DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Persze mindannyian tudtuk, hogy ez a panasztestület fogja a legnagyobb vitát kiváltani, bár itt azért szeretném megjegyezni, hogy a rendőrségi törvénynek egyébként nagyon fontos más módosítását hajtjuk végre; ezek szerint talán vita nélkül és nehézségek nélkül mehetnek át majd a javaslatok, és ez fontos és jó dolog.
A panasztestület felállítását valamilyen formában magam is és az SZDSZ is jónak, szükségesnek és fontosnak tartjuk a jelenlegi helyzetben, tehát alapvetően egyetértünk vele. Én azonban persze nem biztos, hogy azt a megoldást választanám, ha rajtam múlna, ami ezek szerint ma a rendészeti bizottságban kialakult, és én itt egyáltalán nem a jogász vagy nem jogász végzettségre gondolok, ez szerintem kevésbé jelentős dolog. Ami nagyon fontos, az a civil kontroll a rendőrség felett, mert ez a panasztestület ezt a civil kontrollt lesz képes megteremteni.
De ahogy az előttem szóló képviselő kolléga úr személyes ellenvetését hallhattuk, úgy bizony én már hallottam sok mindenki másnak az ellenvetését is ezzel a panasztestülettel kapcsolatban a parlament legkülönbözőbb padsoraiból. Jómagam sem értek minden tekintetben egyet a kialakuló, véglegesnek tűnő verzióval, mert én például nem tartom helyesnek azt, hogy kétharmados döntéssel szülessen az Országgyűlésben ennek a testületnek a személyeiről a döntés.
Az 5. számú módosító javaslat - amelyet egyébként Lázár, Balog és Kontrát képviselő urak terjesztettek elő - még olyan megfogalmazást is tartalmazott, hogy a képviselők több mint kétharmadának szavazatával kell megszavazni. Én azt hiszem, hogy egyébként sem nagyon ismeri a közjog megoldásként a “több mint kétharmadot”, de ez is talán kevésbé fontos. Én a problémának azt tartom, hogy átpolitizáljuk ezzel ezt a bizonyos panasztestületet. Azzal, hogy behozzuk az Országgyűlésbe, egy komoly bonyodalmat teremtünk, mert én tartok attól, hogy egy ilyen megállapodást nem lehet majd kialakítani, hiszen az élet azt mutatja, hogy sajnos kétharmados támogatottságot igénylő döntések esetében sok esetben nem sikerül a Házban konszenzusra jutni. Én nagyon sajnálnám, ha ennek a panasztestületnek a konkrét felállítása - még ha a törvény azt lehetővé is teszi - majd áldozatául esik politikai vitáknak.
Én éppen ezért is terjesztettem elő a 6. pont alatt azt a módosító javaslatot, amely szerint külön előterjesztés nélkül a miniszter, az igazságügy-miniszter ellenjegyzésével a köztársasági elnök nevezi ki ennek a testületnek a tagjait. Véleményem szerint ez a szakmai követelményeknek megfelelő megoldás lenne, és így azok is szívesen meg fogják majd szavazni ezt a változatát a törvénymódosításnak, akik titkon abban reménykednek, hogy nem lesz ilyen panasztestület, mert egyébként azzal, hogy megszavazzuk magát a testületre vonatkozó törvényi szabályozást, még semmilyen garancia nincs arra, hogy ez a testület föl is fog állni, és ha ebben a formájában fog megszületni, akkor igen-igen jó esély van arra, hogy ez a panasztestület végül is nem létező legyen. Tehát én azt látom, hogy itt azok is szurkolnak ennek a megoldásnak, akik valójában nem szeretnének panasztestületet, csak most úgy csinálnak egy kicsit, mintha ilyen panasztestületre szükség lenne.
A 10. pont alatti módosító javaslatunkat az alkotmányügyi bizottság, fájó, de házszabályellenesnek találta. Ez az igazoltatásra vonatkozó módosító javaslatunk, amelyet szintén közösen terjesztettem elő Kis Zoltán képviselő úrral. Erről az általános vitában is említést tettem. Nem adtam föl, illetve nem adjuk föl a reményt, hogy majd az őszi, átfogó törvénymódosítás kapcsán valamilyen módon ezt a problémát is rendezni lehet, mert igenis létező problémáról van szó véleményem szerint, és egy normális törvényi szabályozás jó lenne. Én készséggel hajlandó vagyok változtatni ezen, csak szeretnék kapni rá egy jó megoldást. Most természetesen tudomásul veszem a bizottság döntését a házszabály-ellenességre vonatkozóan.
Köszönöm szépen a türelmüket.
