DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Én azt hiszem, sokat beszéltünk, beszélünk hosszú idő óta a környezetszennyezésről, a környezetvédelemről, azonban egy nagyon fontos dolgot nem tárgyalunk igazán - és ezt szeretném most hangsúlyosan kifejezni és kifejteni -: a rendszerszemléletű környezeti életünket. Ebbe beletartozik nyilvánvalóan mindaz a környezetszennyezés, amely zúdul ránk pillanatról pillanatra bővítetten újratermelve önmagát, és gyakorlatilag csak megállapítjuk ezeket a mutatókat, kimutatjuk, megmondjuk, hogy mennyi arzén van ebben a vízben, mennyi ólom van, mennyi van a levegőben különböző összetételű anyagokból, és akkor gyakorlatilag meg is állunk egy pillanatra, és azt mondjuk, hogy ejnye, ejnye.
(10.20)
Igen ám, de a környezetvédelem és a környezet kérdése egy olyan rendszert jelent, amiben a környezetgazdálkodástól kezdve nyilvánvalóan mindannyian tudjuk, benne kell hogy legyen, és benne is van a környezet-egészségügy és a környezet-egészségtan. És ma, amikor a technikai civilizáció segítségével rendkívül finom különbségeket és arányokat tudunk megállapítani, és mérni tudjuk már ezeket a dolgokat, a következményeket viszont nem szűrjük le. Csak egy példát mondok a magam kutatásaiból. Annak idején tudományos munkásságom során radieren megnéztük az akkori alumíniumkohó környékén, hogy bizonyos távolságra ott lakó tradicionális családoknál, akik több nemzedéken keresztül éltek ott, vajon közöttük milyen megbetegedések fordulnak elő. Kimutattuk azt, hogy ahogy távolodtunk a kohótól, olyan mértékben csökkentek azok a fejlődési rendellenességek, azok a súlyos szellemi károsodást okozó agyi károsodások, ami akkor nyilvánvalóan nagy port vert fel - és évtizedek óta nagy port ver fel ma is még -, az alumínium behatolása az agyba, az idegrendszerbe, az ez okozta sajátos idegrendszeri-agyi károsodások, az Alzheimer-kórnak a kutatásában éppúgy, mint az egyéb demenciáknak a kutatásában.
A másik, ami nagyon emlékezetes számomra, hogy mérték egy nagy konferencián itt Budapesten, hogy az úgynevezett rétegvizekből nyert ivóvizekben milyen mennyiségű anyagok vannak. És akkor én az egyik előadásomat tartottam a magyarországi depressziókról meg egyéb betegségek eloszlásáról, és véletlenül ott maradt az a fólia, amelyik mutatta, hogy az ivóvízben levő arzénszennyezés milyen mértékben fordul elő. És döbbenetes volt az az eredmény, amit akkor tapasztaltam, hogy a nagy depressziós eloszlások többek között, úgy tűnik, talán összefügghetnek az ottani ivóvízből évezredek, évszázezredek óta nyert vízben levő arzénnel, hiszen a megengedett határnál kétszer-háromszor, sőt ötször nagyobb mennyiséget mutat a Tiszaháton és lent a Duna-Tisza közének a déli részén.
Egyszóval ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy ha mi nem megyünk utána, és nem építünk rá kutatási programokat szúrópróbaképpen éppúgy, mint folyamatos kutatási programokat, akkor az egész környezetvédelemhez kapcsolódó rendszerünkben óriási foltok lesznek, és ez hosszú távon kihatással lehet, lesz azokra a következő nemzedékekre, akik majd vétlenül és nem ismerve ezeket a dolgokat fognak bizonyos településeken élni, vagy pedig más településeken nem nézik meg, hogy ott milyen környezeti ártalmak vannak.
Ezt csak azért mondom megint és megerősítem, hogy amikor mi környezetvédelemről beszélünk, akkor a rendszerben ennek a fenntartható egészségnek és az egészségvédelemnek a szempontjai nagyon komolyan be kell hogy kerüljenek. Ezért én nagyon javasolom, hogy ezt a mindenféle szempontból rendszerben megfogalmazott programot megfelelő finanszírozással el kell indítani, vagy amelyek már vannak és elindultak, azokat meg kell erősíteni, ki kell választani, és területileg meg kell néznünk Magyarországon, hogy hogyan alakulnak ezek az ártalmak.
Köszönöm szépen. (Taps.)
