ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tényleg úgy látom, hogy a mai parlamenti vita aránylag barátságos szinten folyik, és Göndör képviselőtársamnak mondom: megint más az, amikor bizonyos lakossági hányad annyira mély szegénységben él, hogy a földéletjáradék is számára egy bizonyos időszakig nagyon jó helyzet.
De az Európai Unión belül pontosan a vidékfejlesztési törvények megalkotásánál gondoltak arra - és talán ez lett volna nálunk is célszerűbb -, hogy ha adott településen a tulajdonos lemond a családjában lévő fiatalabb számára vagy adott esetben a rokona számára, tehát ott marad a tulajdonos a településen, hisz a vidékfejlesztési források egyik megfogalmazása az, hogy helyben kell olyan formát kialakítani, amivel munkalehetőséghez és tulajdonhoz jut, akkor más a helyzet. Ezt Ausztriában és nagyon sok helyen csinálják.
Nálunk a legnagyobb probléma ott van, hogy szociális szempontból kényszerülnek az emberek arra, hogy a nagyapáiktól vagy dédapáiktól örökölt földet eladják, hisz az ő számukra ez az életjáradék átmenetileg könnyítést jelent. De ha valóban tehetősebbek lennének, akkor egészen biztos, hogy nem ehhez az eszközhöz nyúlnának. Tényleg érdemes lenne a magyar parlamentnek átgondolni azt a formát, amit az Európai Unión belül számos országban alkalmaznak, hisz a földtulajdonos ott marad a településen, és lehetőleg rokoni, családi körben marad a föld. Ha - ami az előző napirendi pontnál is volt - a kisgazdálkodással, családi gazdasággal foglalkozók egyfajta szövetkezeti formát egészséges folyamatban tudnának kialakítani, egészen biztos, hogy más lenne ennek az íze is, formája is, kritikája is, mint ahogy most jelen pillanatban van. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Tudom, hogy emögött is jó szándék volt, csak nem biztos, hogy a végrehajtás területén is oda fog vezetni.
