VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy árnyaljam azt a képet, amelyet az elmúlt több mint ötven percben hallhattak a miniszterelnök úrtól és az MSZP frakcióvezető asszonyától, hiszen ebben a világban, amelyről ők beszéltek, megszűnnek a problémák, következetes reformlépések történnek, az ország egyre jobb és jobb állapotba kerül, csak van még itt egy ellenzék, aki néha bele akar piszkálni ebbe a folyamatba, zavarja ezt a gyönyörű, rózsaszín összhangot. Nézzünk akkor néhány olyan képet, amely nem az ellenzéken múlik, és amely, azt gondolom, hogy ma egy átlag magyar ember számára a napi valóság.
Engedjék meg, hogy hozzászólásomat egy hírrel kezdjem, június elején jelent meg, a hír címe az volt, hogy “Csak a miniszter tudja, kihez tartoznak a bolyongó sérültek”. A következő történt: június elején a Nógrád megyei Pásztó közelében egy autóbaleset történt kedd hajnalban. A két férfit, aki a balesetben megsérült, a baleset után a mentők a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórházba szállították. Ott a sürgősségi ellátást azonnal megkapták a betegek. Az ügyeletes orvos arra a diagnózisra jutott, hogy a betegeknek utólagos kezelésként idegsebészeti beavatkozásra van szükségük. Mivel sem Salgótarjánban, sem egész Nógrád megyében nincs idegsebészet, ezért az orvos a betegek átszállítása mellett döntött.
Az ügyeletes először a budapesti Amerikai úti kórházként emlegetett fővárosi Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetet kereste meg. Ennek oka, hogy az április 1-jétől hatályos területi ellátási rend szerint idegsebészet kapcsán a salgótarjáni kórház a fővárosi intézményhez tartozik. Igen ám, de az Amerikai úti kórház elutasította a betegek felvételét. A kórház megbízott vezetője ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy szerintük a salgótarjáni kórház csak - úgymond - szakmai tanácsot kért tőlük, nem felvételt. A salgótarjáni kórház erre úgy reagált: ők nem tanácsot kértek, hanem a beteg felvételét, ezt azonban elutasította a fővárosi kórház.
Mi történt ezután? A salgótarjáni kórház ügyeletese ezt követően az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézethez, az OBSI-hoz fordult. Hiába fordult azonban ehhez az intézményhez is, a főigazgató elutasítást kapott, majd ezt követően a főigazgató, a salgótarjáni kórház főigazgatója felhívta az egészségügyi tárca információs irodáját, amely nem tudott tanácsot adni ez ügyben, miközben ez lenne az egyik feladata. Végül arra jutottak, mondja a salgótarjáni főigazgató, hogy a miskolci kórházba küldik át a két sérültet - Budapest egyébként közelebb van Salgótarjánhoz, mint a Nógrád megyei székhely Miskolchoz. A miskolci kórház főigazgatója azt mondta: területileg nem ők az illetékesek, és a kórház nem volt ügyeletben, a salgótarjáni kórház pedig sem sürgősségi, sem semmilyen más szakma terén nem tartozik a miskolci kórházhoz, így nekik nem kellett volna fogadniuk a betegeket.
Nem akarom a hírt végig idézni, végül a sérülteket több mint tíz órával a baleset után látták el a miskolci kórházban. Arra a kérdésre, hogy ennek lehetnek-e hosszú távú következményei, a miskolci kórház főigazgatója azt mondta: mindig az a legjobb, ha minél gyorsabban megtörténik a műtét. És persze a hírrel kapcsolatban megkérdezték az egészségügyi miniszter asszonyt, aki azt mondta, hogy a salgótarjáni kórház hiába hívta az ügyfélszolgálatot, az csak lakossági tájékoztatásra szolgál, és ő világosan látja, hogy ebből a szempontból a miskolci kórház lett volna az illetékes.
Nos, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, azért idéztem ezt a példát, mert ez jól mutatja, hogy az elmúlt egy év reformláza hova vezetett Magyarországon, jól mutatja, hogy Magyarországon ma senki nincs biztonságban a miatt a reformkapkodás miatt, ami az elmúlt egy évben történt. Ha bárkivel bárhol baleset történik, lásd a mindszenti férfi esetét, akkor nincs garantálva az, hogy a megfelelő ellátást a lehető legrövidebb időn belül megkapja. Itt tartunk most, 2007 júniusában.
De pillantsunk egy kicsit vissza, hiszen ahhoz, hogy értékelni tudjuk a Gyurcsány-kormány, a második Gyurcsány-kormány első évét, meg kell néznünk, hogy honnan is indult el ez a kormány!
(9.20)
Szögezzük le elöljáróban: 2002-ben egy rendezett, az európai uniós csatlakozásra mindenképpen érett országot vettek át. Ekkor még nem dőlt el, hogy hány ország fog csatlakozni, de mindenki azt mondta, hogy akár kettő, akár három ország lesz a csatlakozók között, Magyarország köztük lesz.
Emlékezhetünk arra is, hogy mind Medgyessy Péter, mind László Csaba, akkori pénzügyminiszter azt mondta, hogy Magyarország jó állapotban van, a magyar gazdaság jó állapotban van, olyan állapotban, hogy képesek vagyunk 2006-ban, de legkésőbb 2007-ben is akár már az eurót is bevezetni. Nem mi mondtuk, ők mondták: az MSZP miniszterelnöke, miniszterelnök-jelöltje. És ő persze hozzátette azt is, hogy folytatni fogja a megkezdett gazdasági növekedést, azokat a programokat, amelyek elindultak, akár a Széchenyi-tervről van szó, akár az otthonteremtési programról, nemhogy meg nem szüntetik, kiegészítik, növelni fogják, szélesíteni fogják. És persze jött a szokásos mondat: több pénzt fognak adni majd az embereknek, és több pénzt az önkormányzatoknak is.
2006-ra abba a helyzetbe kerültünk, hogy ez a kormányzati ciklus úgy kezdődik, hogy Magyarország éltanulóból sereghajtó lett. Ezt azért mindenképpen szögezzük le, hiszen nem arról van ma már szó, hogy 2006-ban egy sikeres történetet lehet folytatni, akár társadalompolitikai, akár gazdaságpolitikai szempontból, hanem 2002-2006 között olyan kormányzás folyt Magyarországon, amely az ország növekedési pályáját megakasztotta, amely az ország kilátásait és felzárkózási pályáját mindenképpen megtörte.
Pedig meg lett volna az esély, hogy ez a koalíció folytathassa a munkát, hiszen emlékezzünk vissza, mindig az volt a probléma, hogy Magyarországon kormányváltások vannak, és mindig mindent szinte elölről kell kezdeni. Ez a koalíció arra kapott lehetőséget, hogy a megkezdett munkáját folytathassa. Kiderült, hogy nem volt ilyen munka. Kiderült, hogy ezt a munkát nem végezték el, hiába ezer napja Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök - bár nekünk ez már többnek tűnik -, úgy tűnik, hogy azok a lelkes reformprogramok, amelyekre különböző bizottságokat, testületeket hívtak életre, amelyekre különböző személyeket jelöltek ki, azok nem készültek el.
2006-ban önök tisztában lehettek az ország helyzetével, hiszen nem egy más pártállású vagy koalíciós kormánytól örökölték a kormányrudat, hanem saját maguktól vették át. Másrészt tudták, hogy mit lehet ígérni. 2006-ban tisztában voltak az ország helyzetével, és tudták, hogy mit lehet ígérni. Ehhez képest mit ígértek önök? Azt ígérték, hogy ötéves adócsökkentési programot indítanak el. Olyannyira erősködtek e mellett a program mellett, hogy idehozták a parlament elé, és a Házzal, a parlament többségével szavaztatták meg, hogy a következő öt évben önök csökkenteni fogják az adókat.
Önök azt ígérték, hogy nem lesz gázáremelés. Kóka János miniszter úr, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök több lakossági fórumon számtalan alkalommal elmondta: nem lesz gázáremelés. Emlékszik ugye, miniszter úr, amikor Dunaújvárosban vagy Székesfehérváron ezt mondták a kamerákba, ezt ígérték a magyar választóknak?
Elmondták, hogy nem lesz vizitdíj Magyarországon, hogy nem lesz tandíj, hogy nem lesz kórházi napidíj. Számtalan alkalommal cáfolták ennek az állításnak az ellenkezőjét a választási kampányban. Ha tisztában voltak az ország helyzetével, és tudták, hogy mit lehet ígérni, akkor azt kellett volna feltételeznünk, hogy mindezt felelősen teszik meg. Mára kiderült, hogy mindez hazugság volt. Felelőtlenül ígérgettek, és eltitkolták az ország valós állapotát a választók előtt 2006-ban. Hiába mondta a miniszterelnök, hogy “legőszintébb becsületszavamra mondom, hogy ez a kormány az adócsökkentések kormánya”. Hol van ma az adócsökkentés? (Font Sándor: Hol a becsület?) Hova tűnt az ötéves adócsökkentési program? Önök nem adócsökkentésről beszélnek ma már, adóemeléseket hajtottak végre az elmúlt egy évben! Jelentős mértékben emelték a járulékok mértékét. Erről később majd még beszélni fogok.
Nos, mindahhoz, hogy megértsük, mi történt az elmúlt egy évben, a 2006-os kiindulópontot is rögzítenünk kell. Persze azóta már valamennyien tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy volt Balatonőszödön egy zárt, a nyilvánosság számára titkos frakcióülés, ahol kiderült, hogy mindennek az ellenkezője az igaz. Ahol a miniszterelnök saját maga állította azt, hogy négy évig nem csináltak semmit. Ahol elmondták, hogy hazudtunk éjjel, reggel meg este. Ahol elmondták, elmondta a miniszterelnök, az önök miniszterelnöke (Tatai-Tóth András: Magyarországé!), hogy az elmúlt másfél-két évet végighazudták. Képviselő úr az MSZP padsoraiból kiabál. Tudja, akkor kellett volna kiabálni, amikor ott ült Őszödön, és amikor ezt mondta önnek a miniszterelnöke. (Derültség és taps az ellenzéki pártok soraiban.) A hangfelvétel szerint ön olyan csendben volt, mint a sír. (Szórványos derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Azt kérem, hogy akkor most engem is tiszteljen meg ezzel.
Tisztelt Ház! Kiderült, hogy a hatalom megtartása érdekében hazudtak az ország nyilvánosságának, kiderült, hogy hazudtak az embereknek. Lesz még ma egy másik vitanap is, hiszen tudjuk jól, ma két ilyen vitanapra kerül sor, nem akarok ezzel hosszabban foglalkozni, de mindenképpen le kell szögeznünk a tények ismeretéhez, hogy önök legalább egymás között, zárt, a nyilvánosság számára titkos ülésen legalább már beismerték, hogy mi is történt az elmúlt négy esztendőben, és hogy mi is történt a Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége óta eltelt másfél-két esztendőben.
A köztársasági elnök álláspontja és az emberek álláspontja - lásd önkormányzati választások, 2006. október 1-je - teljesen világos volt ennek az ügynek a megítélésében. A köztársasági elnök már akkor, mielőtt még ismerhettük volna az őszödi beszédet, elmondta - hadd idézzem szó szerint -: “A demokrácia hitelvesztése fenyeget, ha a jó cél bármilyen módszert szentesít. Például ha a választási ígéretek semmire sem köteleznek.” - mondta ezt 2006 augusztusában. Hol voltunk még ekkor az őszödi beszédtől? Aztán persze Őszöd után a köztársasági elnök világossá tette szeptember 17-én - megint hadd idézzem őt -: “Alapvető erkölcsi normák betartása is szükséges. Ezen alapul a politikába és végső soron a demokráciába vetett bizalom.”
Tehát amit önök Balatonőszödön elkövettek és Balatonőszödöt megelőzően elkövettek kormányzati munka címén, az a demokráciába vetett bizalmat rombolta le Magyarországon. Az a demokráciát sértette meg, és most sem, ebből az alkalomból sem hangzott el legalább az a frakcióvezető asszonytól vagy a miniszterelnök úrtól, hogy elnézést, magyar választók, elnézést, hazudtunk önöknek, eltitkoltuk az ország valós állapotát, és négy évig nem csináltunk semmit. Erre vártunk volna, hogy ha már kezdeményeznek egy ilyen vitanapot (Dr. Szabó Zoltán: Elhiszem! - Tatai-Tóth András: Várjál csak!), és a kormány egy évéről akarnak beszámolni nekünk, akkor legalább ezt az egy mondatot tegyék meg.
Nos, erről az erkölcsi válságról nyilván mélyen hallgat a miniszterelnök úr. Azt kell mondanom, hogy itt már több alkalommal tett kísérletet egy értékelésre, a legutóbb a hétfői parlamenti ülésünkön, ami aztán évértékelés helyett megint egy közönséges vádbeszéd lett. Emlékezzünk rá: minden nagyon szép, minden nagyon jó, de hát az ellenzékkel nem lehet mit kezdeni. Ebből a szempontból tehát úgy tűnik, hogy Gyurcsány Ferenc számára megállt az idő. Megállt az idő, hiszen elfelejtett arról tudomást venni, hogy 2006 tavaszán volt Magyarországon egy választás. 2006 őszén megint csak volt Magyarországon egy választás, és ennek következménye kell legyen mind a kormányfő személyére, mind pedig a kormányzati munkára.
De mondom, erről délután még lesz szó, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim; hadd beszéljek akkor az elmúlt egy évről, nézzük, mi lett a reformlázból! Egy éve attól volt hangos az ország, hogy önök készültek a győzelemre, pontosan tudják, mit akarnak, reformlázban égnek, csak elő kell venni az asztalfiókból az elkészült programokat. Hamarosan kiderült, hogy semmiféle tervezés nem történt. Senki nem látott semmilyen előterjesztést; kapkodás, hetekig a nyilvánosság elől történő bujkálás volt a 2006-os kormányalakításkor - és aztán várhattuk, hogy jön majd az új reformkor, ahogy Gyurcsány Ferenc megígérte nekünk. Jön az új reformkor.
Ehelyett persze jött Balatonőszöd. És itt hadd jegyezzem meg, hogy Balatonőszöd után két héttel mindannyian itt ültünk a parlamentben, és hallgattuk a kormányprogram vitáját. Emlékeznek önök bármilyen olyan mondatra, amely arról szólt volna, hogy négy év mulasztás van a mostani kormány mögött? Emlékeznek önök arra, hogy Gyurcsány Ferenc akár egy mondattal is utalt volna arra, hogy a valóságnak nem megfelelően tájékoztatta, magyarul hazudott a magyar választóknak az ország állapotáról? Ki tudott törni a miniszterelnök a maga által alkotott hazugságspirálból? Szó sincs erről, tisztelt képviselőtársaim. Az élet úgy ment tovább, mintha mi sem történt volna Balatonőszödön, hogy aztán szeptemberben ez a felvétel nyilvánosságra kerüljön.
Elmaradt a leltár. Többször elmondtuk, akár van kormányváltás, akár folytatják a munkát, annyival tartoznak az ország közvéleményének, hogy egy leltárt készítenek, mit is adnak át saját maguknak, mit tettek az elmúlt négy évben. Ilyen leltárt nem készítettek, és ilyen leltárral most sem állnak elő, Gyurcsány Ferenc pedig továbbfolytatja ebben a tekintetben is a mellébeszélést. Megjegyzem, az ellenzéki pártnak, a Fidesznek kellett egy olyan könyvet, a Fehér könyvet elkészíteni, ami az ország valós helyzetét tárta fel. Tehát még a beismerés sem történt meg az ország valós állapotát tekintve.
(9.30)
Tegyük fel tehát a kérdést: miért is van rossz helyzetben az ország? Miért is van rossz helyzetben az ország? Azért, mert önök négy évig rosszul kormányoztak, vagyis nem kormányoztak. Négy év semmittevése okozta azt, hogy Magyarország ma sokkal rosszabb helyzetben van, mint 2002-ben, és éltanulókból sereghajtóvá csúsztunk vissza. Mondjuk ki nyugodtan: az MSZP-SZDSZ-koalíció miatt van rossz helyzetben az ország. Kiderült, hogy önök nem tudnak kormányozni. Ennek a legeklatánsabb példáját 2006. augusztus 20-án adták. Nézzék meg: egy állami ünnepség, ahol öt halott van és több száz sebesült, és a kormányból senkinek sem merül fel az, hogy ezért a politikai felelősséget vállalja, nos, ez azt jelenti, hogy önök nem tudnak kormányozni, képtelenek megbirkózni azzal a felelősséggel, amit a kormányzat egyébként az önök számára jelentene.
S hadd folytassam! Attól, hogy egy konvergenciaprogramot elkészítettek, még nem jelenti azt, hogy van gazdaságpolitikájuk. A konvergenciaprogram ugyanis nem egyenlő a gazdaságpolitikával. Megjegyzem ezt is: 2005 decemberében önök még olyan konvergenciaprogramot készítettek el, amely csillogott-villogott, ami Magyarország számára, azt kell mondjam, hogy majdnem az első ötéves terv vonzó és csábító képét ígérte, és aztán egy évvel később, sőt nem is egy évvel később, hanem háromnegyed évvel később ez a konvergenciaprogram már fényévekre volt attól, amit 2005 decemberében elkészítettek.
Pénzügyminiszter úr, önben meg sem fordul az, hogy ezért önt felelősség terheli, hogy Magyarországot ezen a konvergenciaprogramon keresztül is lejáratták Európában? Meg sem fordul ez a felelősség az ön fejében? Hát nézze meg a számokat! 2005 decemberében még 4 százalékos növekedést ígértek erre az évre is. 2006 szeptemberére pedig már 2 százalékos növekedés volt abban az anyagban. 2005 decemberében még ezermilliárd forinttal kisebb államadósságról számoltak be nekünk ebben a konvergenciaprogramban. Hát hogyhogy ezermilliárd forint adósság tud hirtelen előkerülni háromnegyed év alatt, fél évvel a választások után? Hol volt ez az adósság eddig? Ön arról győzködött bennünket még 2006 tavaszán is, hogy az államadósság mértéke a bruttó hazai termék 60 százaléka alatt van. Olvassa most el az MNB anyagát: 66 százalék volt már 2006-ban is, és tudjuk jól, hogy most már 70 százalék fölött tartunk.
Miniszter Úr! Meg sem fordult önben az, hogy ezért önt politikai felelősség terheli? (Dr. Veres János: Valótlanságokat ne beszéljen!) Lesz majd alkalma, módja reagálni erre, miniszter úr, én sem fogok közbekiabálni, ígérem, az ön hozzászólása alatt.
Tisztelt Ház! Ha tehát az elmúlt egy év mérlegét akarjuk megvonni, akkor reformok helyett reformkapkodást, tényleges intézkedések helyett mellébeszélést és hát egy következmények nélküli káoszkormányzást tapasztalunk.
A miniszterelnök úr ma is hosszan beszélt nekünk a szlovák helyzetről. Miniszterelnök úr - mondanám, ha itt lenne, de sajnos már távozott a hozzászólása után -, valóban megnézte ön azt a szlovák példát? Hát ön is tudja jól, amikor a családi pótlékról beszélünk, hogy önök megszüntették az elmúlt években a gyermek után járó adókedvezményt, a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, a 13. havi családi pótlékot. Hát Szlovákiában éppen a duplája az egy gyermek után járó támogatás, mint amiről ön beszélt. Mert valóban, itt van előttem az adat, egy gyermek után a családi pótlék 540 korona - csakhogy ott van gyermek után járó adókedvezmény, miniszterelnök úr! Ott olyan adórendszer van, amely valóban egykulcsos, egységes, 19 százalékos, de nem szüntették meg senki számára sem a gyermek után járó adókedvezményt. Sőt, ha az egyik szülő nem tudja ezt igénybe venni, a másik szülő jövedelme után is igénybe lehet ezt venni.
Feltűnt az ön számára, miniszterelnök úr, hogy miközben ön egy sikeres reformpolitikáról beszél, tele van az ország szlovák rendszámú autókkal? Vajon miért? Tegyük már fel a kérdést! Mert egyszerűbb, olcsóbb egy vállalkozó vagy bárki számára szlovák rendszámú autóval közlekedni Magyarországon. (Font Sándor: Regisztrációs adó!)
Felmerült az ön számára, hogy miközben Szlovákia 8 és 10 százalékkal növekszik, miközben 2001-ben és 2002-ben még mi vezettünk Szlovákia előtt, 2007-ben Szlovákia meg fog bennünket előzni az életszínvonalat tekintve, az egy főre eső vásárlóerő-paritáson számolt gazdasági növekedést tekintve? Hát ezekről hallgatni, tisztelt miniszterelnök úr, tisztelt kormány, bűn.
Az önök számára tehát ez a mai politikai vitanap, úgy látom, azt jelenti, hogy megint az ellenzékkel foglalkozzanak. Hadd jegyezzem meg: ha annyit foglalkoznának az ország helyzetével, mint amennyit az ellenzékével, talán nem tartanánk itt. (Dr. Pósán László: Úgy van!)
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Nagy taps az ellenzéki pártok soraiban. - Dr. Gál Zoltán: Hát, ha nincs mondanivaló, nehéz a helyzet!)
