SZIRBIK IMRE
SZIRBIK IMRE
SZIRBIK IMRE, az európai ügyek bizottságának előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az európai ügyek bizottsága jellegénél fogva alapvetően azt vizsgálta, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet vajon megfelel-e az Európai Unió direktívájának, mennyire van szinkronban azokkal az európai eljárásokkal, amelyekre épül a törvénytervezet, nem mond-e ellent azoknak, illetve mennyiben szolgálja ezen belül Magyarország érdekeit.
Mint ahogy a költségvetési bizottság előadója is hangsúlyozta, az a ritka pillanat állt elő a költségvetési bizottságban, hogy egyhangúlag támogatták. Szeretném arról tájékoztatni a plenáris ülést, hogy hasonló helyzet alakult ki az európai integrációs bizottságban is, hisz ellenszavazat nélkül, tartózkodó szavazatokkal ugyan, de úgy döntött a bizottság, hogy alkalmas tárgyalásra, és az anyag szinkronban áll azokkal az európai előírásokkal, amelyekre épül.
(10.30)
Szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni, hogy a közös agrárpolitika magyarországi végrehajtásáról van ebben az előterjesztésben szó, és bár ha valaki kinyitja a jogszabálytervezetet, talán száraznak tűnik, hogy nagyon sok hatósági, szabályozási kérdésről szól, de ezek a kérdések valamennyi esetben azt szolgálják, hogy azok a közös alapok, amelyekből Magyarország csatlakozása kapcsán részesedni kíván és kívánnak a magyar gazdák, függetlenül attól, hogy a gazdálkodás mely szervezeti rendjébe, milyen nagyságrendben és melyik ágazatában tevékenykednek, szeretnének minél többet megkapni a magyar gazdaság fejlődése, a gazdálkodók előremozdulása érdekében.
Az anyag világosan különbséget tesz az agrárpiaci támogatások és a vidékfejlesztési támogatások között, éles elválasztást, ugyanakkor összefüggő logikát is biztosít az eljárásban, hisz az európai eljárásokról valamennyien tudjuk, hogy viszonylag bürokratikusnak tűnnek, talán a gondolkodásunkhoz képest lassúak. Az előterjesztés érdemeként fogalmazta meg az európai integrációs bizottság azt, hogy az európai jogelveken és cselekvési programokon belül minél egyszerűbb eljárást kíván a magyar gazdálkodók felé közvetíteni annak érdekében, hogy azok a pályázatok, amelyeknek az elnyerésére a törvény lehetőséget biztosít, gyorsan, egyszerűen, áttekinthető, kezelhető és ellenőrizhető módon, minél hamarabb szolgálhassák a magyar gazdaság és ezen belül a magyar agrárium fejlődését.
Külön érdemének tekinti a bizottság az egységes gondolkodást, és külön kiemelte a vitájában azt, hogy szinkronban áll a közigazgatási eljárási törvénnyel, tehát ha úgy tetszik, nem kell külön eljárásokat tanulnia mindenkinek attól függően, hogy agrárpályázati vagy - ha úgy tetszik - egyszerű és általános államigazgatási üggyel áll kapcsolatban.
A kilenc fejezet három nagy témakörre koncentrál ebben a szituációban: alapvetően beemeli a törvénybe azokat az európai előírásokat, amelyek Magyarországnak mint tagállamnak teljesítenie kell, ugyanakkor a nemzeti szintű szabályozásnak a két szintjét, a kormányzati, illetve miniszteriális szabályozást is szinkronban lévőnek tartja az elvek szintjén.
Külön kiemelte a bizottság annak az egyértelmű szétválasztását az előterjesztésben, amely a pályázat elbírálását és ellenőrzését próbálja különválasztani úgy, hogy nyilván a döntéshozók ne kerüljenek ellenőrzési, ha úgy tetszik, monitoringszituációba, tehát egyértelmű és világos szakaszokat tudjon biztosítani annak a jogtisztasági és erkölcsi kérdésnek is a biztosítására, hogy azonos emberek ne legyenek pályázat-előkészítők, pályázatelbírálók és időnként önmaguk ellenőrzési szerepében is. Tehát ha úgy tetszik, az agrárbizottság kisebbségi véleményéről úgy látja az európai integrációs bizottság, hogy arra a törvény megfelelő garanciákat biztosít.
Megfelelőnek tartja a bizottság azt is, hogy a különféle alapokat egységes elbírálás és egységes szervezeti rend alapján kívánja működtetni, és külön érdemének tekinti a helyi vidékfejlesztési hálózat létrehozását, hogy közel kerüljön, ha úgy tetszik, személy szerint odakerüljön a farm szélére, a birtoktest sarkára az Európai Unió közös agrárpolitikája. Tehát a magyar termelő érezheti és tudhatja azt, hogy annak az egységes európai közösségnek a részese, amelyhez 2004. május 1-jén valamennyien csatlakozni kívántunk, és azokat a deregulációkat is szép lassan átélve és túllépve ma már eljuthatunk odáig, és a törvény megszavazásával be is léphetünk, amely azt jelenti, hogy a 27-ek ma már nem különálló, hanem egységes testként működnek, de a magyar érdekeket alapvetően képviselő agrárszabályozásról van szó.
Az előkészítésnek az a folyamata, amely a szakma széles körű bevonását jelentette, mutatja a törvényben azt, hogy sikerült egy olyan alkotást az asztalra tenni, amelyet valamennyi képviselő a patkó mindkét oldalán jó szívvel elfogadhat, és a magyar agrárium fejlődése érdekében törvénnyé emelhet.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
