HOCK ZOLTÁN
HOCK ZOLTÁN
HOCK ZOLTÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Igen méltatlannak és szomorúnak tartom, hogy a miniszterelnök, miközben az ő beszédéről lenne itt szó a Házban, és ennek az egyéves évfordulójáról, nem igazán kíváncsi arra, hogy a parlament mit gondol az ő őszödi beszédéről, hiszen csak az első részletét hallgatta meg, aztán, úgy tűnik, hogy fontosabb dolga támadt, így aztán elment. Ennek megfelelően engedjék meg, hogy én az őszödi beszéd harmadik adaptációját felolvasó Göndör Istvánhoz intézzem akkor szavaim ilyen ál-Gyurcsány Ferencként, hiszen valakivel mindenképpen kontaktusba kell keveredni.
Tisztelt - azt mondtam volna Gyurcsány Ferencnek - miniszterelnök úr, gratulálok a hozzászólásához! Jó volt a dramaturgiája, jók voltak a hangsúlyok, sőt stilárisan is sokat javult Őszödhöz képest ez a beszéd, hiszen kihúzta mindazokat az obszcén szavakat, amelyek egyébként nem nagyon illettek bele a beszédbe. (Taps a Fidesz soraiban.) És önökkel ellentétben én mégsem tudtam megtapsolni az ő beszédét, azért, mert ez nem színház. Hogyha kritikus lennék, és valahol a Thália Színházban, a Vígszínházban, esetleg a Katona József Színházban hangzott volna el ez a beszéd, akkor kritikusként azt írtam volna, hogy igen, jó, tehetséges az előadó, felkészültnek is tűnt, nem volt rossz. Csak ön az ország miniszterelnöke és nem színész, ennek megfelelően nem volt kedvem tapsolni hozzá.
Sajnos, nem egy év telt el az őszödi beszédnek a nyilvánosságra kerülése óta, hiszen ez szeptember 16-án történt, mert ha ez egy évvel ezelőtt történt volna, akkor talán a parlament más kormányprogramot fogadott volna el, és még inkább, ha még korábban hangzott volna el, mondjuk, a választásokat megelőzően kettő, három, négy, öt hónappal, akkor elképzelhetően nem Gyurcsány Ferenc alakít Magyarországon kormányt. Ha igen, akkor sokkal jobb helyzetben lenne ez az ország, hiszen ez azt jelentené, hogy az ország lakossága megértette azt a problémahalmazt, amit a szocialisták, illetve a liberálisok négy éven keresztüli kormányzása eredményezett, és hogy ebből valahogy kikecmeregjen az ország, hihetetlen erőforrásokat lehetett volna mozgósítani.
Ugyanakkor, hogyha visszaemlékszünk közösen, hogy a választási kampányban a miniszterelnök, illetve a kormánypártok milyen programmal, milyen ígéretekkel, milyen zengzetes szavakkal győzték meg úgymond az ország közönségének többségét, hogy az ő folytatásuk mellett kell letenniük a voksot, és aztán megnézzük a konvergenciaprogramot, vagy esetleg megnézzük a kormányprogramot, végighallgattuk másodszorra, most már egy más adaptációban a miniszterelnök szájából az őszödi beszédet, akkor azt látjuk, hogy irtózatosan nagy hiátus és hatalmas nagy árok van a kettő között.
Fel lehet tenni a kérdést, hogy mi a baj az őszödi beszéddel. Az, hogy elhangzott? Én azt gondolom, hogy ez nem baj, hogy elhangzott. Jó, hogy megismerhette az ország, hogy a miniszterelnök, illetve csapata mit gondol arról a négy évről, amit kormányzásuk alatt tettek, és milyen nagy tragédiába sodorták ezt az országot. Az, hogy elhangzott, ez önmagában nem baj.
A hellyel van baj? Ezzel már igen, ezzel már komoly problémák vannak, mert azt gondolom, hogy egy ilyen beszédnek vélhetően vagy a választásokat megelőzően egy kampánygyűlésen kellett volna elhangoznia, de ha ott nem volt bátorsága a miniszterelnöknek, akkor itt, a kormányprogram ismertetése során egy helyzetértékelés keretében kellett volna elmondani és bemutatni az ország közönségének, bemutatni a magyar parlament képviselőinek, hogy valóságosan milyen helyzetben van az ország. A miniszterelnök megspórolta ezt a lehetőséget, megfosztotta az ország közönségét attól, hogy valóságos képet mutasson arról a négyéves kormányzati ciklusról, amit ő félidőben átvett kormányzással elkövetett az ország ellen.
Kérdezhetjük, hogy a tartalmával volt-e baj. Én azt mondom, hogy azzal sem volt baj. Sokat vitatkoztunk itt arról, hogy van, aki ezt igazságbeszédnek tartja, van, aki ezt hazugságbeszédnek tartja. Én azt gondolom, hogy ha ez valóban a nyilvánosság előtt hangzik el, ha valóban időben hangzik el, akkor én megengedem azt, hogy ez egy igazságbeszéd lett volna, őszinte, feltáró vallomás lett volna a tekintetben, hogy mit rontott el az első Gyurcsány-kormány, illetve a Medgyessy-kormány 2002-től 2006-ig. Akkor valóban igazságbeszéd lett volna.
De nem ez történt, kedves barátaim, tisztelt képviselőtársaim, ez májusban hangzott el, az új kormány megalakulását megelőzően, zárt körben, mintegy kétszáz fő részvételével, akik, megjegyzem, ugyanolyan cinkosok, amikor végighallgatták, és senki nem emelte föl a szavát. Hiszen a hangfelvétel alapján egyetlenegy olyan közbekiabálás sem hallatszott, hogy miniszterelnök úr, ez nem igaz, mi nem hazudtunk, mi nem vezettük félre az országot, mi nem követtük el ezeket a bűnöket, amelyeket egyébként most a szemünkre olvas.
(16.20)
Egyetlenegy ilyen bekiabálás nem volt. Néma csönd volt, néma csöndben hallgatta mindenki a miniszterelnök monológját, amit ott Balatonőszödön elmondott. Azt gondolom, azzal, hogy Gyurcsány Ferenc ezt itt megismételte, ezzel a világon semmi nem történt. Ismételten leleplezte magát, hogy kettő éven keresztül nem csinált semmit.
Nézzük meg a beszéd tartalmának a legsarkalatosabb kérdését! Az, hogy obszcén szavak vannak benne, azt mondom, hogy ugyan nem fér bele, nem szép dolog, de nem ez a legnagyobb probléma. Azt mondom, hogy elhallgatta ezt a beszédet, és nem mondta el, ez sem a legnagyobb probléma. Csak azon kettő év kapcsán, amikor Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy majd' beledöglött, hogy azt a látszatot tudja mutatni az országnak, hogy ő kormányozza ezt az országot, és valójában nem csinált semmit, ezen kettő év alatt hozzávetőlegesen 5000 milliárd forinttal nőtt a magyar államadósság. És ennek az 5000 milliárd forintnak a visszaáramoltatása, ennek az ismételt megkeresése annyival növeli a magyar lakosságra rótt terheket, amit a konvergenciaprogram és a kormánynak a reformoknak nevezett intézkedési csomagján keresztül fog gyakorlatilag letuszkolni az ország lakosságának a torkán, ezt az 5000 milliárd forintot lehetett volna megspórolni, ha Gyurcsány Ferenc ugyanazt a bátorságot mutatja, mint amit ebben a beszédben egyébként megmutatott.
Igen, mondjuk ki azt, hogy ez a beszéd bátor volt, szembe mert nézni. Bár hozzá kell tenni, nem is volt más lehetősége. Hiszen nem azért nézett ő szembe ezzel a problémával adott esetben, mert felismerte, hogy most már valóban az ország jobbításán kell dolgoznia, hanem azért, mert nem volt más lehetősége, kényszerpályára került. És egy kétségbeesett miniszterelnök-jelöltnek a beszédét hallhatta mindaz a kétszáz ember, aki ott volt Őszödön, majd azt követően mindaz a több millió magyar, aki végighallgatta ezt a beszédet, hiszen pontosan tudta, hogy milyen problémákat okozott a négyéves kormányzása, és milyen problémákkal néz szembe valójában.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnöknek azt is mondtam volna, ha itt lett volna és ha itt lenne, hogy nekem volt egy álmom, és talán neki is volt egy ilyen álma, hogy mi lett volna akkor, ha Gyurcsány Ferenc veszi a bátorságot, és a választások előtt osztja meg ezen gondolatait a választókkal. Gondoljuk végig! Bátran, egyenesen kiáll a televíziókamerák elé, és azt mondja: “Tisztelt honfitársaim, az elmúlt két évben nem csináltunk semmit. Úgy tettünk, mintha kormányoztunk volna. Majd' beledöglöttünk ennek az álságos mutatványnak a véghezvitelébe, de eddig, és ne tovább. Elég volt, ezt nem akarom, és nem tudom tovább csinálni. Ugyan van elképzelésem, hogy hogyan lehet az ország problémáin javítani, vannak megoldásaim az ország súlyos gondjaira, de beismerem, hogy az elmúlt két évben a világon semmit nem csináltam. De kérem a bizalmatokat, hogy hadd folytassam tovább, és hadd korrigáljam mindazt a bűnt, amit elkövettem ezen ország ellen az elmúlt két évben.”
S ha ezt követően megválasztották volna Gyurcsány Ferencet, akkor azt gondolom, hogy szinte mint kés a vajon, úgy ment volna keresztül az egészségügy átalakítása, a közigazgatási reform, adott esetben az oktatás átalakítása, a szociális ellátórendszer átalakítása, mert ez azt jelentette volna, hogy az ország többsége… (Balogh József felé:) A naivitást majd megbeszéljük utána. (Balogh József: Nem én mondtam, de megbeszélhetjük! - Tatai-Tóth András felé:) Akkor neked mondom.
Az ország többsége vélhetően akkor odaállt volna, és azt a lemondást, amit a kormány kér a közönségtől, a választóktól, vélhetően végig tudta volna csinálni. Ehhez képest a választási programban, a választási kampányban csupa-csupa ígéret hangzott el. A 13. helyett lesz még 14. is, a szociális ellátást javítani fogjuk… (Moraj az MSZP soraiban. - Göndör István: Ez nem tőlünk! Ne tessék már nekünk mondani!) A 13. helyett lesz 14. is, elhangozott a választási kampányban. (Tatai-Tóth András: A Fidesz mondta! - Dr. Garamhegyi Ábel: A Fidesztől!) Aztán arról is beszéltünk, arról is szó volt, hogy további szociális támogatások lesznek, és általában tejjel-vajjal folyó Kánaán lesz ebben az országban. Hatalmas nagy beszédek hangzottak el erről, hogy az európai uniós források milyen módon fogják kiráncigálni ezt az országot a hajánál fogva abból a posványból, ahova éppen ez a kormányzás belebonyolította, és egyébként a világon semmi nem fog történni, nem is fog fájni. Ugye mondott ilyet a miniszterelnök? Nem fog fájni. Ehhez képest, amikor a kormányzást elkezdte a második Gyurcsány-kormány, akkor kiderült, hogy ennek nemcsak, hogy a fele nem igaz, szinte egy szó nem igaz ebből.
Ennek az őszödi beszédnek a legnagyobb tragédiája az, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem csak a miniszterelnököt járatta le, az egész politikai osztályt lejáratta ennek a beszédnek a nyilvánosságra kerülése ebben a formában. Ez a probléma vele. Mert ha önmagában csak a miniszterelnöknek okozna ez problémát, azt gondolom, nem is kellene erről beszélnünk. De ez az egész politikai osztályt járatta le.
Nézzük meg, hogy a beszéd eredményeként akár csak egy ilyen kicsi mértékben is betemetődtek volna-e azok az árkok, amelyek kormány és ellenzéke között vannak. Nem, kedves képviselőtársaim, ezek az árkok mélyültek, mert azok a szocialista szavazók, akik elszántak, és a mai napig is még mindig Gyurcsány Ferencet látják szívesen a miniszterelnöki székben - egyre kevesebben vannak ilyenek ebben az országban -, azok azt mondják, hogy az ellenzék gátlástalanul felerősíti ennek az őszödi beszédnek a tartalmát. Akik meg nem látják szívesen Gyurcsány Ferencet ebben a miniszterelnöki székben - és egyre többen vannak ilyenek ebben az országban -, azok meg úgy gondolják, hogy a miniszterelnöknek már akkor le kellett volna mondania, amikor ezt a beszédét elmondta. Ha máskor nem, szeptember 17-én kellett volna lemondania, amikor nyilvánosságra került.
Gondoljuk végig az elmúlt napok eseményeit! Az elmúlt napok eseményeiben a rendőrségre rájárt a rúd. Sok-sok minden kiderült a rendőrség környékéről. Van, ami bizonyítást nyert, van, aminél még nyomozati szakaszban van a kérdés. A miniszterelnök határozottan intézkedett, menesztette az igazságügy-minisztert, menesztette az országos rendőrfőkapitányt, és menesztette a budapesti rendőrfőkapitányt, mondván, hogy nem tudtak rendet tartani a házuk táján, és ő mint egy határozott kezű miniszterelnök, elbocsátotta őket.
Másokban az a kérdés merül fel, hogy ezen önök által igazságbeszédnek tartott őszödi beszéd kapcsán a miniszterelnök beismerte, hogy két évig nem csinált semmit, sőt kifejezetten azt a látszatot keltette, mintha dolgozott volna, de nem dolgozott. Azt gondolom, egy miniszterelnök vonatkozásában, aki arra kapja a felhatalmazást, hogy a közjót szolgálja, hogy az ország polgárainak a gyarapodását szolgálja, hogy valóban ezt az országot egyben tartsa, integrálja, és minél jobb feltételeket és lehetőséget teremtsen a polgárainak, ő beismeri, hogy ezzel szemben kettő évig nem csinált semmit... (Tatai-Tóth András: Sokszor olvasd el még a beszédet!) Olvastam. És ez az ember, aki beismeri, hogy nem csinált semmit, az még mindig ott ül a székében, sőt ő maga vádolja az ellenzéket azzal, hogy milyen hataloméhes, hogy semmi más nem érdekli őket, csak a hatalom, miközben ő maga ebben a beszédében beismeri, hogy egyetlenegy eredménye volt az ő kormányzásának, hogy úgymond abból a mocsokból visszahozta a baloldalnak a kormányzást. Ez az egyetlenegy eredménye volt.
Ezzel azt is elismerte, hogy egyáltalán nem érdekelte az ország sorsa, egyáltalán nem érdekelték az ország problémái, egyetlenegy dolog érdekelte: hogy a baloldalnak meg tudja tartani a hatalmat, és mindent feláldozott azért, hogy ezt a bizonyos hatalmat megtartsa. Azt gondolom, hogy ez a legfőbb üzenete az egész Gyurcsány-beszédnek, az egész őszödi beszédnek, ez a legnagyobb hazugság is persze, amit a miniszterelnök mondott, de ami ebből lényeges, és amit, azt gondolom, semmiképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni, az az, hogy ez a beszéd árnyékként lengi be azóta is az egész politikai osztályt, árnyékként lengi be az egész parlamentet, árnyékként lengi be az egész politikai közéletet, mert nem lehet tudni, hogy hol lesz ennek a vége. Meddig lehet lefelé menni? Meddig lehet lefelé csúszni azon a lejtőn, amin a kormány 2002-től elindította ezt az országot lefelé, és amelynek a végét még most sem lehet látni?
Azzal kezdtem, hogy gratuláltam volna a miniszterelnöknek, ha itt lett volna, de nincsen itt, mert valójában nem érdekli, hogy mit gondolna a parlamenti képviselők többsége, kisebbsége az ő tevékenységéről, mert neki csak az volt fontos, hogy ezt a színjátékot eljátssza másodszor is itt, a parlamentben, egy nagy geggel el tudja megint kápráztatni önöket. Jó érzés volt látni… (Tatai-Tóth András: Ki kezdeményezte?) Jó érzés volt látni, hogy hány képviselőnek csillogott a szeme a miniszterelnöki expozé alatt, amikor valóban káprázatos teljesítménnyel ismételte meg az őszödi beszédét, kicsit kicsiszolva, kicsit stilárisan kijavítgatva. De higgyék el nekem, hogy ezzel a teljesítménnyel a kint élő milliók lelkében még nem lesz béke. Ők ugyanazt fogják gondolni, hogy 2006 tavaszán őket becsapták. Mert ha ez a beszéd őszintén korábban hangzott volna el, és a miniszterelnök székét meg tudta volna őrizni, akkor önök hihetetlen duzzadó erővel tudták volna végigkormányozni ezt a négy évet.
Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez a beszéd árnyékként fogja végigkísérni a miniszterelnököt, árnyékként fogja végigkísérni az önök kormányzását, és nem fogják tudni mozgósítani azt az erőforrást, azt az energiát, azt a tartalékot, ami egyébként a magyar választókban, a magyar népben benne van, azért, mert ezt hazugsággal nem lehet mozgósítani.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
