DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Két gondolat Ékes úr felszólalásához; az egyik a civil szervezetekkel kapcsolatos. A Magyar Köztársaság jogrendje mintegy nyolc évvel ezelőtt, az Aarhusi Egyezmény alapján a környezetvédelmi törvény módosításával bevette a civil szervezetek azon jogait, hogy nemcsak hogy minden adatot megkapnak, ügyfélként vehetnek részt az ügyben. Magyarul, ugyanazon jogosítványok illetik meg, mint azt, aki valamit kérelmez, illetve azt, aki ezzel a kérelemmel szemben valamiféle opciós vagy ellenoldalú véleményt képvisel. Minden olyan szakértői véleményt és minden olyan, az ügyben keresett dokumentumot, amelyet a hatóság beszerzett, a civil szervezetek rendelkezésére kell bocsátani.
A másik a vízkeretirányelv, amelyet most már hat éve az Európai Unió elfogadott. A vízkeretirányelv egyértelmű eligazítást ad arra, hogy a szomszédos, felvízi, alvízi országok egymással szemben a vízkészlet és a víz belső védelme érdekében mit tehetnek meg, és hogyan kell ezt egyeztetni. Ez román-magyar viszonylatban érdekes most, Verespatak kapcsán, illetve itt a Rába habzásával összefüggésben is. Ez azt jelenti, hogy a magyar kormány, ha más megoldás nincs, az Európai Bíróságig kell hogy elmenjen, és ez az országgyűlési határozat arra jó, hogy a végszennyezés kapcsán egy olyan politikai kinyilatkoztatást tegyen, amely a kormányra nézve kötelező, hogy ezeket a lépéseket tegye meg.
Én is örülök annak, hogy itt ötpárti konszenzus látszik kibontakozni, a kormányt meg az Országgyűlés felhatalmazása alapján a legvégső eszköz felhasználására is kényszeríti; mert ez egy olyan néphatalmi döntés, amelyet a kormány nem opponálhat. Köszönöm szépen.
