DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): “Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sokat töprengtem, és hosszasan mérlegeltem, hogy kimondjam-e, de kimondom: azt gondolom, hogy Magyarország, a magyar politika az elmúlt több mint fél évtizedben rossz útra tévedt. A politikai küzdelem az emberek többségének szemében kétes értékű, felelőtlen hatalmi játszmává silányult. A politikát lassan leváltja a politikai kommunikáció. A rendszerváltás nagyszerűsége milliók szemében elenyészni látszik. A közös nemzeti teljesítmény felett érzett büszkeség a hatalmi önérdek és a leegyszerűsítő hazugságok csapdájába esett. Múltunk és benne az elmúlt 15 év történései dermesztő erővel tartanak fogságban bennünket.
Kár a körülményekre hivatkozni, hiszen azok mi magunk vagyunk. Itt az ideje hátrahagyni egyre elviselhetetlenebb közéleti, politikai terheinket. Merjünk nemet mondani felhalmozott féligazságainkra és velünk élő hazugságainkra. Nem igaz például, hogy az akarat felülírja a valóságot. Nem igaz, hogy az állam mindenható, hogy a kormány előbbre való, mint az ember és annak minden erőfeszítése.
Nem igaz, hogy a gondoskodó állam helyettesíti a teljesítményt, hogy a gazdaságban a versenynél fontosabb a kormányzati támogatás, hogy a piacot legyőzi az állami elosztás. Nem igaz, hogy a piac államosítható, és nem igaz, hogy a társadalom piacosítható. Nem igaz, hogy a magára hagyott piac tökéletes, de az sem, hogy a piac igazságérzetünket kielégítően osztja el a javakat.
Nem igaz, hogy a verseny és a szolidaritás kizárja egymást, s nem igaz, hogy a magántulajdon rossz, a köztulajdon mindig jó, vagy ugyanez fordítva. (Dr. Kovács Zoltán: Szemináriumon vagy?) Nem igaz, hogy a múlt lezárásának őszinte szándéka a politikai leszámolás igényével kell hogy párosuljon. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Foxi Maxi!) Nem igaz, hogy bármely részakarat többségéből felépíthető a sokféleséget magába foglaló nemzeti egység. Rajtunk múlik, hogy merre megyünk tovább. Rajtunk múlik, hogy tudunk-e változtatni, merünk-e megújulni. Elsősorban rajtunk, politikusokon, mert nekünk van megújulnivalónk”.
Tisztelt Országgyűlés! Az idézetnek vége. Igen, az idézetnek vége, mert mindez, amit eddig elmondtam, idézet volt, szó szerinti idézet a Magyar Köztársaság miniszterelnökének, Gyurcsány Ferencnek 2005 februárjában itt, a Magyar Országgyűlésben elmondott beszédéből. Mindenki, aki képes az úgynevezett őszödi beszédet a maga egészében előítéletek nélkül, a mai magyar valóság tükrében megítélni, és ilyenek egyre többen vannak, igazat adnak, ha azt állítom, hogy az úgynevezett őszödi beszéd tartalmilag itt, a Magyar Országgyűlésben hangzott el először.
Más kérdés, de nagyon fontos kérdés, hogy mi volt ennek a hatása. Megértette-e a politikai osztály, ideértve az itt ülőket, a médiát elemzőket, hogy Gyurcsány Ferenc miről beszélt. A válaszom erre az, hogy nem. És ez alól mi, szocialisták sem vagyunk kivételek. Nem szeretnék persze olyan látszatot kelteni, hogy Gyurcsány Ferenc valami meg nem értett vátesz vagy messiás. Mindenesetre tény azonban, hogy az idézett beszédet követő politikai mozgások, történések nem ennek a kérdésfeltevésnek a jegyében zajlottak az országban, és ennek, azt hiszem, súlyos árát fizettük, és talán fizetjük most is.
Tisztelt Országgyűlés! A helyzet az, hogy nem szabadultunk meg a mai napig sem azoktól a kérdésektől, amelyeket én itt az előbb Gyurcsány Ferenc beszéde alapján idéztem. De nem kerülhetjük meg a választ. Nem kerülhetjük meg a választ, jót vagy rosszat, de valami módon ezekre reagálni kell.
Mi úgy gondoljuk, hogy a kormánykoalíció belekezdett e válaszok megfogalmazásába és megvalósításába. Tudtuk és érezzük, hogy ez nem egyszerű feladat. De mi legalább megpróbálunk úgy és arról beszélni, ami hitünk szerint valódi problémája az országnak. Ezek a problémák nem söpörhetők a szőnyeg alá.
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül engedjenek meg egy rövid, de nagyon szubjektív megjegyzést tennem. Koromra, életutamra, tapasztalataimra hivatkozva talán hihető, ha azt mondom, hogy bizonyos szempontból konzervatív vagyok. Konzervatív vagyok abban az értelemben, hogy hajlamos vagyok sok mindenre azt mondani, hogy lassan a testtel, várjunk még egy kicsit, bírja-e az apparátus, nem kellene-e jobban megérlelni a dolgokat. Én magam úgy érzem, hogy ez a fajta hajlamom vagy képességem kevés jó tulajdonságaim egyike. Néha barátaim is hallgatnak rám.
(17.00)
De minden zsigerem, ha úgy tetszik, azt mondatja most itt, Magyarországon velem 2007 kora nyarán, hogy nem lehet nem változni és változtatni, mert lemaradunk. Lemaradunk.
Tisztelt Országgyűlés! Most tudnék számokat mondani, amiket nekünk valahogy értékelni kellene. Hogy csak egy nagyon triviálisat mondjak: tudják-e önök azt, hogy Indiában és Kínában évente egymillió mérnököt képeznek ki, és hogy Európában és Amerikában 170 ezret? Tudják, felmérjük ennek a hatásait? És nem kerülhetjük meg a velük való versenyt.
Ezért mondom nagyon szubjektíven, ha úgy tetszik, hogy nincs más út, mint amit az őszödi beszéd üzent mindenkinek, magyaroknak és a világnak is: változni és változtatni. És hogy újra idézzek, most már az őszödi beszédből: “Reform vagy bukás. Nincs más.”
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
