DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Sok területről el lehet mondani, hogy káosz, fejetlenség uralkodik, sajnos ugyanezt látjuk, tapasztaljuk az oktatás esetében is nap mint nap. Zűrzavar van, káosz van az oktatáspolitikában, a realitásokat nélkülöző, hirtelen ötletrohamokból következő ad hoc döntések, rövidlátó, hatásokkal nem számoló, koncepcióknak csúfolt programok fogalmazódnak meg, azaz tényleges irányításra, vezetésre a tárca láthatóan teljesen alkalmatlan, ahogy egyébként láthatóan a kormány egyéb tárcái is, ilyen értelemben tehát a kormány egésze. Ez egyébként nem meglepő. Sajnos az előző kormányzati ciklusban is számtalan példát lehetett ezzel kapcsolatban felhozni, most is az a helyzet. Mind a miniszter úr, mind az államtitkár úr esetében elmondható, hogy korábbi komoly vezetői tapasztalattal nem rendelkezett, egyik pillanatról a másikra bekerültek egy olyan pozícióba, ahonnan egy nagy rendszert kellett volna irányítaniuk, és láthatóan nincsenek képben, hogy mit kellene tenni. Van egy régi mondás, hogy akinek a Jóisten hivatalt ad, nem biztos, hogy észt is ad hozzá. Elképzelhető, hogy itt egy ilyennel találkozunk.
De nemcsak az OM vezetésének az alkalmatlanságából következnek ezek a problémák, hanem abból a kérdésből is, amire mind a mai napig nem tudjuk a választ: nevezetesen, hogy ki valójában a miniszter, ki irányítja valójában az oktatásügyet. Nagyon úgy tűnik az eddigi működési gyakorlatból, hogy az érdemi döntések nem a minisztérium falain belül születnek, hanem a bukott pénzügyminiszter, Draskovics úr által vezetett Államreform Bizottságban, amely döntően a Magyar Bálint által vázolt 163 pontos elveket próbálja érvényesíteni, és ehhez, úgy tűnik, a minisztérium asszisztál. Akkor viszont mondjuk ki nyugodtan, hogy Hiller István nem más, mint egy díszpinty. (Derültség és közbeszólás a fideszes képviselők soraiban.)
Az MSZP és az SZDSZ a választások időszakában, sőt még a kormányprogram tálalásakor is ígért fűt-fát az oktatásüggyel kapcsolatban, minden szépet és jót. Ígérték azt, hogy minden kistelepülésen lesz óvoda - szét kell nézni ma Magyarországon, a valóság nem ez. Ígérték azt, hogy a kiegészítő támogatás a kistelepülési iskolák fenntartásához természetesen megmarad. Nézzünk szét, mi a valóság ma! Se híre, se hamva, pont az ellenkezője történik: a kistelepülési iskolák végóráját látjuk, sőt a mostani törvénytervezetekben pedig már a koporsószeget is beverik ezzel az egésszel, amikor azt mondják, hogy nem lehet átadni, illetve át lehet adni, bocsánat, civil fenntartóknak az intézményt, csak négy évig nem adnak hozzá állami normatívát - na, ez a halála, ez biztosan a halála.
Az iskolák, az oktatás értékeinek a megőrzésére, erősítésére tettek nagy, hangzatos ígéreteket, ezzel szemben pont az ellenkezőjét látjuk: gyakorlatilag az általános iskola utolsó két évfolyamának a lassú elsorvasztása folyik, nagyon úgy néz ki - nem merik ugyan bevallani, de erre mutatnak a jelek -, hogy a 8+4-es iskolaszerkezet helyett egy 6+6-os irány erősítése folyik, ami megint csak a kisebb településeknek a nagy hátrányára történik természetesen.
Felesleges adminisztrációk sokaságával terhelték meg a pedagógustársadalmat. Ígéretet tettek, hogy ez megszűnik - no, azóta is mindenki várja, hogy teljesüljön. De láthatóan úgy vannak ezzel önök, hogy az ígéret semmire nem kötelez, továbbra is folytatódnak azok a hazugságok, amelyek korábban is voltak. Egy ilyen egyszerű dolog, hogy a felesleges adminisztratív, plusz idő- és energiabefektetéseket mérsékelni lehessen, ez sehol nincsen.
Drasztikus forráskivonást hajtottak végre az oktatásügyben, óriási forráskivonást: a normatívák esetében gyakorlatilag egy 25-30 százalékos csökkentést lehet elkönyvelni sajnálatos módon; ellentételezés nélkül 20 százalékkal emelték meg a pedagógusok óraszámát; a pedagógusbéreket befagyasztották, és minden jel szerint 2008-ban sem várható ennél jobb.
A tanulói létszám alapú finanszírozás helyett áttértek a tanulócsoport alapú finanszírozásra, ami megint csak azt jelenti, hogy újabb pénzt vontak ki a rendszerből. Mondanom sem kell, hogy a kisebb települések esetében ezek a károk sokkal hatványozottabban jelentkeznek. Tehát el lehet mondani azt, hogy önök kiérdemelték a Ceauşescu-nagydíjat a falurombolás tekintetében, már ami az oktatásügyben tetten érhető, arra ez mindenképpen igaz. Lényegében a 2007-2008-as tanévre - tehát nem naptári évre, hanem tanévre - kifuttatva azt lehet mondani, hogy egy év alatt közel 30 milliárd forintot vonnak ki az oktatásból. Azért ez egy irtózatosan nagy összeg, tisztelt képviselőtársaim!
Azt ígérték, hogy nem lesz tandíj a felsőoktatásban. Azt látjuk most, hogy van tandíj, nem is akármilyen. Bokros ehhez képest - hogy is mondjam? - szolid, szende tündérlányka volt a maga 2 ezer forintos havi tandíjával; ehhez képest önök majdnem megduplázták azt. És egész egyszerűen olyan nyakatekert, ráadásul abnormális indoklásokkal jönnek elő, hogy a tandíj jobb lesz mindenkinek. Bevallom őszintén, szegény gyerekek esetében nehéz elmagyarázni azt, miért lenne az jobb, hogy tandíjat kell fizetni. Ráadásul a tandíj befizetésétől minőségi változásokat iszonyú nehéz várni, amikor még a tárca sincsen tisztában azzal például, hogy az egész bolognai típusú rendszer hogy és mint fog működni. Ha kicsit közelebbről látná az egyetemeket, akkor tudná azt, hogy negyedévente kell átdolgozni mindenféle tantárgyleírásokat, kurzusleírásokat és így tovább, mert teljes mértékű a káosz. És arra sem tudnak választ adni, hogy a hároméves alapképzésben részt vevők majd milyen eséllyel tudnak a munkaerőpiacra menni, mert szakképesítés lényegében egyikhez sem fog tartozni.
Eljutunk egy olyan érdekes helyzethez is, hogy a tanárképzés esetén nem szaktanárokat fogunk képezni: a mesterképzésnél a mostani OM-álláspontok szerint a krediteknek a négyötöde pedagógiai meg pszichológiai tárgy lesz, és véletlenül sem szaktárgy. Úgyhogy innentől kezdve elmondhatjuk azt, hogy el kell végezni az ilyen pedagógiai meg pszichológiai tárgyakat, és utána az ember kitalálja, hogy angoltanár vagy matematikatanár lesz-e egyébként. Nagyon furcsa irányokba mennek a dolgok, ez mutatja, hogy teljes káosz van.
Ígértek 10 ezer új kollégiumi férőhelyet, 20 ezer korszerűsített férőhelyet, ha az önök korábbi regnálására is visszamegyünk. Szét kell nézni: semmi nem lett az egészből. Bizonyos korszerűsítések lettek, de hogy számszerűen ez megvalósult volna, hogy ennyi új férőhely, ennyi felújított férőhely, az bizony sehol nincsen.
Szűkítették a tankönyvellátásban részesülők körét, ingyenes tankönyvről már nem is beszélünk, ez is az Andersen-mesék világába tartozik. Ellehetetlenítették a művészetoktatást. A költségvetés mellékletéből egyébként kiderül, csak kicsit figyelmesen kell nézni, hogy 2010-ig az önök kormánya még 20 százalékkal tovább akarja csökkenteni az önkormányzatok forrásait is, ami értelemszerűen a közfeladatok ellátásának a rovására fog menni - ez egyébként egy durván 160 milliárdos tétel.
Nem tudom, hogy van-e még hova továbbhátrálni. Csak emlékeztetni szeretnék, hogy ráadásul az oktatás kötelező Magyarországon, nem egy fakultatíve választott dolog, tehát kötelező lenne. Ehhez képest önök teljes mértékben ellehetetlenítik.
A bérek emelésével sem számolnak, és akkor még nem beszéltünk a PPP-beruházásokról. A forráskivonás folytatódik, a most beterjesztett törvényjavaslataik erről szólnak: mind a munkaerő-gazdálkodási terv ebbe az irányba mutat, az egységes iskola-kollégium terve ebbe az irányba mutat, a több iskola-egy napközi elképzelés ebbe az irányba mutat, az alapfokú művészeti oktatás forrásainak további szűkítése ugyancsak ezt jelzi. Tehát gyakorlatilag azt kell mondanom, hogy önök fiskális szempontból közelítenek mindenhez, szakmai kérdés az OM esetében végképp nincsen. Ilyen erővel nyugodtan meg is lehetne szüntetni a minisztériumot, és azt lehetne mondani, hogy ezen feladatokat áttestálják a Pénzügyminisztériumra, mert úgyis csak egy dolgot csinálnak: kiveszik a pénzt.
(11.40)
Kiveszik a pénzt a rendszerből, és az egésszel kapcsolatos oktatási, nevelési feladatokat lényegében a padlás sarkába állítják, vagy nem is tudom, hova.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezek a tények, és még lehetne hosszan beszélni, hogy milyen botránysorozatok is jellemzik egyébként a tárca működését, de ezt hagyjuk meg a bulvárlapírók kiváltságaként, nekik is meg kell élni valamiből.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)
