SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Ha néhány, egy mondattal jellemezni lehetne az önök munkáját, és valaki idegennek szeretném bemutatni, hogy önök hogyan dolgoznak, akkor a legegyszerűbb ezen az anyagon keresztül, amit önök kiadtak. Jó drágán, nagyon szép, színes kiadvány, amelybe belehelyeztek egy hibajegyzéket, de sajnos azt kell mondanom, hogy a finomhangolás sem sikerült, mint ahogy az egészségügyben sem. A finomhangolás itt a hibajegyzékben is elromlott. Magyarán: önök bármit tesznek, bárhol a kormányzás területén, az mindenhol csak hibás, mindenhol csak rossz irányba visz.
De nézzük, miben vállaltak és váltak önök tettestársakká, szabad demokraták és szocialisták, bármennyire is próbált ez alól kimenekülni Kóka János.
Először is az egészségügyet vázolnám fel. A vizitdíjat külön emlegeti ez az anyag. Önök azt állítják, hogy 10-20 százalékkal mérséklődött az orvos-beteg találkozások száma. A valóság ez, és miniszterelnök úr, ha itt lenne, Katus néninek is érdemes lenne elmondani, hogy fontos orvos-beteg találkozások maradnak el, ennek később sokkal nagyobb kára lesz az egészségügy területén, sokkal nagyobb gondot fog okozni. Valamint, akik kiszorultak a rendszerből, azok a szegény emberek, akik a pluszköltségeket nem tudják elviselni, sem a vizitdíjat, sem a kórházi napidíjat, sem pedig az utazási költségek emelkedését. A másik: a vizitdíjjal kapcsolatban azt mondják önök, hogy bevezetésével megismerik az ellátás tényleges költségeit az emberek.
Tisztelt szocialista, szabad demokrata Képviselőtársaim! Szerintem az emberek a járulékfizetéssel is megismerték, és tudják, hogy miért fizetik a járulékot, mind a munkaadóik, mind ők mint munkavállalók.
Viszont az anyagba elfelejtették önök beletenni, hogy a munkavállalói járulékot, az egészségügyi járulékot 4 százalékról 7 százalékra emelték. Ezért van az, hogy idén az emberek nagy része nettó értelemben kevesebb pénzt visz haza, mint 2006-ban.
A potyautasokról is beszélnek, hogy majd itt kiszűrik a potyautasokat. Szeretném felhívni itt az államigazgatás jelen lévő képviselőinek figyelmét, hogy a potyautasok nagy része az államigazgatásból kerül ki, legalábbis nem azért, mert ők nem fizetnek, hanem utánuk vagy nem fizetik meg a tb-járulékot, vagy pedig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem figyel arra, hogy ez valóban elkönyvelésre kerüljön.
Nézzük a kórház-átalakításokat! Bezárások, és itt érdemes kiemelni két kórház bezárását, egyrészt a Schöpf-Merei Anyavédelmi Központnak, másrészt pedig a Svábhegyi Gyermekgyógyintézetnek a bezárását. Önök hatalmas nagy lendülettel behozták a parlament elé a “Legyen jobb a gyermekeknek!” című 25 évre szóló programot, ehhez képest ezt az egész programot ezzel kezdték, két olyan kórházat zártak be, amely mindenképp jelentős és fontos a gyermeknevelés, a gyermekszülés és a gyermekgyógyítás területén.
(10.10)
A többezres orvos- és ápolószemélyzet-elbocsátások miatt is már most milliárdokban, de inkább tízmilliárdban mérhető az a kár, ha a betanított, sok pénzért kitanított orvosok vagy pedig más ápolószemélyzet elhagyja a pályát; akkor ennek következtében vagy külföldön jelennek meg, vagy pedig teljesen más területen dolgoznak, hiába volt a beléjük befektetett szakma, hiába szedtek ők fel hatalmas nagy szakmai tudást, hiába kapták meg azt a tapasztalatot, amit 10-15, sokszor 20 év alatt szereztek ezen a területen. A volumenkorlátot is bevezették és szűkítették, ezáltal a műtétek tolódnak el. Ennek a későbbi költsége, kihatása mekkora lesz, semmi választ nem kapunk erre.
Mindez miért van? Önök tavaly a konvergenciaprogram keretében beszéltek az egészségügy finanszírozásáról, és itt jelezték, hogy három év alatt körülbelül 250-270 milliárd forintot fognak kivonni az egészségügy területéről. Ennek a következménye az - és az is lesz -, hogy több tucat kórház megy csődbe, több tucat kórház nem tudja ellátni a feladatát, és az egészségi állapota - mint amiről beszélt Kóka János - a nemzetnek nemhogy olyan szinten lesz, mint amilyen most jelenleg, hanem sokkal rosszabb szintet fog elérni, még lejjebb fog süllyedni.
A gyógyszerkasszáról önök nagy örömmel és nagyon szívesen beszélnek, hogy milyen mértékben csökkentették most április óta 1700 gyógyszer árát. Csak egy dolgot felejtenek el: egy év alatt a KSH statisztikai mérése alapján a gyógyszerár-emelkedés 17,5 százalékos volt. Tegyék önök ezt is hozzá! Tegyék önök azt is hozzá, hogy bevezették közben a dobozdíjat, amit persze tagadott a miniszterelnök úr. Tegyék azt is hozzá, hogy a közgyógyellátás támogatási rendszerét megszigorították oly mértékben, hogy háziorvos, kezelőorvos csak hatezer forintnyi összegben írhat fel, másik hatezer forintnyit pedig szakorvos, aki egyébként sokszor nem is ismeri azt a beteget, akinek fel kéne írni azt a gyógyszert.
De nézzük meg, hogy mit tettek a szociálpolitika, illetve a nyugdíjasok területén! Megértem egyébként, és nagyon ügyes és taktikus megoldásnak tartom azt, amit Kiss Péter miniszter úr tett, hogy igazából az ő területén túlzottan jelentős változások láthatóan nem történtek, csak minden egyes más változtatás kihat a szociálpolitikára is. Így el kell ismernem, hogy talán ebben az anyagban, nemcsak az anyagban, hanem az elmúlt időszakban talán az egyik leghelyesebb kormányzati lépés volt: a nyugdíjkorhatár emelése nélkül emelkedik a nyugdíjba vonulás tényleges korcentruma. Ez elfogadható és helyes lépés volt, de mit tettek még emellett, amit egyébként nem emelnek ki sem ebben az anyagban, sem a kormányzati politikában nem beszélnek róla?
A Ratkó-korszak gyermekei lényegesen rosszabb kondíciókkal, azaz alacsonyabb szinten mennek el nyugdíjba. Számítások szerint 8-10 százalékkal lesz kevesebb a nyugdíjuk a megállapítás szerint, mint a most nyugdíjba menő, a 2007-ben még nyugdíjba menő társaiknak. Ennek következményei kiszámíthatatlanok, és ugyanígy azt kell mondanom, hogy a Ratkó-korszak gyermekei azok, akik a '90-es években sokkal nagyobb mértékben kerültek az utcára, aminek következtében a nyugdíjuk megállapítása még alacsonyabb lesz, hisz jóval kevesebb szolgálati időt tudnak elszámolni, vagy ha el is tudnak számolni, nem lesz olyan magas az a beszámítható munkabér, amit ők szeretnének. Tehát többszörösen is sújtják ezt a korosztályt.
Gyurcsány Ferenc hétfőn - megjegyzem - itt a parlamentben össze akarta hasonlítani az átlagnyugdíjakat Szlovákiával, illetve Magyarországon belül. Gyurcsány Ferenc 80 ezer forintról beszélt. Szeretném jelezni, hogy ma Magyarországon a január 1-jei emelés után 69 800 forint, azaz 70 ezer forint az átlagnyugdíj. Lehet, hogy neki az a 10 ezer forint bagatell, de az emberek többségének, ezreinek ez igenis sokat jelent.
Beszélni kell itt a 385 ezer ma még korhatár alatti rokkantnyugdíjasról is. Nagyon helyes, hogy meg akarják tisztítani önök ezt a területet, rendbe akarják tenni ezt a területet, ezt minden vitában és tévéműsorban elmondtuk, de hogyan akarnak önök 385 ezer embernek úgy munkát adni az elkövetkezendő három évben, hogy jelenleg a munkanélküliség 7,5 százalék; hogy jelenleg más fiatal emberek sem és munkára alkalmas emberek sem tudnak munkát találni, és azok az emberek, akik 5-10-15 éve kiestek a munkából, hogyan fognak visszakapcsolódni, visszakerülni a munka világába. A nyugdíjtörvényben persze azért elrejtettek még egy-két apróságot, így például a nyugdíjas munkavállalók összevontan adóznak most már a nyugdíjukkal, illetve a munkajövedelmükkel, járulékemelés érte őket nem is kis mértékben; erről elfelejtettek ebben a szép anyagban beszámolni.
Szociális területen bár szétverték a családtámogatási rendszert, bár csökkentették a bentlakásos intézmények, időskorúak, fogyatékos emberek támogatását, a gázár- és távhő-kompenzáció csökkentésével nagymértékben sújtották leginkább a szegény rétegeket, de mégis azt kell mondanom, hogy ezek mellett, ami nem olyan látványos dolog volt, és nem kimondottan a szociális támogatást érintette, igenis a szegényebb rétegeket fogja sújtani vagy sújtja már az áfaemelés, a tandíj bevezetése, a 17,5 százalékos gyógyszeráremelés, amiről beszéltem, az utazási költségek emelkedése, illetve az iskolabezárások, amik az elkövetkezendő hetekben, hónapokban sajnos realizálódni fognak.
Tisztelt Országgyűlés! Önök közép- és hosszú távon jól hangzó programokat indítanak el: fogyatékosügyi program öt évre, roma évtized programja, “Legyen jobb a gyermekeknek!” huszonöt évre, de amit most tesznek, pont az ellenkezőjét jelenti ezeknek az embereknek az életben, és az egész társadalmat lecsúsztatják. Öt év rossz kormányzása következtében az ország megduplázta, vagyis önök megduplázták az államadósságot, sereghajtók lettünk a térségben.
Befejezésül hadd idézzem Gyurcsány Ferencet: “Kormánypárti képviselőtársaim, vegyék figyelembe, ehhez képest társadalmi értelemben a vizitdíj semmi. Az nem botrány, az kényelmetlen politikailag meg kifizetni, mert politikailag lehet neki súlyos következménye, de őszintén szólva, ez a következmény legfeljebb bennünket érint, ha idióták vagyunk.” Hát ne legyenek idióták!
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
