is. Tehát én úgy gondolom, hogy nagyon sok helyen és széles körben, két vidéki körbejárással is, volt az ősszel, most van egy másik, amikor már a programot ismertetjük, tehát én nem gondolnám, hogy ez a stratégia, amit mi most fölvázoltunk, nem széles társadalmi alapokon nyugszik. Hozzáteszem: biztos van olyan eleme, amivel az ágazat egyes szereplői nem értenek egyet.
Én azt gondolom, hogy amikor az a kérdés merül fel, hogy akarjuk-e az európai agrármodellt: igen, miután azon a szinten leszünk, ahol ők vannak. Mert könnyű úgy természetet védeni, amikor ők már tízszeresen túlterhelték magukat. Majd hogyha a mi adottságainknak megfelelő lesz - és lehet, hogy soha nem lesz egyébként -, mint mondjuk, a sertéslétszám Dániában vagy Hollandiában, akkor lehetne ezekről beszélgetni, képviselő úr. De ránk most olyan dolgot akarnak erőltetni, és ezt nem fogjuk hagyni, meg kell mondjam, és ezért van az, most elmondanám a képviselő úrnak, hogy nincs elfogadott programunk - egyébként még senkinek nincs, szeretném jelezni, mert december 16-án jött ki a körirat az Európai Unióból, hogy milyen módon kell a hatszáz oldalas programot megcsinálni, ez minden országra igaz volt, nemcsak ránk -, tehát én úgy gondolom, hogy ha persze betesszük a fejünket a kés alá, és azt mondjuk, hogy mindent elfogadunk, amit ők akarnak, akkor már lehet, hogy aláírt programunk van, de akkor nincs egy fillér, nem egy fillér, de akkor 10 százalék fejlesztési forrásunk van, nem 47, és teljesen más filozófia alapján hozhattuk volna a pénzeket.
Én azt gondolom, hogy az ágazat egyértelműen fejlesztésre és technológiai modernizációra szorul. És az a technológiai modernizáció, amit most mi pont az egyes tengely mentén elkezdtünk vagy szeretnénk elkezdeni, az hozhatja azt a piaci versenyelőnyt, amit egyébként az adottságaink majdnem így is kompenzáltak, sokkal rosszabb technológiai körülmények között.
Gondoljuk végig, hogy ha mi azzal a technológiával tudnánk, mondjuk, a gabonaágazatot, az állattenyésztést csinálni, mint a fejlettebb világ - és nemcsak Európáról beszélek, mert azért az európai világ most már nem igazán a legfejlettebb világ, azért ezt szeretném elmondani, egy kicsit bezárta magát egy bizonyos filozófia mentén -, mekkora óriási versenyelőnyünk lenne most akár az európai piacokon vagy akár a külső piacokon. Nekünk ezt a versenyhátrányt meg kell szüntetnünk. Nincs másik esélyünk, ez az egy esélyünk van ebben a hétéves periódusban. És onnantól kezdve aztán már majd lehet arról beszélgetni, mikor ezt a szintet elértük… - egyébként még egyszer mondom: a kapacitásainknak megfelelő szintet már soha nem fogjuk elérni, mert volt ennek az országnak tizenhat elvesztegetett éve, amikor nem azt csinálta, amit a szakma követelményei diktáltak, hanem mindenkori politikai alapon dőltek el a kérdések. Én még egyszer mondom: ezért nem lenne jó, hogyha ezek a stratégiai kérdések a parlamentben dőlnének el, és nem a szakmai közvélemény bevonásával és teljes, széles körű szakmai egyetértéssel.
Tehát én azt gondolom, hogy ez egy teljesen vállalható és normális program, és maga a jogszabály is egy vállalható, normális jogszabály. Mert, képviselő úr, nagyon szívesen látjuk, nagyon sok program van még vissza ezeken a vidéki roadshow-kon, amit leginkább üdvözöl a szakmai közvélemény a kicsiktől a nagyokig, hogy azt az igen-igen szigorú pályázati rendszert és azt a szubjektív pályázati rendszert, ami volt a SAPARD-nál meg az AVOP-nál, rendeleti igényléssel, tehát támogatásigénylési rendszerrel akarjuk kiváltani. Persze, lehet bizalmatlannak lenni, meg lehet azt mondani, hogy ezt miért a minisztérium csinálja - azért, mert az a dolga -, minimum negyven nappal rövidíti le a rendszer, ez a rendszer az ügyintézést. Minimum negyven nappal, azért ez, azt gondolom, nem kevés.
És amikor arról beszélünk, hogy majd a forrásokat mikor tudjuk lehozni, meg most vitatkozzunk még fél évig majd a programon, akkor tudja, mit mondanának nekünk decemberben? Hogy hol van a 40 milliárd forint elköltése, amit erre az évre beterveztünk. Tehát itt mi okosak nem tudunk lenni, én ebben teljesen biztos vagyok, de azért azt is be kell látni, hogy a kicsik, legalább a kicsik… - most ugyan ez is egy akadémiai vita, mert miben kicsik?
Amit a képviselő úr mondott a szövetkezetekről, azzal én abszolút egyetértek, de annyira félnek tőle, mint az ördög a tömjénfüsttől, csak azt nem tudjuk, hogy miért, amikor ők is láthatják a modelleket, meg mindent látnak, hogy ez így működik, és bizony akkor azt mondom, hogy akár nem adminisztratív, de legalábbis anyagi eszközökkel kell megpróbálni abba az irányba terelni a dolgot (Dr. Medgyasszay László: Így van!), hogy ha maguktól nem látják be, és tényleg nincs nyolcvan évük, ez teljesen biztos, vagy ötven sincs meg húsz sincs, akkor legalább azt lássák meg, mert ha a magyar termelő meglátja a pénzt, arra biztos, hogy lépni fog, mert ezt azért megtapasztaltuk ebben az elmúlt időszakban.
Tehát rengeteg dolgunk van nekünk ezzel a történettel, de én abban biztos vagyok, hogy nem járunk rossz úton. Persze nyilván sokkal több pénzt lehetne akár vidékfejlesztési célokra is szánni, de akkor mindig meg kell mondani, hogy miből vegyük el. Én úgy gondolom, nem lenne népszerű azt mondani, hogy akkor felejtsük el, mondjuk, a technológiai modernizációt, legalábbis részben, és akkor ezeket a forrásokat tereljük át, mondjuk, vidékfejlesztési forrásokká, aminek a lehívhatósága nagyon megkérdőjelezendő. Mert csináltunk mi nagyon jó ötleteket meg nagyon jó elképzeléseket agrár-környezetgazdálkodásban, állatjólétben, egyébben, csak olyan paramétereket tettünk mögé, amelyek Magyarországon nem létező dolgok voltak, tehát ezért nem is tudtuk nyilván lehívni sem az állatjóléti támogatásokat, az agrár-környezetgazdálkodásit a szántóföldi célprogrammal nyilván igen, de abban meg abszolút egyetértek Kis Zoltán képviselőtársammal, hogy nem ez volt az Európai Unió szándéka ezzel a történettel.
De ez is azt bizonyítja, hogy nálunk még a legnagyobb, legintenzívebb technológiával dolgozó cégek vagy vállalkozások is beférnek az agrár-környezetgazdálkodási programba. Ez nyilván azt jelenti, hogy olyan szegények voltunk az elmúlt időszakban, hogy nem tudtunk semmi olyat, se műtrágyában, se növényvédő szerben olyan szintet elérni, ami még ne férne bele akár egy ökogazdálkodási szintbe is. Tehát én erről beszélek, amikor azt mondom, hogy az ország adottságai meg kapacitásai nem a mostani szintnek megfelelőek, és nem kellene ezt konzerválnunk ezen a szinten, hanem igenis próbálni följebb jönni, olcsóbban termelni, hatékonyabban termelni, és ez önmagában meghozza a piacot. Persze ez nem azt jelenti, hogy nyilván marketing- meg egyéb célokra nem kell forrásokat biztosítani.
És azt is látni kell, amikor említette a LEADER-nek az 5 százalékát, hogy most nem annyit, hanem kevesebbet szántunk LEADER-re, és sajnos kétkörös pályázatot kellett kiírnunk, mert első körben nyilván nem tudták megpályázni a pénzeket, de a második körben is maradtak még benn források. Tehát nekünk egy ésszerű kompromisszumot kell csinálnunk, amikor eldöntjük, hogy a különböző felosztásokra milyen forrásokat meg mennyi pénzt szánunk.
(12.20)
Nagyjából úgy gondolom, hogy ezt nem csináltuk rosszul, de ebben nyitottak vagyunk, és menet közben is alakítható ez a rendszer, ezt képviselő úr pontosan tudja.
Elég élesen felvetődött itt a nyilvánosság. Szeretnék valamit leszögezni. Nekünk semmi bajunk azzal, ha a támogatások nyilvánosak. Egyébként a beruházási típusúak jelenleg is nyilvánosak, ez kifejezetten csak a közvetlen támogatásokra igaz. Mondjuk, nagyon könnyen ki is lehet számolni, hogy tudjam, a szomszédnak mennyi földje van, és mennyi a területalapú támogatás. Ezt azonnal tudom, tehát ehhez különösebben nyilvánosság sem kell. (Dr. Medgyasszay László: Pályázatok!) Egy pillanat! A pályázatoknál nyilvános a rendszer. Szeretném jelezni, hogy mindig hozzáférhetők a honlapon is az AVOP- és a SAPARD-pályázatok nyertesei. Egyedül a területalapú támogatásnál van ez a passzus, hogy esetleg csak kérelemre lehet nyilvánosságot teremteni.
Egyébként ebben nyitottak vagyunk, várjuk a módosító javaslatokat. Hozzáteszem, természetesen az adatvédelmi szabályoknak megfelelően, mert azt nem tudom, hogy mennyire lenne a mostani adatvédelmi törvénnyel összhangban, ha névvel, lakcímmel, egyébbel tennénk ki ezeket a pályázatokat 200 ezer embernél, mert körülbelül ennyiről van most szó. Még egyszer mondom, nyitottak vagyunk, semmi takargatnivalónk nincs. Azt gondolom, lehet, hogy nem a mi köreinket érnék időnként meglepetések ebben az ügyben.
Azt gondolom, ezt a szálat nyugodtan elvarrhatjuk, és minden olyan módosító javaslatot, ami tényleg abba az irányba megy, hogy ez a végrehajtási rendszer jó legyen, kezelni tudunk. Azt kérem a képviselőtársaktól, hogy ezekre a szempontokra, amelyeket elmondtam, akár a modernizációnál, akár más ügyeknél legyenek figyelemmel.
Még egyszer mondom, szívesen látjuk képviselőtársainkat azokon a fórumokon, ahol azért üldöznek bennünket, hogy mikor indítjuk már a gépfejlesztési támogatásokat; és nemcsak a 3 meg 10 ezer hektáros gazdálkodók, hanem az 50, 100 és 30 hektárosok, mert 15 alatt már tényleg nemigen fér bele. De az sem úgy van, ahogy képviselő úr mondta, az csak az 1-es tengelyre igaz. Tehát az 5 EUME csak a beruházási tengelyre igaz, és mondjuk azért én megfontolnám - annak persze más szabályai is vannak -, hogy ott milyen beruházási jellegű támogatást tudunk adni, ami ott ésszerűen felhasználható. De minden egyéb támogatásból, a mikrovállalkozásból, a vidékfejlesztésből, a 2-es tengelyből, a környezetgazdálkodásból, mindenből részesülhet, ezt semmi nem zárja ki, kivétel a fejlesztési források.
Azt gondolom, a mai nap arra tényleg jó lesz, hogy ezeket a kérdéseket tisztába tudjuk tenni, és ezt is kérem a képviselőtársaimtól, függetlenül attól, amit Kis Zoltán képviselő úr mondott, hogy ragaszkodjunk a törvényhez, nem kellene, mert ez a törvény pont azért lett beterjesztve, hogy azt a fajta támogatási rendszert is lássuk mögötte, amiben gondolkodunk. Ez persze még mozog, mert a program még nincs elfogadva, fél éve van az Európai Uniónak, hogy ezt elfogadja, lehet is, van is benne még biztosan mozgástér, de szeretnénk áprilisban legalább azokat a jogcímeket elindítani, amelyek tényleg fontosak ahhoz, főleg a környezetvédelmi és egyéb ügyek kapcsán, hogy időre meg tudjuk csinálni a trágyakezelési beruházásokat.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
