BALOGH JÓZSEF
BALOGH JÓZSEF
BALOGH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért hadd kezdjem ott, amit az általam nagyra becsült győri képviselőtársam, Lanczendorfer Erzsébet elmondott, lenne azért mégis néhány észrevételem az általa kifejtettekhez.
A szeptemberi, októberi eseményeket teljes egészében Gyurcsány Ferenc nyakába varrja, de szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselő asszonyt - édesanyám kitűnő orvosát egyébként -, hogy márciusban, amikor én kampányoltam Győrben, ennek rendőrségi jegyzőkönyvei vannak, még nem volt őszödi beszéd, engem az egyik beszédem után megtámadtak, megfenyegettek, leköpködtek. A másik alkalommal csak azért nem támadtak rám késsel, mert az illető addig nem jutott oda. Viszont a választási kampányban kitett fényképemet tőrkéssel összevagdalták. Erről is rendőrségi kép van. És akkor még Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéről nem volt szó.
Akkor kérdem: ki gerjesztette ezeket az embereket, mikor az őszödi beszédnek se híre, se hamva nem volt? Talán tessék szíves lenni ezen is elgondolkodni. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)
Akkor rátérek arra, amiben - tegnap némi gondolkodás után - a mai napirendhez szeretnék hozzászólni. Valamivel több mint egy évvel ezelőtt vásároltam egy igen érdekfeszítőnek tűnő könyvet, amelynek címe “A XX. század nagy beszédei”. Természetesen nem azzal a szándékkal vettem, hogy vajon megtalálom-e benne az őszödi beszédet, mivel ez akkor még szűk körben sem hangzott el. Lehet ugyan, hogy a következő kiadásban az amerikai szerkesztők már a XXI. századi kiegészítéssel beválogatják, mivel itthon már sikerült akkora hírverést keríteni neki, hogy erre akár esélyessé is válhat. De az újabb kiadás nem a mi dolgunk, hanem az amerikai könyvszerzőké és könyvszerkesztőké.
Szóval, átolvasva a könyvet, természetesen találtam sok híres beszédet sok híres politikustól, a politikai paletta minden árnyalatából. De némi meglepetésemre nemcsak politikusoktól idéztek. Olvashattam kemény hangú közléseket, üzeneteket a kiváló szónoklatok égisze alatt, például George Patton amerikai tábornok három beszédét is leközölték a szerzők. Hát, mit mondjak? Minden harmadik mondata katonás kiszólásokból, helyenkénti káromkodásokból, kipontozható szavakból és erős túlzásokból állt. Mégis, ilyenformán került be a nagy szónoklatok könyvébe. A szerkesztők, érezhetően némi pironkodással, fűztek magyarázatot a szóban forgó beszédekhez. Idézem: rövid, éles, moráljavító beszédeket intézett az embereihez, mivel nem muszáj ékesszólónak lenni ahhoz, hogy eljuttasson üzeneteket a hallgatósághoz, és hogy így hasson a hallgatóságra - írják.
Igen, képviselőtársaim, ha már foglalkozunk vele, az őszödi beszéd is ebbe a kategóriába tartozik, pedig nem a széles nyilvánosságnak, hanem a szocialista frakció reformok miatt aggályoskodó tagjainak szólt. Igaz, helyenként keresetlen szavakkal illusztrálva, indulattól feszítve és túlzásokkal fűszerezve, de azzal a határozott üzenettel, hogy a reformok tovább nem halogathatók, hogy nem folytatható az állami túlköltekezés, hogy nem folytatható a felelőtlen ígérgetési verseny, sem a mellébeszélés, sem a hazudozás. Azoknak a jó szándékú embereknek, akikben ez a nyers beszéd megütközést keltett - joggal -, valószínűleg elkerülte a figyelmét, hogy a közlendőnek már voltak hallható és olvasható előzményei. Akik egy kicsit jobban odafigyeltek, ezt észre is vehették.
A miniszterelnök jó néhányszor elmondta, leírta, hogy az állami kötelezettségnek és szerepvállalásnak határai vannak, mégpedig ott, ahol a költségvetés teherbíró képessége véget ér. És azt is, hogy nemcsak az államnak, hanem az egyéneknek sem kicsi a felelőssége saját sorsuk jobbá tételében. Vagy: éppen azon a napon, a választási kampány felfokozott hangulatú finisében, amikor jó három hónappal elhangzása után a beszéd nyilvánosságra került, a miniszterelnök éppen Győrött tartózkodván nyilvános gyűlésen az őszinte beszéd mellett a hazugságok megszüntetésének szükségességéről beszélt. És még sorolhatnám, aki ott volt, hallhatta.
Tehát az ominózus szöveg lényegének tartalmi és lélektani elemei a nyilvánosság előtt formálódtak, alakultak ugyan, de összefogottan még nem tisztultak le. De így is, mondom, szűk családi körben, némi indulattól vezérelve, még nem kész formában került közlésre, hangsúlyozom, szűk körben. Valahogy úgy történt, mint ahogy otthon, a családi vita során, amikor az egyik fél a másikra csapja a konyhaajtót, ezzel az addigi tapintatos célzásokat és utalásokat félretéve, a szomszédok úgysem hallják meg felkiáltással, keresetlen szavakkal és túlzásokkal tesz szemrehányást az egyik fél a másiknak.
Bizony ez a stílus megütközést kelthet, ahogy már az általam előbb idézett nagy beszédek könyvében olvasható, más magas rangú, beosztású emberek is megkockáztatták, hogy szűk körben célzottan ilyen módon rázzák fel és győzzék meg a hallgatóságukat.
A miniszterelnök túlzásaiért, sértő megjegyzéseiért a nagy nyilvánosság előtt és itt a parlamentben elnézést kért. Ezzel az ügyet akkor bizalmi szavazással lezártuk. Most pedig már bizalmi szavazás nélkül ismételten lezárhatjuk. Annál is inkább, mivel a beszéd előbb elhangzott, javított változatát aki akarta, meghallgathatta. Vonjuk le ennek a legfontosabb tanulságait, és hasznosítsuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
