CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Alapvetően egyetértünk azzal a törekvéssel, hogy a munkahelyüket elvesztett személyek az eddiginél jobban legyenek ösztönözve az újbóli elhelyezkedésre. Idáig egyetértünk.
Azzal a javaslattal azonban, amit ön írásban is benyújtott az Országgyűlésnek, nem áll módunkban egyetérteni, több okból is. Egyrészt a munkanélküli-ellátások, álláskeresési ellátások járulékfizetéssel szerzett jogok. Valamikor egyszer megdolgoztak azért a lehetőségért, hogy most járulékot, járadékot kapjanak. A munkáltató és a munkavállaló befizette az ehhez kapcsolódó járadékot, ezért az, hogy úgy mondjam, idézőjelben: kényszermunkával vagy díjazás nélküli munkával lehessen csak megszerezni ezt az egyébként járulékfizetéssel megszerzett jogot, azt gondolom, hogy az alkotmányosság határát sérti.
Ugyanakkor szintén azt mondom, hogy az alkotmányossági határokat erősen átlépi az, ha nem egyenlő munkáért nem egyenlő bért fizetnek. Ha azt mondjuk, hogy mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, akkor eléggé nagy különbségek alakulhatnak ki a földrajzi adottságokból adódóan. A fővárosban lehet, hogy akár érvényesíteni is lehetne egy 40 órás munkavállalási - idézőjelben mondom - kötelezettséget, mert van annyi olyan típusú munka, máshol meg esetleg nincs, mondjuk, esetleg Szabolcs megyében, Nógrád megyében vagy Borsod megyében. Egyszóval ez eléggé kivitelezhetetlen megoldás.
Mi elindultunk az ösztönzés irányába számos ponton, így az álláskeresési támogatás szabályainak kialakításával, a szociális kassza és a közcélú munkára az önkormányzatok rendelkezésre álló kassza (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) összenyitásával. Ezen az úton szeretnénk továbbmenni.
Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)
