DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hallgatom ezt a vitát, és ez a napirendi tárgy olyan, mintha születésnapi örömünnepet ünnepelnénk, legalábbis a kormányoldal részéről. Nos, születésnapnak akkor van okunk örülni, ha az ünnepelt örömet hozott az ünneplőknek. Jelen esetben ezt csak a kormányoldal és a holdudvara mondhatja magáénak, mert a kormány elmúlt egyéves ténykedése nekik lehetséges, hogy örömet hozott, azonban az ellenzéknek és az ország többségének ilyen örömet nem hozott.
Ez talán akkor történhetett volna meg, ha a kormány olyan döntéseket hoz az elmúlt egy évben, amelyeket kiválónak tekinthetnénk, hatékonyaknak. Ennek köztudottan két vagy három ismérve van: minden döntést úgy kellene meghozni, hogy azt alapos helyzetértékelés előzze meg, a döntés maga megfeleljen ennek a problémának, és ami a legfontosabb, hogy ezeket a döntéseket az érintettek elfogadják. A vezetéstudomány nem is összeadásjelet, hanem szorzásjelet tesz a döntés jósága, minősége és elfogadottsága között. Az elmúlt egy évben nyoma nem volt annak, hogy a kormány törekedett volna arra, hogy a döntések elfogadottsága megtörténjék, ami elősegíthette volna adott esetben a reformokat.
Akár az egészségügyet, akár a közlekedést, akár az oktatásügyet nézzük, vagy sorolhatnám még a területeket, mind-mind arról szóltak, hogy a kormány a döntéseit megfelelő, mély szakmai egyeztetések nélkül, úgyszólván voluntarista módon hozta meg. Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt egy évben kétszer tárgyaltunk közoktatási, felsőoktatási és egyéb oktatási törvényeket, mind a két ízben megfelelő előkészítés nélkül. Erről szólnak a pedagógussztrájkok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és mindenféle tiltakozás, amelyek előrevetítik a reformok sikertelenségét. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)
