DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Amikor az oktatási és tudományos bizottságban megkezdődött az oktatási törvények általános vitáját megelőző vita, akkor több ellenzéki képviselő szóvá tette, hogy a négy törvény együttes, rohamtempóban történő tárgyalása nem megfelelő eljárás, és méltatlan a parlamenthez. Ugyanennek vagyunk most is a tanúi. Május 29-én éjjel fél 12-kor folytatódott az általános vita, ma valamivel fél 11 után. Kénytelen vagyok szóvá tenni, mert ez az eljárás méltatlan ezeknek a törvényeknek a rangjához. Akkor is megemlítem ezt, ha esetleg megkockáztatom, hogy Szabó képviselő úr vagy más ismét szóvá teszi, hogy átmegyek az általános vitába. Ilyen körülmények között arra a fajta szakmai vitára, amelyre ugyan Arató államtitkár úr itt pozitív jeleket látott - és valóban voltak ilyenek a megelőzőkben -, azért nincs igazán lehetőség, és a hozzászólások fontossága is megkérdőjelezhető. Tisztelettel kérem a parlamentet és az elnökséget, hogy kerüljék az ilyenfajta - megismétlem - méltatlan munkatempót, amely lehetetlenné teszi a valóban érdemi munkát. De ha már így alakult, mégsem állhatom meg, hogy néhány dologra magam is ne reagáljak.
Az oktatási bizottságban azt azért jó volt látni, hogy bizonyos kérdésekben a különböző oldalon lévő képviselők hajlanak a megegyezésre. Ilyen pontnak láttam azt, amikor a kistérségi társulások eredeti törvényjavaslatban lévő munkaerő-gazdálkodási kötelezettségét végül is, úgy néz ki, hogy lehetőséggé szelídítette a megegyezés. Arra szeretném kérni a tisztelt parlamentet, hogy ezt a verziót támogassák majd a végleges szavazáskor. Ez azzal együtt is jó, hogy önmagában a kistérségi társulások forszírozása, jogainak a növelése nem helyes, de ha már így van a törvényben, akkor fogadjuk el a kevésbé rossz megoldást.
A rohamtempó okozza azt, hogy sok fontos kérdésben még mindig nem alakult ki az a fajta megoldás, ami elfogadható lenne mindenki számára. Egyelőre még nem ismeretes néhány kapcsolódó módosító indítvány koncepcionális szövege. Ilyen a teljesítményértékeléssel kapcsolatos elgondolás, amellyel több ajánlás is foglalkozott. A múlt heti oktatási bizottsági ülésről is úgy álltunk fel, hogy ezen még dolgozni kell. Bizony félő, hogy amin ilyen rohammunkában dolgoznak, majd születik valamiféle megállapodás, de hogy az nem lesz jó, az majdnemhogy borítékolható. Arra szeretném kérni a tisztelt Országgyűlést, hogy nagyon óvatosan foglaljon állást a teljesítményértékeléssel kapcsolatos módosításban. Nem szabad egy kidolgozatlan, nagyrészt bejáratlan rendszernek kitenni iskolai tanári közösségeket, hogy ennek súlyos következménye legyen a munkáltatói jogokra nézve.
Két témát említek még meg, mert az idő nem hosszú. Az egyik a kollégiumoknak az egységes intézménybe való szervezése, illetve ennek a lehetetlenné tétele. A kollégiumok mostohagyermekei a közoktatási rendszerünknek. A legtöbb hátrányos helyzetű gyerek ezekbe az intézményekbe jár, önálló pedagógiai programmal működnek, és a pedagógiai munkájuk jellegében lényegesen eltér az iskolákétól. Ezért az egységes intézménybe való szervezésük lehet, hogy gazdaságilag racionális, de a szakmai munka tekintetében előnytelen, ezért azt kérem, hogy ezt ne támogassák.
Ugyanilyen helytelen lenne az, ha elfogadná a parlament a több iskola közös napköziszervezését, amely mögött kizárólag csak megint gazdasági érvek szólhatnak, de a napközi, ahová ismét csak sok hátrányos helyzetű gyerek jár, olyan pedagógiai munkát végez, ahol azok az interperszonális kapcsolatok, amelyek kialakulhatnak pedagógus és gyerekek között, a nagy tömegeket fölszívó, esetleg közös napközi szervezésében lehetetlenné válnának, és pont a kormány által is hirdetett alapvető pedagógiai célok ellenében hatnának, ezért nem volna szerencsés, ha a parlament ezt elfogadná.
Köszönöm.
