GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mi tagadás, kell keresni a szót, ha az ember méltóságteljesen kíván válaszolni a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetőjének szinte minden alkalommal elkövetett méltánytalan megjegyzéseire. Hát próbálkozom még egy másik kísérlettel; az eddigiek, azt hiszem, hogy nem hagytak sok nyomot frakcióvezető úr magatartásán - hát, talán a szentírás. (Hangok az ellenzéki oldalról: - Ó! - Jaj!) Mert amikor ezt a fajta engesztelhetetlen haragot látom, akkor muszáj figyelmeztetőleg azt mondanom képviselő úrnak, idézve az írást, hogy: “a férfiú haragja nem cselekszi Isten - azt hittem, tud segíteni - igazságát”. (Derültség a kormánypárti oldalon. - Dr. Semjén Zsolt: Miben kell segíteni? - Babák Mihály tapsol: Nagyon szép!)
Sportot űzni abból, hogy ki tud gorombább lenni, énszerintem méltatlan a Házhoz, méltatlan az ön által óvni kívánt politikai kereszténységhez, szerintem méltatlan egy normális felnőtt férfiemberhez. (Taps a kormánypárti oldalon.)
(13.50)
Hát hirtelenjében, hallgatva a makrogazdasági számok repkedését, alig lehet eltitkolni azt a meglepetést, ami az embert éri. Jól emlékszem, hogy hányszor és hányszor hallottam a magyar jobboldal különböző vezetőitől, amikor a gazdaságról, a gazdaság törvényszerűségeiről beszéltünk: az a baj a szocialistákkal, hogy mindent a gazdaságból vezetnek le; hogy nem értik, hogy több a társadalom, több az ember, mint puszta számok egyszerű világa; hogy mit ér a szám, ha nincs mögötte ragyogó élet, és ha nem bontakozik ki mögötte a nemzet nagyszerűsége és emelkedési vágya. Ilyeneket hallunk - most pedig úgy tesznek, mint ha nem is emlékeznének arra, hogy valóban nagyon fontos szociális, a jobb életet szolgáló intézkedések elképesztő sokasága volt az, ami mára a gazdaságban beavatkozásra kényszerít bennünket.
Azon gondolkodom, tiltakoztak-e akkor, kollégák, amikor bevezettük a minimálbér adómentességét. Tiltakoztak-e és megtépték-e magukat itt a parlamentben, hogy nem, nem, azt sohasem, mert akkor különben baj lesz, és mi, a polgári jobbközép pártja ehhez nem járulunk hozzá? Vajon tiltakoztak-e az ellen, amikor a gyermektámogatást gyermekenként 12 ezer forintra emeltük? Vajon tiltakoztak-e, amikor bevezettük a Fészekrakó-programot? Vajon tiltakoztak-e, amikor a szociálpolitikai kedvezményt a kétszeresére emeltük? Vajon tiltakoztak-e akkor, amikor elért az autópálya Szegedre vagy éppen Debrecenbe, most meg pár hónapon belül ott leszünk Nyíregyházán? Vajon tiltakoztak-e akkor, amikor az önök által elkezdett köztisztviselői béremelést követően a közalkalmazottaknak is 50 százalékos béremelésük lett? Vajon értik-e, hogy ezek az intézkedések és az államháztartás túlfeszülése között van valamilyenfajta összefüggés? Miért nem javasolják, hogy vonjuk ezeket vissza? Miért nem állnak elő, hogy azt kérjük a magyar parlamenttől, tegye meg ezt a lépést? Egyszerű a megoldás: ha annyira fáj a szívük a makrogazdasági egyensúly miatt, miért nem teszik ezt meg? Nyitva a pálya!
Nem emlékszem rá, hogy a választási küzdelemben azt mondták volna - merthogy önök azt mondják, rossz helyzetben van a gazdaság -, hogy ha mi kormányra fogunk kerülni, akkor mindazokat a szociális intézkedéseket, amelyeket a gaz szocialisták és még gazabb liberálisok hoztak, mind vissza fogjuk vonni, mert igen, kérem szépen, az a gazdasági egyensúlyhiánynak a fő oka, hogy bért emeltek, nyugdíjat emeltek, családi pótlékot emeltek, autópályát építettek, és mi ezek után vissza fogjuk vonni. Ezt mondták, kérem szépen?! Nem mondták! Tudják, mit mondtak? Hogy beemelünk még egy havi bért, sőt mindezt úgy, hogy csökkentjük a járulékot. Ezt mondták? Ezt mondták. Akkor mire olyan igen büszkék? Mondják meg, mire olyan igen büszkék? Arra nem lehet büszkének lenni, hogy soha az elmúlt négy-öt évben egyetlenegy dologhoz nem tettek hozzá, csak nyafogtak. Ez nem férfias dolog. Nyafogni mindenki tud. Illúziót kelteni mindenki tud.
Lehet azzal vádolni a kormányt, hogy nincs világképe, de egyvalamivel biztosan nem vádolható: hogy amije van, abba nem fér bele antiszemita, radikális ellenzékkel való kokettálás. Azt egészen biztosan lehet mondani. (Taps a kormánypárti oldalon.) Akik ebben az országban komolyan gondolják a demokráciát, azok itt ülnek. Soha nem volt még ezen az oldalon olyan ember, aki azt merte volna mondani annak a jobboldalnak, amellyel egyébként ezer ponton áll vitában, hogy a magyar jobboldal, amikor hatalomra került, mindig rárontott a nemzetére. Nem liberálisoknak és szocialistáknak van politikai felsőbbrendűségi érzetük, nem liberálisok és szocialisták nem értik, hogy mit jelent polgári demokratának lenni! Évek óta várja az ország, hogy legyen programjuk, de nem mernek programot adni, mert attól is félnek, hogy ki fog derülni, mit gondolnak, vagy ki fog derülni, hogy nem gondolnak semmit. (Dr. Navracsics Tibor: Most mondták, hogy van! Lendvai Ildikó mondta!) Azt nem mondták. Azt mondták, frakcióvezető úr, hogy amit írt, abban legalább időnként van gondolat ahhoz képest, amit a főnöke könyvben megpróbál velünk elhitetni. Ez két különböző dolog. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon.) Szerintem nem kell az országot hülyének tartani.
Szlovákiával példálóznak hónapok óta. Meg tudják-e mondani, frakcióvezető urak, hogy Szlovákiában a mi 12 ezer forintunkhoz képest mennyi a gyermektámogatás? A harmada, kérem szépen, a harmada: 4 ezer forint. Meg tudják-e mondani, hogy a mi majdnem 80 ezer forintunkhoz képest - ennyi az átlagos nyugdíj Magyarországon - Szlovákiában mennyi az átlagnyugdíj? Nagyjából 60 ezer. Nem lehet Szlovákiának csak a versenyképességét akarni, és nem akarni hozzá a szociális jóléti ellátások Magyarországtól messze elmaradó szintjét! Ha Szlovákia a példa, akkor tessék felállni, és azt mondani, hogy csökkentsük a családtámogatást, csökkentsük a nyugdíjakat, csökkentsük a magyarországi viszonylag kiterjedt szociális jóléti ellátást! Ezt miért nem teszik hozzá a választóiknak? Miért nem? Félnek attól, hogy kiderülne, hogy ezt szeretnék? Vagy mégse ezt szeretnénk? Mit szeretnének? Hatalomban lenni. Azt tudom. Az rendben van. (Taps a kormánypárti oldalon.)
Frakcióvezető úrnak egy napilapot sikerült elolvasnia. Olvashatna ennél többet is. Mi lenne, ha a Bizottság jelentését olvasná? Ha a tiszta forráshoz menne? Segítek önnek. A világ egyik vezető gazdasági hírügynöksége, a Reuters kiadta nyilvánosan a Bizottság jelentéstervezetének pár nap múlva hivatalos szövegét, amelyből a következő olvasható: Magyarország hatékony intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy az államháztartás tetemes hiányát az Európai Unió által kívánatosnak tartott szintre szorítsa le, ezért további megszorító intézkedésekre nincs szükség. Kérdezem önöket, talán bocsánatot fognak kérni ettől a kormánytól és a kormányfőtől, hogy tavaly májustól tavaly ősz végéig azt mondták Magyarországon újra és újra, hogy ezek a kiigazító intézkedések a) nem lesznek jók, b) újabbak, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik csomag fogja majd őket követni. Talán most fel fognak állni személyes érintettség okán, hogy elnök asszony, szeretném megkövetni a miniszterelnök urat, mert hazudtam itt a parlamentben és hazudtam nyilvánosan, megtévesztettem az országot, megtévesztettem a választókat, pánikot keltettem, sőt elvitattam az embereknek azt a jogát, hogy erőfeszítést tegyenek, mert le akartam őket beszélni, hogy van ennek értelme? Ezt tették? Nem ezt tették. Azt tették, hogy a legrövidebblátó politikai szempontok alapján, ha kell, szociális intézkedéseket szavaznak meg, másnap pedig sírnak, hogy ez pénzbe kerül. Ha kell, akkor vádolják a kormányt azzal, hogy nem érnek semmit az intézkedései, másnap pedig a kormányt vádolják hazugsággal. Belátom, nem könnyű tisztességes politikát folytatni - de lehet. Egy dolog kell hozzá: tisztességes szándék.
Folytatom a jelentést: Magyarország jó úton halad afelé, hogy államháztartásának hiányát 2009-re a vállalásának megfelelően a bruttó hazai termékhez viszonyított 3 százalék körüli szintre szorítsa el. Magyarország hatékony intézkedéseket hozott, ennek megfelelően további intézkedésekre jelenleg nincs szükség. Ezt is elmondhatta volna a választóknak. Ezt is elmondhatta volna mindenkinek, hogy Magyarország mögött egy év kutya kemény időszak van. Sokat pöröltem itt a patkó jobb oldalával - vagy onnan nézve a bal oldalával -, de amit ez a kormány csinált, ha valami, akkor az a szembenézés az elmúlt négy évvel. Nem az a szembenézés, hogy megkérek három kutatót, és íratok velük egy tanulmányt. Tudja, mi a szembenézés? A cselekvés. Ez a kormány pedig cselekedett. Valóban fordulatot hozott az elmúlt öt év politikájához képest. Maguk pedig nemhogy csak cselekedni nem mernek, de egyenesen beszélni sem mernek, hogy igen, mit csinálnék, ha a hőn áhított hatalmat megkapnám. Programot még nem mertek írni, még csak tömeget mertek hívni a Kossuth térre Árpád-sávos zászlóval. Abban jeleskednek. Programírásban, világos elképzelésekben, abban gyávának bizonyultak. Ez a különbség kormány és ellenzéke között. És épp azért, mert gyávának bizonyultak, a kormány meg erősnek és bátornak, a kormány kormányoz, maguk meg ellenzékben vannak, és ha így folytatják, abban is maradnak. (Taps a kormánypárti oldalon.)
Nem lehetetlen önök nélkül egyensúlyt teremteni ebben az országban.
(14.00)
Önökkel könnyebb lenne. Nem lehetetlen, nem lenne lehetetlen önökkel együtt megkövesedett viszonyokon úrrá lenni, átalakítani az országot. Nem lehetetlen. Önökkel könnyebb lenne. Nem lehetetlen önök nélkül Magyarország számára soha korábban nem látott fejlesztéseket ígérő programot elindítani, utakat építeni, kórházakat és felújítani iskolákat, nem lehetetlen önök nélkül ezt megtenni - az az igazság, hogy önökkel könnyebb lenne.
Önök döntik el. Együtt jönnek egy tisztességes egyensúlyt tartó növekedési politikát csinálni, velünk együtt jönnek, nem beszélni, letörni az előjogokat, hanem megtenni ezeket, velünk jönnek építeni az országot, vagy csak ahhoz értenek, hogy itt, a parlamentben sértegessenek bennünket, meg az adófizetők pénzén kivonuljanak a büfébe linzerkarikát enni. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Ha van mondanivalójuk, akkor megtettem azt, amit önök, amikor kormányon voltak, soha nem tettek meg, 60-70 oldalon számokkal, tényekkel elszámoltam, hogy vitatkozhassanak. Nem azért, hogy sértegessenek, ahhoz önöknek nem kellenek tények. Vitatkozhassanak. Ha vitatkozni kívánnak, akkor vegyék ezt elő (Felmutatja), nézzék meg, mondják, hogy miben nincsen igazunk. És ha ezzel készen vannak, jöjjenek vissza.
Köszönöm szépen. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypárti oldalon.)
