DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt egy évről szól a mai vitanap, és ha az elmúlt egy évet értékeljük, akkor meggyőződésem szerint leghívebb, leghitelesebb, legobjektívebb értékelést akkor tudunk mondani az elmúlt egy évről, hogyha nemcsak a saját magunk véleményét tekintjük mérvadónak, hanem olyan szervezetek véleményét is mérvadónak tekintjük, amelyek bizonyos mértékben kívülről látják a magyar folyamatokat, bizonyos mértékben kívülről, nálunknál objektívebben ítélik meg a helyzetet.
Az elmúlt hat hétben három olyan szervezet is értékelte a magyarországi gazdasági folyamatokat, amelyeknek a véleményére korábban oly sokat adott a nyilvánosságban az ellenzék is, korábban oly sokszor, sokféle véleményt formálva hallgatták meg és minősítették véleményüket, most úgy tűnik, hogy mintha egy picit kopna e szervezetek véleményformálásának a hazai reagálássora. Minősítette Magyarországot az IMF, minősítette Magyarországot az OECD és éppen a tegnapi napon nyilvánosságra került minősítésében az Európai Bizottság.
(10.40)
Miután mindhárom szervezet Magyarország elmúlt egy évéről alapvetően pozitív véleményt formált, azaz amelyik irányba halad Magyarországon a gazdaság, amelyik irányba halad Magyarországon a költségvetés-politika, pozitívan ítélték meg, ezért azt gondolom, hogy talán érdemes erre figyelni, talán érdemes egy percet erre a dologra is fordítani.
Az Európai Bizottság úgy értékelte Magyarországot, hogy teljes egészében végre kell hajtani a szerkezeti reformokat, hogy új ajánlásokat nem kíván tenni Magyarországnak, és a Bizottság ezzel a témával foglalkozó biztosa pedig a következőket mondotta. “Magyarország 2006 közepe óta jelentős lépéseket tett a költségvetési konszolidáció felé, miután 2006-ban mérsékelte az államháztartás helyzetének romlását, 2007-re pedig jelentős hiánycsökkentést tett lehetővé.” Továbbá úgy minősítette, hogy nehéz, de szükséges reformok útján jár Magyarország annak érdekében, hogy konszolidálja államháztartását. Úgy vélem, ha ezeket a szavakat és ezeket a kijelentéseket értékeljük, akkor talán egy mondatot érdemes ebben a vitában megemlíteni.
Az a vita a nemzetközi megítélésben, ami az országon belül zajlik, részben ma itt, a parlamentben is zajlik, nagyon egyértelmű külső megítélésre talál. Nevezetesen az általam imént mondott idézetek egyértelművé teszik azt, hogy azt a folyamatot, amelyet az elmúlt év június 9-én indított el az új kormány, a helyes irányba tett jó lépések folyamatának tartják. Magam úgy gondolom, hogy nehéz lett volna más úton ugyanezt a célt elérni.
Vannak ugyan ma is Magyarországon olyan politikusok, akik erről másként vélekednek. Megint idéznék: “Ahhoz, hogy az ember egy másik iskolát kövessen, ahhoz nyitottság kell. Kevesebb provincializmus, több európai kitekintés, több ismeret, nagyobb befogadókészség, más iskolák eredményeit meg kell ismerni. Hogy gazdasági növekedéssel is ki lehet lábalni a pénzügyi válságból, az eladósodottságból, ki kell lábalni a költségvetési hiányból, erre vannak részletes modellszámítások.” Az idézet a legnagyobb ellenzéki párt elnökének rádióinterjújából származik. Úgy gondolom, azt a vitát érdemes itt és most is megvívni, hogy vajon lehet-e másként, lehet-e más módon ugyanazt a célt elérni a rendelkezésre álló hároméves határidőn belül.
Ma, azt gondolom, nincs olyan közgazdasági iskola, nincs olyan hiteles modellszámítás és nincs olyan hiteles tapasztalat az elmúlt húsz évben Európában mögöttünk, ami alapján ezt a bizonyos más utat hitelesnek lehetne elfogadni. Úgy vélem tehát, hogy amikor az Európai Bizottság Magyarországot értékelte, akkor nagy valószínűséggel a reális megvalósítás körülményeit minősítve is értékelte az országot.
Szeretnék arra is három mondatot szánni, hogy itt az elmúlt időszakban elhangzottak olyan vélemények, amelyek nem állják meg a helyüket. Az hangzott el többek között, hogy az Orbán-kormány nem indított el olyan folyamatokat, amelyek ilyen helyzetet eredményeztek volna, mármint hogy 2001-ben, illetve 2002-ben nem indított el ilyen folyamatokat. Csak emlékeztetném a képviselőtársakat két körülményre. A lakástámogatási rendszer Orbán-kormány által elindított logikája mintegy 200 milliárd forintos évi többlet költségvetési támogatási igényt indukál ma a magyar költségvetésben úgy, hogy 2003-ban és 2004-ben ennek a feltételein az akkori kormány változtatott.
Azonkívül szeretném emlékeztetni a jelenlévőket, hogy annak idején a 2000. évben elfogadott kétéves költségvetés 2001. év végére olyan helyzetet indukált Magyarországon, hogy mintegy 250 milliárd forinttal nőtt az úgynevezett maradványszint a költségvetési intézményeknél. Remélhetőleg ennek az évnek a végére tudjuk leküzdeni ezt a fajta örökséget, ezt a fajta hozományt az előző időszakból. És én most nem hibásokat és nem felelősöket akarnék keresni, csak azt szeretném mondani, hogy kinek-kinek megvan a maga felelőssége abban, hogy ilyen helyzet jött létre és alakult ki Magyarországon. Úgy gondolom, hogy nyilvánvalóan a legnagyobb felelőssége a 2002-2006 között kormányzó koalíciónak volt ebben, azonban ne feledjék, ez a koalíció képes volt arra, hogy 2006-tól kezdődően, belátva a korábbi hibákat, olyan váltást kezdeményezzen a gazdaságpolitikában, a költségvetési politikában, ami mára ezt a fajta európai bizottsági értékelést, a vezető elemzők pozitív értékelését és a realitását megadja annak, hogy Magyarország 2009-re teljesíthesse a maastrichti kritériumokat.
Végezetül egyetlenegy megjegyzést engedjenek meg nekem. Itt hiányolták a növekedés forrásait, illetve kullogásnak nevezték ezt a periódust. Kérem, képviselő urak, nézzék azt meg, hogy ha ezt a programot végrehajtjuk, akkor három év alatt mintegy 1100 milliárd forinttal több forrás áll rendelkezésre a vállalkozások fejlesztésének finanszírozására, pusztán az államháztartási hiány csökkenése okán. Természetesen ehhez jön még mintegy 400-500 milliárd forinttal több európai uniós fejlesztési forrás, ebben a hároméves periódusban, és meggyőződésem szerint e kettő, végrehajtva a strukturális reformokat, elég ahhoz, hogy Magyarországon ismét 4 százalék fölötti gazdasági növekedés alakuljon ki, és ezzel gyorsabb ütemben tudjunk felzárkózni Európa fejlettebb országaihoz.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
