ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy több képviselő is utalt rá, az Európai Unión belül is komoly feszültséget okoz az élelmiszer-biztonság kérdése. Nemcsak az Európai Unión belül, hanem ez év január 26-án tárgyalta az Európa Tanács parlamenti ülése is Strasbourgban az élelmiszer-biztonság, a fogyasztóvédelem szociális hatásait. Nagyon érdekes, amit képviselőtársam is mondott, a szociális hatása és a civil szférának a beemelése magának a rendszernek az ellenőrzésébe; adott esetben a tisztánlátás érdekében a civil társadalom is képes hatni az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos kérdésekre.
2005-ben, amikor négypárti egyeztetéssel elfogadtunk egy országgyűlési határozatot, az emberben öröm kezdett kialakulni: na, ennek lesz olyan folytatása, ami adott esetben Magyarországon még szigorúbbá teszi magát az élelmiszer-biztonságot. Akkor nagyon sokan mondták azt, hogy ne fogalmazzunk úgy, mert a liberalizáció és az egyéb más dolgok tekintetében nem helyes, hogy termék- és piacvédelem. De már egyre több európai uniós tagország tulajdonképpen él ezzel, megkeresi a törvényi alkalmazásnak azon lehetőségeit, amelyekkel a saját hazai tiszta, ellenőrizhető, nyomon követhető termékét és annak a piacvédelmét is megpróbálja szigorítani.
Az Európa Tanácson belül is a szociális hatásai úgy fogalmazódtak meg, hogy ha olyan termékek kerülnek a piacra, amelyek alatta vannak a normális termelési formáknak és ellenőrizhetőség árstruktúrájának, akkor ez azt jelenti, hogy egyrészt az állampolgár be van csapva, másrészt viszont esetleg olyan egészségügyi problémák léphetnek fel, amelyekből adódóan az állami költségvetésből más irányú kiadásokat kell megfinanszírozni.
A szociális hatása ezen belül az is, hogy partnerré válnak tulajdonképpen olyan személyek a terjesztésben, árusításban, akik pontosan a szociális feszültség határa alatt élnek, vagyis a szociális feszültségből adódóan kénytelenek olyan tevékenységet folytatni, ami adott esetben az illegális terjesztésre is rávezeti a társadalmat.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az Európa Tanácsnak is van egy ilyen döntése, és én a néppárti frakció nevében mondtam el az Európa Tanács parlamentjében az álláspontot, és ott is úgy találtam fogalmazni, hogy egy olyan termék, ami nem garantált és nem biztosított, élelmiszer-biztonság szempontjából nem kellő ellenőrzöttséggel kerül a piacra, az tulajdonképpen, azt lehet mondani, gyilkossági kísérlet a vásárlóval szemben. Magyarországon is pontosan azért lenne fontos megfogalmazni ebben a kérdésben, hogy a civil társadalom is minél szélesebb körű tájékoztatást kapjon annak érdekében, hogy tisztában legyen azzal, hogy milyen hatásokat vált ki.
Itt pontosan a GMO-termékekkel kapcsolatban is örülök annak, hogy az Európai Parlament a múlt héten mégiscsak elfogadta a magyar ötpárti parlamenti javaslatot, és 22 ország mellé állt a magyar javaslatnak. Bízom benne, hogy ennek még szigorúbb követelményei és következményei lesznek, és a legközelebbi alkalommal nem 22, hanem 26 ország fog Magyarország mellé állni annak érdekében, hogy valóban olyan termékek ne kerülhessenek piacra, amelyeknek a hatásai még nincsenek kellőképpen alátámasztva.
Azért is tartom fontosnak Font Sándor kezdeményezését, hisz rávilágít bizonyos hiányosságokra. A hatósági rendszer átalakulásával, a laborháttér kiszervezésével, biztonságos ellenőrzési rendszerének a továbbvitelével kapcsolatban én magam is meg jó páran itt a parlamenti képviselők közül fogalmaztunk negatívan. Az ember tényleg azt szeretné, ha az Európa Tanács - amely 47 országot tömörít - és az Európai Unió találkozna azon a ponton, hogy nemcsak az európai uniós tagországok, hanem a harmadik piac részéről is többszörösen megutaztatott áruk ne kerüljenek az uniós országok piacára, ha azok valóban kártékony és káros hatással bírnak az emberi szervezetre. A másik oldalon kőkeményen ki kell mondani: az ilyen áruk, az ilyen élelmiszerek a hazai terméket és annak piacait nagymértékben lerontják.
Előbb-utóbb - az előző két napirendi pontban beszéltünk az agrárkérdésekről - ezt kellene tényleg helyre tennünk, és egy olyan rendszert kialakítani, amiben mindenki tisztán lát, és a civil szféra is megtalálja úgy a helyét, hogy aktívan részt vesz magában az ellenőrzésben. Hisz az a legnagyobb probléma, hogy amíg az európai uniós 15-ök országaiban általános szokás, hogy a vásárló egyből azt nézi, hogy a termék szavatossága, tartalma milyen, és ha negatív élménnyel találkozik, akkor az abban a pillanatban jelzésértékkel bír, és a szankciók is sokkal szigorúbbak, mint Magyarországon. Ebben kellene tényleg egységesnek lennünk Európa összes országában és az Európai Unión belül is.
A következőt szeretném kérni, államtitkár úr. Van számos magyar példa, amit érdemes lenne az Európai Unió bizottsági ülésein is megfuttatni mint magyar javaslatot, és ehhez olyan társországokat keresni, amelyek a magyar javaslattal azonosulni tudnak. Így talán előbb-utóbb tényleg egy még szigorúbb élelmiszer-biztonsági rendszer tud Európában kialakulni, ami szavatolja az állampolgárok egészségét és biztonságát.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
