DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Igazán nem ildomos dolog fél 3-kor olyan témában szólni, amihez az ember ráadásul nem is gondolta, hogy hozzászól, de képviselőtársam véleményalkotása arra késztetett, hogy mégiscsak szóljak. Értem a logikát, amiből kiindul, hogy egy abszolút szám, egy arány legyen, ami a kistérségeken belül egy jól kiszámítható, körülhatárolható nagyságrendet képvisel akár lakosságszámban, akár pedig kistérségszámban meghatározva. Ez azonban óriási hiba lenne. Tudniillik nem az elesettséget venné figyelembe, hanem függetlenül az elesettség, a rászorultság mértékétől egy abszolút számot fogadtatna el. Ha egy ideális állapotot tételezek fel, mondjuk azt, hogy a kistérségek 90 százaléka egyik pillanatról a másikra nagyon jó helyzetbe kerül, akkor is ilyen mennyiséget kellene támogatni és ebbe a kategóriába helyezni, vagyis az arra nem érdemeseket is támogatni kellene. Fordított esetben pedig kiesnének belőle azok, akiket pedig támogatni kéne, de nem kerülnek bele abba a százalékos arányba vagy mértékbe.
Én tehát nem az abszolút számot, nem a lakosságszámot, nem az arányszámot tartanám helyesnek, hanem azoknak a mutatóknak a figyelembevételével, ami a kistérségek megítéléséhez alkalmas, kellene kialakítani azt a kategóriát, ami lehet 50 százaléka a legjobbnak, de lehet más meghatározás is, ám mindenképpen valamilyen viszonyszám kell hogy legyen a minőséghez képest.
Köszönöm szépen.
