DR. VITÁNYI IVÁN
DR. VITÁNYI IVÁN
DR. VITÁNYI IVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én már túl sokat éltem meg ahhoz, és túl sok hazugságot láttam a politikában is, hogy abból a kicsinyes szempontból beszéljek erről a kérdésről, mint több előttem szóló. Mert eljött az ideje annak, hogy szembenézzünk azzal, mit értünk el és mit nem értünk el 1990 óta. Tizenhét év már elegendő ahhoz, hogy megtegyük, a politikai társadalom minden résztvevője és minden magyar ember, foglaljuk össze az erényeket és a hibákat, tudatosítsuk a sikereket, és elemezzük a hibák alapvető okát, leplezzük le a mögötte rejlő hazugságokat.
Nem keveset értünk el, az egypárti, feudális diktatúra helyett megteremtettük az első tartós magyar demokráciát. A parancsgazdaságnak és a szocialistának csúfolt hitbizományi tulajdon helyébe megteremtettük a magántulajdonon alapuló piacgazdaságot. Egyenjogú tagjai lettünk az Európai Uniónak - most valósult meg Szent István álma.
Mit nem értünk el? Nem változtattuk meg a társadalom szerkezetét. Ezáltal még csak formailag lettünk teljes jogú tagjai Európának, az egész magyar társadalom életének vitelében nem. Ott, Európa szerencsésebb részén a lakosság legalább kétharmada élvezi a jóléti társadalom által kivívott lehetőségeket, még akkor is, ha a welfare-rendszer a régi eszközökkel már nem folytatható. Nálunk azonban csak a társadalom egyharmada. Kétharmada a társadalomnak, a magyar népnek mindmáig kívül marad ezen, szegénység, munkanélküliség, képzetlenség, bizonytalanság, kilátástalanság fenyegeti négyciklusos kormányzás után is.
Nagy tévedés volna azt gondolni, hogy ennek felszámolásához semmi más nem kell, mint a gazdaság fejlődése. Az abszolúte szükséges, de meg kell változtatni azokat a társadalmi mechanizmusokat is, amelyek a gazdaság nyújtotta lehetőségeket a társadalomnak közvetítik. Ezeket a Bibó István által megfogalmazott zsákutcás magyar fejlődés alakította ki, és nehezen áttörhető, kemény kínai falat alkotnak a szabad és erőteljes polgári fejlődés ellenében.
Az átalakulásokat szoktuk reformnak nevezni. Az 1990 óta eltelt kormányzati ciklusokban csak kétszer fogtunk hozzá, az Antall-kormány első és a Horn-kormány második esztendejében, de aztán a nagy reformok abbamaradtak. Ez az a hazugság, amivel a politikai osztálynak el és le kell számolnia saját maga és a nemzet színe előtt.
A kínai fal sok összetevőből áll, az életünket áthálózó feketegazdaságból, az önkormányzati, oktatási, egészségügyi rendszer elmaradottságából, hitbizományos vonásaiból, a költségvetés hiányorientáltságából és eladósodásából, a szociális rendszer gyengeségéből. Egy példa: a feketegazdaság méreteiben világelsők vagyunk. Másutt is megvan, de nálunk a legnagyobb. A nemzeti jövedelem egyharmadát veszi el. Szentséges Isten! Gondoljuk el, ha mondjuk, a magyarok védőangyala közvetítésével a feketegazdaság minden résztvevője egyszerre azt mondaná, hogy most abbahagyjuk, akkor a költségvetés minden eddigi és további megszorítása egy csapásra feleslegessé válna. A védőangyal azonban azt üzeni: segíts magadon, hogy ő is segíthessen.
A kiskapuk, a mellékutak, a kijárások, a nyolcvanas évek kedvelt szavával az umbuldák rendszere azonban mélyen beleágyazódik a magyar zsákutcás fejlődésbe, és a Kádár-rendszerben egyenesen pozitív etikai minősítést kapott. Világos volt már tizenhét évvel ezelőtt, hogy a magyar fejlődés érdekében a demokratikus politika és a piaci gazdasági rendszer megalapozása után mindenekelőtt ezt a kínai falat kell áttörni. Akkor az a kérdés, hogy miért nem történt meg.
Az új magyar demokrácia politikai terébe új magyar politikai elit és új osztály került. A volt ellenállók, szabadgondolkodók és reformerek a hatalom várományosai és részesei lettek, de - Szekfű Gyula kifejezését alkalmazva - valahol utat tévesztettünk. Elhittük magunknak, hogy a politikai és a gazdasági rendszer megváltoztatásával már minden kérdést megoldottunk, és nem volt soha ilyen jó dolgunk. A megválasztás, újraválasztásunk ügye előbbre került mindenkinél, a társadalom nagyobb részének sorsánál, a hozzá szükséges reformoknál, a nevezett kínai fal áttörésénél. Nem mondtuk el a társadalomnak, nem mondtuk el a társadalom füle hallatára, hogy a rendszerváltás nem csak annyiból áll, hogy az oroszok kimennek, és a parancsuralmat többpárti demokráciával cseréljük le; azt a hitet terjesztettük, hogy most egy csapásra minden jó lesz, majd úgy élünk, mint Nyugat-Európában, mint Ausztriában, amit a magyar társadalom a legjobban ismer. Lehetséges tehát a fájdalom nélküli üdvözülés, nem kell megvívni a magyar zsákutcás fejlődés, a magyar történelem árnyaival, nem kell megvívni iparunk és gazdaságunk gyengeségeivel, a kiskapurendszeres hitbizományisággal, a feketegazdasággal, a szegénységgel, a hátrányos helyzetű tömegek helyzetének megjavításával.
A politikai elit tehát kilépett ugyan a zsákutcából, de rögtön visszafordult a zsákutcába, elfelejtett gondolkodni. Nem mentség itt, hogy közben elhangzott néhány féltő kiáltás, de a végeredmény végül is ugyanaz. Olyannyira elhallgattuk az igazságot, hogy lassan már el is felejtettük. A politikai társadalom ezzel önmagát és az egész nemzetet becsapta. Nem tudatosan tettük. Először csak minden csoport úgy gondolta, hogy a jó kommunikáció szempontjából még várnunk kell egy kicsit az igazsággal. És aztán lassan mindannyian belemerevedtünk. Ez a hazugság, nem a hazugság leleplezése!
A társadalom, éppen a zsákutcás történelem következtében pedig az utolsó százötven évben megszokta, hogy mindig a feje fölött döntöttek. Lásd 1848, 1945, 1947, 1956, sőt 1990. Ez utóbbit is készen kaptuk, ezúttal nem tetszettünk forradalmat csinálni. Ezért most a magyar társadalom hinni akart a csodákban, mint egyik előttem hozzászóló mondta, a mesében. Abban, hogy adót sem kell fizetni, de az új demokrácia nálunk is díjmentesen megteremti az igazi jóléti államot. Mint egyik '56-os kortársunk, Kende Péter mondta, a nem politikus közember azt várta a demokráciától, hogy a gyakorlatban most majd megvalósítja azt, amit a szocializmus csak ígért.
Ezzel indult meg a hazugságspirál is, amelynek azóta is részesei vagyunk. Nem Gyurcsány Ferenc hazudott, nem a Szocialista Párt, nem a szociálliberális kormány, hanem az egész magyar politikai társadalom. Az elmúlt négy ciklus alatt egyik kormány sem vállalta, hogy kilépjen belőle. Nem tette meg Antall József, elállt tőle Horn Gyula, nemzeti mázzal öntötte le és kikerekítette Orbán Viktor, végül rossz lelkiismerettel folytatta a Medgyessy-, Gyurcsány-kormány. Ennek következtében fokozódtak a bajok, a társadalom helyzete szempontjából a szakadék felé közeledtünk. A magyar társadalom olyan mélyen merült bele ebbe a hazug hipokrízisorgiába, hogy már nem lehetett belőle egyetlen könnyed lépéssel kilépni, fájdalmasan és kegyetlenül kellett belőle kiszakítani. Egyszer el kellett kezdeni az igazmondást. Ezt tette meg Gyurcsány Ferenc, nem az őszödi beszéddel, hanem a szakadék széléről kivezető reformprogram megindításával, az őszödi beszéd csak nyitánya ennek. Kemény, hangvételében túlzó, még nem is kidolgozott, ami annak jele, hogy a feladat már-már sziszifuszi. Mert késve vagyunk, barátaim, késve vagyunk! Nagyon nagy elhatározás kell hozzá!
Most vitatkozunk rajta, de a történelem ettől fogja számítani a rendszerváltást, pontosan az új modern magyar társadalmi rendszer kialakításának második döntő szakaszát.
(16.40)
Most már ezen az úton előre kell menni. Nem egyetlen feladatról van szó, hanem többről, amelyek fogaskerékszerűen kapcsolódnak össze: a társadalmi (Kontur Pál: Ezt komolyan mondja?) kettészakadás feloldása, a társadalom vesztes felének emancipációja, az egyharmados társadalom meghaladása, a nagy társadalmi rendszerek reformja, a gazdaság szerves, fenntartható növekedésének biztosítása, a költségvetés tartós egyensúlya, a tudás és kultúra esélye mindenki számára, hogy az egész társadalom élni tudjon azokkal a lehetőségekkel, amiket az új világállapot megteremt. Mindez csak együtt érvényes.
A megvalósítása pedig csak akkor lehetséges, ha minél többen megértik ennek a szükségességét. Nyílt szívvel és őszintén fordulunk az egész magyar társadalomhoz, hogy támogassa ezt, nem a pártok, hanem a nemzet érdekében, hogy a magyar társadalom felzárkózhasson a világ legfejlettebb országainak szintjére. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: MSZP! - Félrebeszél a képviselő úr! - Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
