DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS, a SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány műfaji dilemmámat megosszam önökkel. Az ellenzék kérte ezt a mostani vitát, azt a címet adta neki, hogy “Egyéves az őszödi beszéd”, mint egy kedves kis születésnap. A torta hiányzik a kis gyertyával, a kisbaba, aki szépen nő. Gondolom, jövőre lesz egy “kétéves az őszödi beszéd” című vita, három év múlva egy hároméves, kis gyertyákat fogunk majd látni és ünnepeljük. Most örülnek neki? (Dr. Rubovszky György: Nagyon!) Nekem az a benyomásom, hogy a jobboldal nagyon örült ennek az őszödi beszédnek, de erre szeretnék majd később visszatérni, hogy miért örülhetett neki.
Egy másik műfaji észrevételem is lenne még a jobboldallal kapcsolatban, aztán beszélünk persze az őszödi beszédről is. Az a párt, amelyet ismerünk felsőbbrendűségi érzéséről, vádlóként idecitálja a miniszterelnököt - jogában áll -, a miniszterelnök idejön, majd amikor elmondja a védőbeszédet, a vádlók elhagyják a termet, mert nem kíváncsiak rá. Na most, hölgyeim és uraim, ez nem egy kulturált eljárás! A parlament idehozhatja a miniszterelnököt - amúgy, amikor önök voltak kormányon, kevésbé volt ilyen sikerélményben részünk, hogy a miniszterelnök idejöjjön és beszéljen -, de ha egyszer idehívják, és a miniszterelnök idejön, akkor szerintem hallgassák végig. Borzasztóan könnyű ám úgy vitatkozni bárkivel, hogy meg sem hallgatják, mit akar mondani.
Tisztelt Országgyűlés! Megítélésem szerint az őszödi beszéd a harmadik Magyar Köztársaság történetében fontos esemény volt, fontos esemény volt mégpedig három okból. Bár nem a legfontosabb, de azért nekem fáj, ezt hadd említsem meg: az őszödi beszéd megnyitotta a teret a politikai infantilizmus előtt. Mire gondolok? Arra gondolok, hogy amikor a gyermekeim kicsik voltak, igyekeztem őket a csúnya beszédtől távol tartani, de amikor otthon kicsúszott a számon egy csúnya szó, a gyerekeim olyan boldogak voltak, és ismételgették azt a nem mondom, hogy milyen csúnya szót, végre lehet nyíltan beszélni csúnya szavakat. Most mi történik? Navracsics frakcióvezető úr, mint egy gyerek: “Elnök úr, megismételhetném ezeket a csúnya szavakat?” (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.) Ez egy infantilizmus, kérem szépen, és jó lenne, ha mindannyian ettől egy kicsit vissza tudnánk magunkat fogni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A parlament más, mint az óvoda! - Babák Mihály: Nem a bölcsődében vagyunk!)
A második következménye vagy sarokköve ennek a fontos eseménynek - amiben egyetértek Göndör képviselő úrral -, hogy a politikai banditizmusnak egy olyan tág terét nyitotta meg, amire korábban a Harmadik Köztársaság történetében nem nagyon volt példa. Nem tudjuk ma sem, hogy a beszéd hogyan került ki. Nem tartom bajnak azt, hogy, mondjuk, az Élet és Irodalom újságírója ezen hangosan gondolkodik, még akkor sem, ha a szocialistáknak nem tetszik a következtetés. Nem tudom, hogy ki adta ki, de hogy valaki kiadta, az kétségtelen, és az, hogy a XXI. század Magyarországán nem lehetséges egy politikusnak egy zárt körben beszédet mondania, mert ezt valaki kilopja, és ezt az egész ország megismerheti, ez szerintem nem helyes, és amikor azt mondja a Nemzetbiztonsági Hivatal, hogy neki azért nem kell ezzel foglalkoznia, mert ez egy pártesemény volt, ezt nem osztom, mert azért a miniszterelnök mégiscsak egy védett személy. Hogy mit súg a gyereke fülébe vagy a felesége fülébe, vagy bárkinek a fülébe, ezt is le lehet lopni, ez szerintem aggályos. Nagyon bátorítanám a kormányt arra, hogy a rendelkezésre álló eszközeivel tudja meg, hogy hogyan került ki az őszödi beszéd a nyilvánosság elé, mert így nem lehet megbeszéléseket folytatni. Ez egy magyar Watergate, akárhogy is nézzük, és nagyon bízom abban, hogy a jövőben nem kerül hasonlóra sor.
Fontos esemény volt az őszödi beszéd, és most mondom talán a legfontosabb következtetését, de ez már csak inkább általunk, magyar liberálisok által remélt következtetése lett volna az őszödi beszédnek: ez pedig a magyar politikának a hazugsághoz való viszonya. Szeretném önökkel megosztani azt - szeptemberben került ki az őszödi beszéd -, hogy októberben az Európa Tanács parlamenti közgyűlése ülésezett, és én mint frakcióvezető a liberális csoportban, megkértem már ott a tagokat, hogy ugyan már, emelje fel a kezét az, aki még sose hazudott mint politikus. (Dr. Szabó Zoltán: Orbán ott volt?) Hát… - Szabó Zoltán megkérdezte, hogy Orbán ott volt-e, de nem tudja, hogy Orbán már nem liberális, tehát nem lehetett ott. (Derültség és taps az MSZP soraiban.) De nem ezt akartam mondani, hanem azt akartam mondani, hogy mindenki lehajtotta a fejét, és egyvalaki feltetette a kezét, egy svájci nagyon helyes képviselő, de mindenki kinevette. Megkértem a kollegákat, EPP-seket és szocialisták, hogy ők is ezt tudják meg, hogy na, ki az, aki még nem hazudott. Hát, sok jelentkező nem volt.
Azért fontos dolog, hogy tisztázzuk a hazugsághoz való viszonyunkat. Azért rendkívül fontos, mert egyik oldalon az őszödi beszéd egyszerűen egy hazugságbeszéd. Milyen hazug a világ! Milyen hipokrita a világ! Miközben a politika telis-tele van hazugsággal, valaki kiáll és elmondja, hogy hazudtam, és akkor hirtelen ő lesz a hazug, mindenki más tiszta, becsületes ember. Öröm ezt hallani, kedves képviselőtársaim, hogy ilyen szép lenne a világ. Az a helyzet, hogy sajnos tele van a világ hazugsággal, de azt kérném önöktől, hogy ezt ne fogadjuk el, ne fogadjuk el, mert ezzel mintát teremtünk az országnak, és ez nem jó. De azért pont az őszödi beszédet, amely az első komoly szembenézés volt a tényleges hazugságokkal, hazugságbeszédnek felfogni, azt hiszem, igazságtalan.
A másik oldalon azt halljuk, hogy az őszödi beszéd egy szenvedélyes igazságbeszéd volt. Örültem, hogy ma hallottam ennek a kevésbé szenvedélyes változatát, egy kicsikét örültem annak, hogy az obszcén szavak persze nincsenek benne, és persze sajnáltam azt, hogy a szenvedély ilyen módon el is tűnt belőle. Azért a magyar nyelvben, lássuk be, legyünk őszinték, akkor megint mondjunk igazat, bizony, amikor szenvedély van, gyakran olyan kifejezések is elhangoznak, amelyek - ahogy mondani szokás - nem parlamenti kifejezések, még akkor sem, ha Navracsics úr engedélyt kér a házelnöktől. De nézzünk magunkba, amikor baráti körben, ismerősök között beszélünk, bizony elhagyja a szánkat pár olyan kifejezés, ami nem tekintethető parlamentárisnak. (Kontur Pál: A liberálisoknál! Nálatok!) Én csak azért nem merem azt mondani, hogy ebből az átírt beszédből nekem hiányzott egy kifejezés, mert akkor az újságok azt fogják írni erről a mostani hozzászólásomról, hogy nekem ez hiányzott, de szerintem az egészségügyi történetben a “lószart, mama” szerintem szenvedélyesebb volt, szerintem jobb volt, hitelesebb volt, és mondjuk, valóban jobb lett volna, ha a többi csúnya kifejezés kimarad belőle.
A legfontosabb konklúzióm, ami miatt nehezen tudom osztani mind a hazugságbeszéd, mind pedig a szenvedélyes igazságbeszéd két szélső oldalon megfogalmazott ítéletét, egyvalami ebből a beszédből nekem rettenetesen hiányzott. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az igazság!)
(15.50)
És ez pedig az volt, hogy ez a beszéd, ez a szenvedélyes igazságbeszéd, ha nem az MSZP frakciója előtt hangzik el, hanem ha tényleg le akarjuk zárni az elmúlt 16 év - akkor még 16 év - sok-sok hazugságát, jobb lett volna - de hadd tegyem hozzá zárójelben és a méltányosság kedvéért, hogy a miniszterelnök úr ezt maga is elismerte, és szeretném ezt megismételni -, mennyivel jobb lett volna, ha egy ilyen beszéd a széles nyilvánosság előtt zajlik le. És hozzáteszem: akkor az obszcenitási probléma is megoldódik. Nyilván a kifelé szóló beszédbe olyan kifejezések nem kerülnek be, amelyek bekerültek.
Tisztelt Országgyűlés! Ez a hazugságprobléma nagyon nagy probléma Magyarországon! A Szabad Demokraták Szövetsége számára 1990 óta ez nagyon komoly probléma, hogy egyszerre szeretnénk sikeresek lenni, és egyszerre szeretnénk a lehető legteljesebb mértékben igazat mondani. Azt mondják, hogy nem mindig sikerült. Biztos van, amiben igazuk van, de nagyon szerettük volna ezt a két szempontot szem előtt tartani. Nem volt könnyű.
Azért lássuk be, hogy a magyar lakosság - Tölgyessy Péter kifejezését idézem - a választásokon álmokra szavaz; nem programokra, hanem álmokra. Ez így volt 1990-ben, amikor a Magyar Demokrata Fórummal szemben a szabad demokraták radikális átalakulást ígértek, az MDF meg azt mondta: nyugi, langsam spazieren; és rájuk szavaztak többen, mert ők voltak a stabilitás, a biztonság.
1994-ben, amikor a gazdaság megroggyant, Horn Gyulának csak annyit kellett mondani, hogy nyugi, és hatalmas sikerük volt a szocialistáknak. Emlékeznek? '98-ban azon a híres tévévitán, az első modern tévévitán Orbán Viktor nem volt még ilyen radikális, csak annyit mondott Horn Gyulának, hogy tudja, miniszterelnök úr, van olyan, hogy az idősebbek álmát a fiatalabbak valósítják meg. Megnyerte a választást, mert ő ígérte a nyugodtságot. 2002-ben - szó se róla - Medgyessy Péter többet ígért, mint Orbán Viktor. Hatalmas ígéretcunami volt. Tényleg egészen 2002-ig úgy tűnt, hogy a magyar lakosság arra szavaz, aki többet ígér neki.
2006 egy váltás volt. Nem tagadom egy percig sem, hogy Gyurcsány Ferenc, a Szocialista Párt is sok mindent ígért, amit nem tudott megvalósítani, szerintem lényegesen kevesebbet, mint a Fidesz. A Fidesz ezerszer többet ígért, és 2006-ban először fordult elő, hogy a magyar lakosság a többséget nem annak a pártnak vagy pártszövetségnek adta meg, amelyik többet ígért, hanem amelyik hitelesebb volt. Ez nagyon fontos fordulat, és ez ígéretes a szabad demokraták szövetséges számára is (Nyitray András: Ne reménykedj!), mert mi a továbbiakban is szeretnénk igazat mondani, megmondani azt, hogy melyek az elképzeléseink, ezek milyen előnyökkel, milyen hátrányokkal járnak, és ezekkel a választók elé lépni. Demokráciában nem csak a politikusok, a választópolgárok is tanulnak, hogy ne csak az ígéretekre figyeljenek, hanem arra is, hogy mi van mögötte. Ebben a szabad demokraták továbbra is szeretnének hiteles programmal a választók elé lépni.
Éppen ezért, tisztelt Országgyűlés, szeretném világossá tenni, hogy amíg az őszödi beszéd a jobboldal számára felhőtelen boldogságot okozott, máig tartó, egy pillanatig nem csillapodó boldogságot okozott, a baloldal számára - gondolom - megrökönyödést, egyfajta döbbenetet, azt kell hogy mondjam, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége számára ez a beszéd megkönnyebbülést hozott. Megkönnyebbülést, mert bíztunk abban, a magyar politika megváltozik, és az ígéretcunamik helyét át fogja venni a világos alternatívák nyújtása az ország számára. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)
Az a probléma, képviselő úr, hogy nem ezt történt. Miközben egyik oldalon, úgy látom, a Szocialista Párt részéről több az igazmondás, mint korábban volt, ott az őszödi beszédnek ilyen hatása volt, sajnos jobboldalon én még ezt nem látom megvalósulni. Tisztában vagyok én is azzal, amivel önök is: ezzel manipulálják az országot. Mindenki tudja, aki politikával foglalkozik: a kormánypártokat mindig könnyebb igazságon vagy hazugságon fogni. Egy ellenzék azt mond, amit akar. Nem lehet rajtakapni őket (Kontur Pál: Te is azt mondasz, amit akarsz!), hiába mondják azt, hogy többet költünk egészségügyre, miközben 10 százalékponttal csökkentjük a befizetést. Miért ne mondják?! Úgysem tudják kipróbálni! Nem maradnak hazugságban, igaz?
Mégis, tisztelt Országgyűlés, abban a nagyon sok hazugságban, amely ezt az országot átlengte 1990 óta, sok-sok-sok hazugság volt, szeretnék egyet kiemelni. Ez a mondat úgy hangzott - tudják, kitől származik - én még soha nem hazudtam a magyar népnek. Ezt mondta a mai ellenzék vezére, Orbán Viktor. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Hűha!)
Említettem, hol lehet rajtakapni egy politikust a hazugságon, ha éppen nem kormányoz. Szeretném önöknek elmesélni, hogy még a 2002-es választásokat követően volt egy MÁÉRT-ülés, Medgyessy Péter miniszterelnök úr vezette. Nekem abban az óriási megtiszteltetésben volt részem, hogy mellettem ült maga Orbán Viktor, aki egyszer csak azt mondja nekem - Medgyessy Péter ígérgetett, kétségkívül ígérgetett, ahogy szokott -, hogy bolond ez a miniszterelnök. Minek ígér? Azt mondja, nincs olyan szám, aminél ne lenne egy nagyobb szám. Mi tudunk mondani jobb számot. (Soltész Miklós: És mi higgyünk neked?)
És kétségkívül így van, a választásoknál egy francia újságíró Magyarországra jött, érdeklődött a programok után, el lehetett neki mondani: kérem szépen, a magyar politika pofonegyszerű, nem jelent semmifajta rendkívül intellektuális kihívást, a következő játékkal játsszák. Mondj egy számot! - Hét. - Nyolc! Én nyertem. - Na, akkor kilenc! Én nyertem.
Erről szól a magyar politika, és Orbán Viktor ezt igazolta vissza számomra, de ha azt mondják nekem, hogy nem illik egy ilyen beszélgetést a parlament plenáris ülése előtt elmondani, lehet, hogy igazuk van, lehet, hogy nem kellett volna. Mondhatnám ezt a tb 10 százalékos csökkentésére vonatkozó ígéretét, amelyről nem tudjuk megmondani, hogy igaz lett volna, vagy nem volt igaz. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Őszödről beszélj!) Nem tudjuk elmondani azt, hogy az az Orbán Viktor-i ígéret, hogy hát, elég egy egyszerű népszavazás, elég megnyerni az önkormányzati választásokat, a kormánynak már sipirc is van. - Persze, hogy hazudott. (Borsos József: A tárgy Őszöd!) Meg tudjuk fogni, hogy hazudott-e? Nem tudjuk megfogni, mert ellenzékben volt.
De azért akik szeretnének a hazugságról beszélni, azokat emlékeztetném egy nagyon egyszerű történetre, amikor még Orbán Viktor miniszterelnök volt. Emlékeznek önök arra? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Őszödön erről beszélt? Miről beszélsz? - Dr. Fónagy János: Hadd beszéljen!) Emlékeznek önök arra, amikor a NATO megindította Koszovó miatt Jugoszláviával szemben a légicsapásokat, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke Washingtonban járt? (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Miért nem az időszámítás előttről beszélsz?) Hazajött és azt mondta, hogy kedves magyar honfitársaim, én megállapodtam Bill Clinton elnökkel abban, hogy ezek a NATO-csapások a magyarlakta területeket sehol nem fogják érinteni. Erre nekem az amerikai elnök ígéretet tett. Jaj, mondtuk, miniszterelnök úr, köszönjük. Milyen jó miniszterelnöknek tetszik lenni, hogy ezt így önnek megígérte az amerikai elnök, majd másnap vagy két nappal később kezdődtek a légicsapások, sehova máshova, csak a Vajdaságra. Persze, mert ott volt Szerbia katonai potenciálja.
Ha önök nekem erre azt mondják, hogy itt nem Orbán Viktor hazudott, hanem Bill Clinton amerikai elnök (Derültség az MSZP soraiban.), akkor nevetés lesz a válasz. De nem baj, mert hazudott ő is, csak azt ne mondta volna Orbán Viktor, azt ne mondta volna, hogy ő még soha nem hazudott a magyar népnek. (Dr. Lukács Tamás: Így igaz!) Tisztelt Országgyűlés! Ez volt az elmúlt 17 év messze legnagyobb politikai hazugsága.
És ha az őszödi beszéd tanulságairól beszélünk, akkor azt szeretném kérni, hogy hagyják ezt abba: a hazugságot mindegyik oldalon. (Kontur Pál közbeszól.) A miniszterelnök urat fölkérték arra, hogy kérjen bocsánatot. Itt, ezen a helyen; jól emlékszem rá, ezen a helyen mondta el háromszor miniszterelnök úr - háromszor, miniszterelnök úr? -, hogy bocsánat. Önök nem hallhatták, mert kimentek a teremből. (Derültség az MSZP soraiban. - Dr. Fónagy János: Fizetésemelést kapsz! - Kontur Pál: Amnéziában szenvedsz!) Így nagyon nehéz bocsánatot kérni az önök igényét kielégítve. Szerintem helyénvaló volt a bocsánatkérés, és szerintem nem helyes az, hogy ezt minden alkalommal megismétlik. De tudják mit? Ismételjék meg, ahányszor akarják!
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Országgyűlés! Ha az őszödi beszédnek annyi hatása van a magyar politikára, hogy a hazugságok megszűnnek, akkor az őszödi beszéd már megérte, hogy elhangzott. Megérte az is, hogy külföldiek nevettek a miniszterelnökön a különböző videofelvételek miatt. Én a magam részéről azt tudom mondani: kívánok a jobboldalnak egy felcsúti beszédet. (Derültség a kormánypártok soraiban. - Soltész Miklós: Gyenge volt! Gyenge!) Nem kell benne káromkodni, nem kell benne obszcén szavakat használni, csak legyen egyszer őszinte! Hogy tudják azt, hogy amit mondanak, sajnos nem igaz. Mert akkor lehet értelmes párbeszédet folytatni az ország jövőjéről. (Dr. Fónagy János: Elment a főnök.)
Merthogy, tisztelt Országgyűlés, én tisztában vagyok azzal - nem vagyok naiv -, hogy nincs jobb, mint szépeket, csodálatos dolgokat mondani a magyar népnek, de higgyék el nekem: az igazság jobb, mint a hazugság. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(16.00)
