DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Urak! Gyurcsány Ferenc szokásának megfelelően hosszan és szenvedélyesen beszélt, s Varga Mihálytól elvárt volna egy mondatot annak kapcsán, hogy a mára kialakult nehéz helyzet miatt - ami egy költségvetési nehéz helyzetet jelent - az Orbán-kormánynak van-e valamifajta felelőssége. A miniszterelnök a kompromisszumkeresésben már odáig is eljutott, hogy na, hát nem fele-fele arányban viseli az Orbán-kormány és az utána következők a felelősséget. Már ezt is eredménynek lehet tekinteni. Varga Mihály erre nem reagált, én viszont reagálok erre, bár ezt a parlamentben már többször is megtettem.
Azt gondolom, az Orbán-kormány költségvetési szempontból kiegyensúlyozott négy évet vitt végig. Mi, képviselők is sokszor elégedetlenek voltunk a saját kormányunkkal, annyira szigorú volt a költségvetési kérdések kezelése. Az igaz, hogy a választások évében a költségvetési szigor valamelyest lazult, de nem indított el az Orbán-kormány olyan kezelhetetlen folyamatokat, amelyek a mai nehéz helyzetet eredményezték. Európában mindenhol a választások évében a költségvetési szigoron lazítanak. Ennyit tett az Orbán-kormány, és nem többet.
Amikor elveszítettük a hatalmat, és láttam a Medgyessy-kormány összetételét, élén egy közgazdász miniszterelnökkel, mindig az volt a szocialistákról a véleményem, ha a jövőt nem is látják, ha víziójuk nincs is, ha nem is tudják, hogy hova akarják elvinni az országot, de a tűzoltáshoz értenek. A kormányzáshoz napi szinten értenek. Lehet, hogy elégedetlen az ország, mert - még egyszer mondom - a csodát soha nem tapasztaljuk meg, de meg se égetjük magunkat. És erre mi közvetkezett be? Rövid idő alatt kiderült, hogy az operatív napi kormányzáshoz sem értenek vagy nem akarnak érteni. Ezt ma elismerte a miniszterelnök úr. Hosszan beszélt a Medgyessy-kormánynak arról az időszakáról, amikor ezek a szociális osztogató intézkedések történtek.
Gyurcsány Ferenc valamikor a ciklus közepén hatalomra kerül, és a kérdés az, hogy mit csináljon ebben a szituációban. Nincs arról szó, hogy a szocialisták elfelejtettek volna kormányozni. Ennél sokkal súlyosabb a helyzet: mindaz, ami történt ebben az országban, azt önök konok tudatossággal csinálták meg. Nem arról van szó, hogy tévedtek, mert ha tévedtek volna, hát senki se tévedhetetlen. Tudatosan csinálták az országgal azt, amit tettek. Gyurcsány Ferenc számára egy lehetőség adódott. Korrekciót tenni azokon a folyamatokon, amiket a Medgyessy-kormánytól megörökölt, ez nyilvánvalóan a kormány bukásával járt volna. Be kellett volna vallani azt, hogy rossz pályán van az ország, ahogy ő fogalmazott - erre még kitérek -, de nem ezt tette, hanem azt mondta, fontosabb, hogy átmentsük a hatalmunkat, fontosabb, hogy újra megvásároljuk a hatalmat, és mindent ennek rendeltek alá. Tehát önök nem tévedtek, hanem tudatosan tették tönkre az országot, pusztán azért az egyetlen célért, hogy kormányozhassanak még négy évet. Ez a szomorú valóság, tisztelt miniszter urak és távol lévő miniszterelnök úr.
S hogy mennyire tudatosan csinálták, arra Varga Mihály a beszédében kitért. Ahhoz is volt bátorságuk, megcsinálni azt az orcátlanságot a választások előtt, hogy beígérték az adócsökkentést. Törvényekben rögzítették, hogy milyen öt év áll előttünk. Ennek tudatában szavaztak önökre az állampolgárok. A beszédre készülve természetesen valamelyest ránéztem a kormánypártok honlapjaira, és az SZDSZ honlapján még mindig megtaláltam az adóchartát - mintha semmi se változott volna! Adócsökkentést ígérnek, miközben adót emeltek. De az egykori adócharta ott maradt még mindig az SZDSZ honlapján. És a szocialisták is körülbelül így gondolkodnak. Mondani valamit a választóknak, megvásárolni a hatalmat, és mást tenni a választások után.
(10.00)
11,6 százalékra sikerült önöknek feltornászniuk az államháztartás hiányát. Erre mondta Őszödön az illetékes úr, hogy ekkora böszmeséget Európában nem követett el még egyetlen ország sem. Ezt a 11,6 százalékot mindjárt a választások után 1,5 százalékkal az ominózus Gyurcsány-csomag csökkentette 10,1 százalékra, és onnan próbáljuk most leküzdeni magunkat, és visszatalálni valahová oda, ami Európában elvárható, a 3 százalékos államháztartási hiányra.
Tagadhatatlan, hogy amikor az Orbán-kormány elveszítette a hatalmat, akkor ez egy versenyképes ország volt. Akkor a tíz csatlakozni akaró ország közül éltanulók voltunk minden mutató tekintetében, és ma minden szempontból sereghajtók vagyunk. Ezt merjük kimondani, Kóka miniszterelnök úr (Sic!), nem kell elkendőzni itt a dolgokat, minden összemérhető mutató tekintetében sereghajtók vagyunk. Egyetlen olyan kritériumot se tudunk ma teljesíteni, amit az Európai Unió elvárna tőlünk, és ilyen szempontból az egyetlen tragikus ország vagyunk, amelyik ezeknek a mutatóknak a teljesítésére képtelen.
Varga Mihály azt is mondta, hogy valamifajta reformláz tombol az országban. Én ezt sem látom. Nyilvánvalóan valamivel el kell adni azokat a megszorításokat, amiket önök megtesznek. Azt is belátom, hogy kényszerpályán vannak, nincs más út önök előtt, mint a megszorítások útja, mert annyira elengedték az országot. Nem az ország tévedt rossz útra - ahogy a miniszterelnök úr fogalmaz -, ez az ország egyrészt nem kel útra, ez itt van, ezer éve itt van a Kárpát-medencében, Európában, a kormány tévedt rossz útra, az önök kormánya tévedt rossz útra, az ország pedig csak elszenvedője az önök szélhámosságának, mert ez nem tévedés, ez egy tudatos szélhámosság, amit önök elkövettek.
De nincsen itt semmiféle reformlázról szó, ennek nyoma sincs. Egyszerűen ideológiát gyártanak ahhoz, hogy a nagy rendszerekből pénzt vegyenek ki - mert az egészségügyben miféle reformláz lenne? Senki nem gondolja komolyan, persze meg lehet ezt ideologizálni, hogy a vizitdíj bevezetése micsoda reformértékű lépés, és nem tudom én, hogyan fogja áthangolni az emberek gondolkodását. Nagy valószínűséggel ez persze nem így van. Abban se hiszek, amit a miniszterelnök úr itt mondott, hogy ha az ellenzék együtt haladna a nem létező reformok útján, akkor a dolog egyszerűbb lenne, de ellenzék nélkül is menni fog. Nem fog menni, tisztelt kormánypárti képviselő urak, mert nem száz-egynéhány parlamenti képviselő dolgozik önök ellen, hanem egy országgal nem tudják elhitetni azt, hogy szükség van azokra a lépésekre, amiket önök se látnak, mert nincs a tarsolyukban az égvilágon semmi.
Pénzbehajtás zajlik, költségvetési egyensúly megteremtése zajlik, és ezért nyilvánvalóan ott keresik a pénzt, ahol van; az állampolgárok zsebében, amikor adót emelnek, illetve az állami nagy rendszerekből próbálnak pénzt kimenteni.
Miniszterelnök úr Pécs példáját hozta fel, mint valami csodát, hogy ott majd kórház épül. Elmondom önöknek, tisztelt képviselőtársaim, részese vagyok, a megyei önkormányzat mint fenntartó, részese ennek a nagy rendszernek, boldog lennék, ha végre Pécsen racionális dolgok történhetnének, a klinika rendszerét, a megyei önkormányzat kórházi rendszerét és a város nagyon kicsi rendszerét össze lehetne tolni. Molnár miniszter úr ült valamikor ebben a székben, amikor nekem önkormányzati vezetőként ez nagy-nagy biztatást adott. 70 milliárdos programokban gondolkodtunk, később 48-ra szelídült, aztán 30 milliárdra szelídült, és most megjelent a pályázati kiírás, ahol 12 milliárdról beszélnek, ami már semmire se elég, ráadásul a megyei önkormányzatot vagy a megyei kórházat kizárták az egész rendszerből, tisztelt miniszter úr.
Abnormális dolgok történnek ilyen szempontból. Önöknek nemhogy víziójuk nincs, nemhogy reformelképzeléseik nincsenek, kapkodnak, kapkodnak, és egyszerűen bolondra veszik azt a rendszert, ami hétről hétre az önök eszement ötleteihez képest igazítja, mondjuk, ezeket a terveket, hogy Pécs kapcsán lássák ezeket a dolgokat, hogy hogyan alakulnak ezek a folyamatok.
Néhány mondatot az önkormányzati világról; én értem miniszterelnök úr mondatait. Hosszasan figyelem, amit ő mondani szokott. Dánia példája kapcsán megértettem azt, amit eddig is sejtettem, hogy milyen önkormányzati modellben gondolkodnak önök. Világosan hallottuk, hogy Dániában 30-40 ezren vannak körülbelül egy-egy önkormányzatban, és a kisebb egységekben, mert természetesen ott is településbokrok vannak, nem önkormányzatok léteznek, hanem csak elöljáróságok. Többször elmondtam a parlamentben, önök sunyi módon alkotmányellenesen itt is ezt teszik. Erről persze lehetne beszélni, nem lenne istenkáromlás erről beszélni, intelligens módon lehetne ösztönözni településeket akár arra, hogy közös önkormányzatokat hozzanak létre. De önök nem ezt teszik. Önök vidéki boldogságot meg kistelepülési jólétet hirdetnek, és valójában alkotmányellenesen kisöprik a kis falvak önkormányzati jogait. (Dr. Lamperth Mónika: Ez nem így van!) Mindezt pénzügyi kényszerekkel teszik, tisztelt miniszter asszony.
Ez alkotmányellenes, amit önök tesznek. Ezt önök nagyon jól tudják. Ezért mondom, hogy nem száz-egynéhány ellenzéki képviselő ellenében nem lehet reformokat tenni, az ország ellenében nem lehet reformokat tenni. Önök azt mondják, hogy az ország emberei felkészültek, értik a folyamatokat. Én is azt gondolom, hogy felkészültek, értik a folyamatokat, és átlátnak a szitán. Önök már sokszor csapták be ezt a nemzetet, most is ezt teszik, mert nem mernek az emberek szemébe nézni és egyenesen fogalmazni, és csak azért, mert önöknél van a kasszakulcs, a kasszakulccsal visszaélnek, és alkotmányellenesen szabják át az ország térképét. A kistelepüléseket leveszik a térképről, és most már ott tartunk, hogy a megyerendszert is összedöntik, mert önök úgy döntöttek, hogy régiókra van szükség.
Még egyszer mondom: erről lehetne beszélni, de tisztességesen kellene beszélni az emberekkel erről. Ezt önök most is elmulasztják, ezért ez a reformőrület - ha egyáltalán van ilyen - kudarcra van ítélve, mert még most sem mernek egyenesen fogalmazni az országnak.
Köszönöm a figyelmüket. Képviselőtársam folytatja más témákkal. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
