DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Illendő ilyenkor a vitában részt vevőknek megköszönni azokat a hasznos észrevételeket, gondolatokat, amelyekkel jobbá tették ezt a javaslatot. Hogy ezt nem teszem, ennek kizárólag egyetlen oka vagyon, hogy gyakorlatilag az előterjesztés körül érdemi vita nem alakult ki.
A finnyásabbak mondhatják azt, hogy persze hogy nem alakult ki vita, hiszen méltatlan körülmények között kerül tárgyalásra az előterjesztés, az elmúlt alkalommal talán háromnegyed 12 és éjjel negyed 1 között volt lehetőség arra, hogy erről beszéljünk, és most is azért elég megcsappant és erejének talán nem a legnagyobb mennyiségével rendelkező képviselők előtt történik a vita.
Mégis, a lényegen nem változtat, az eredmény azt mutatja, hogy a beterjesztett határozati javaslat a parlament támogatását bírja, érdemi és nagy súlyú módosító javaslat nem érkezett hozzá, ami alapvetően kívánta volna megváltoztatni a bizottság létrehozását, annak vizsgálati tárgyát és vizsgálati területeit. Maga az előterjesztés 19 kérdésben foglalta össze azokat a témaköröket, amelyek tisztázásra várnak.
Ezek közül egyetlen javaslat az, amelyik a kérdések módosítására irányul, mégpedig az első, és egyetlen beszúrt mondatot tartalmaz. A kérdéskör annak a tisztázására irányul, hogy az alapítvány egyik kiagyalója milyen körülmények között részesült köztársasági elnöki kegyelemben. Az eredeti javaslat azt mondja, hogy az igazságügy-miniszter előterjesztése alapján történik ez, hisz ez a hivatalos eljárási rend, a módosító javaslat a “Fidesz-kormány igazságügy-minisztere” velős és igen sokat mondó szavakat szúrja mellé.
Tudjuk, hogy a kegyelmi kérvényeknek az a rendje, hogy maga az érintett, illetve annak jogi képviselője nyújthatja be, az igazságügy-miniszter terjeszti a köztársasági elnök elé, és a köztársasági elnök hozza a döntést. Tehát ha valaki még ilyen pártszagúvá szeretné tenni, mint az előttünk levő módosító javaslat, az nyugodtan odaírhatta volna, hogy az SZDSZ-es köztársasági elnök, de én ezt helytelennek tartanám, mint ahogy ezt is helytelennek tartom. Különösen akkor, ha olyan képviselőtől érkezik ez a javaslat, akinek legalább sejtése kell hogy legyen, hogy mi lehet itt a kegyelmi kérvény mögött, pontosabban: abbéli sejtése vagy információja, ami utalásképpen szerepel abban a minősített jelentésben, amit a nemzetbiztonsági iroda készített, és az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága elé tárt. Magam is úgy gondolom, hogy tisztázni kell a kegyelem körülményeit, erre azonban olyan jelek utalnak, hogy ebben nem az előterjesztő igazságügy-miniszter vagy nem a kegyelmet adó köztársasági elnök tevékenységét kell fókuszba helyezni, hanem az ezeket megelőző kezdeményezést; ha úgy tetszik, ott lehet az eb elhantolva.
De összefoglalva: a 19 kérdés kiállta az Országgyűlés próbáját, és érdemi változtatási javaslat nem érkezett hozzá.
Két javaslat érkezett, ami azt irányozza elő, hogy történjen meg a bizottságban részt vevők nemzetbiztonsági ellenőrzése, illetve nemzetbiztonsági vizsgálata szerepel az egyikben. Azért lenne célszerű a nemzetbiztonsági ellenőrzést használni, ez a törvényi terminológia, talán ez a vizsgálat pongyolának tűnik, és nem harmonizál a jogszabályban foglaltakkal, de úgy gondolom, hogy a nemzetbiztonsági törvény, illetve maga a titoktörvény rendelkezik arról, hogy milyen körülmények között és milyen feltételekkel lehet megismerni államtitkot. Tehát én magam evidenciaként kezelem, más törvény erejénél fogva előírtnak, hogy nemzetbiztonsági ellenőrzésen kell átesni. Ezzel kiegészíthetjük vagy megerősíthetjük a határozati javaslatot. Nekem a második, vagy Avarkeszi képviselő által beterjesztett javaslat tűnik szakszerűbbnek, pontosabbnak, de az érdemi részét tekintve egyetértés mutatkozott eddig is abban, hogy erre szükség van.
És már csak egyetlen módosító javaslat van, hisz összesen három érkezett, ami szót érdemel, ez pedig egyetlen dologra koncentrál, arra, hogy a vizsgálóbizottság működési idejét lerövidítse. Az eredeti javaslat hat hónapra szólt, ez három hónapra teszi. Ilyenkor egy vizsgálóbizottság, ha nagy nehezen megalakul, és hozzákezd a munkájához, főleg most nyáron, az az első, hogy a képviselőknek dűlőre illendő jutni egy ügyrendben, és illendő dűlőre jutni abban a kérdésben, hogy milyen információk beszerzése szükséges. Ez is igénybe szokott venni egy-két hetet. Ezt követően készül egy levél, ami kimegy az illetékes hatóságoknak, ők kiadják az apparátusukban a feladatot, elkészülnek a válaszok, postára adják, megérkezik a bizottsághoz, a bizottsági elnök összehívja az ülést, és akkor tudjuk elkezdeni tárgyalni.
(22.40)
Ezzel csak azt kívántam jelezni, hogy itt számos olyan intézkedés és olyan lépés szükséges, aminek van egy természetes igénye. Az a 6 hónapos idő, amit mi javasoltunk, egy nagyon rövid időszak ahhoz, hogy a vizsgálat érdemi eredményeket tudjon felmutatni. Ezért azt a törekvést, ami azt célozza meg, hogy mindössze 90 nap legyen, csak úgy tudom értelmezni, mint aki a bizottság működését próbálja korlátozni. Tehát a legjobb indulattal is azt kell mondjam, hogy ez nehezíteni fogja a bizottság munkáját, pontosabban kétessé teszi az eredményét, amennyiben a kormánypárti képviselők egy ilyen irányú javaslatot támogatnak. De természetesen tudomásul vesszük a parlament döntését, és tudomásul vesszük azt, hogy többségi elven születik a döntés, és a kormányzó pártok, ha úgy gondolják, hogy a bizottság idejét csökkenteni akarják, akkor egyúttal tevékenységét is korlátozzák, de azon keretek között kell elvégezni.
Összefoglalva az eddig mondottakat: köszönöm mindenkinek, aki dolgozott és javaslatot tett vagy gondolataival hozzájárult ahhoz, hogy ez a vizsgálóbizottság létrejöjjön. Úgy látom, hogy egyetértés mutatkozik közöttünk annak a kérdésében, hogy melyek a tisztázásra váró kérdések, és már csak egy maradt hátra, hogy minél előbb felálljon a bizottság, és a nyári szünetben is aktívan dolgozzon.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
