PÁL TIBOR
PÁL TIBOR
PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberiség történetében eddig is voltak, és vélhetően ezután is lesznek fennmaradó beszédek vagy nyilatkozatok. Gondoljunk Szókratészra, Churchillre, Nagy Imrére vagy Antall Józsefre is, persze lehet folytatni ezt a sort. (Derültség, közbeszólások az ellenzék soraiban.) A sokféle beszéd és nyilatkozat közül az igazán meghatározót, azt gondolom, alapvetően három szempont emeli ki sorstársai közül.
Mi az a három szempont? Az egyik az, hogy milyen helyi értékkel bírtak elmondásuk idején. Döbbenetet, felismerést váltottak ki, hogy a dolgok nem mehetnek ezután így tovább, érzelmeket megindítóak, személyesek vagy lendületesek voltak, egyéneket vagy csoportokat ragadtak magukkal. A másik szempont, ami igazán fontos, hogy a beszédek, amelyek önálló helyi értékkel rendelkeztek, az elmondásuk után önálló életet éltek. Adott helyzetekre alkalmazták és idézték őket, sőt vitatták is ezeket a beszédeket. Erőt és elszántságot adtak, motiváltak, mozgósítottak. Mozgósította azokat, akik hallgatták vagy akik hallottak róla. A harmadik szempont pedig, ami fontos, hogy a beszédek elhangzása után értékelhető változások következtek be: forradalmak törtek ki, vagy éppen béke lett, összetartozás vagy megosztottság keletkezett, reformokat indított el, vagy éppen a fennálló helyzetet konzerválta.
A beszédekkel és a nyilatkozatokkal kapcsolatban azonban az idő és a jövő az, amely értékítéletet mond. Közeli és távoli múltunkból számos olyan példa van, amikor egy-egy jelenség, egy akkor és ott vitatott, a közvélekedésben vitát kiváltó építészeti vagy irodalmi mű, egy személy, művész, tudós, forradalmár, politikus, egy elhangzott beszéd vagy írás értékelése, értéke az idők során megváltozik, átalakul, akár épp ellentétjébe fordul. Gyakori, és talán a jelenlegi helyzet is ilyen, hogy a jelen kérdéseire a történelem válasza más, mint amit éppen jelen helyzetben adunk.
De nézzünk néhány példát a távoli múltból és a közelmúltból! Az országvezetők közül gondoljunk egy igazságosnak nevezett királyra, aki a sokféle adójával, reformjával nem volt túl népszerű a maga idején, talán még igazságos sem. De erős országot épített, ma a magyar történelem egyik legnagyobb alakja, mesevilágunk igazságos Mátyása. Ha Churchillt említjük, a beszédek kapcsán elsőként híres fultoni beszédére kéne gondolnunk. A '30-as években számtalan beszédben és írásban hívta fel a brit kormány és általában a világ figyelmét a világháborús veszélyekre, Hitler hatalomra jutásának veszélyeire. Ám, miként a fultoni szónoklatában maga is megállapította, senki sem figyelt oda a beszédeire. Talán azok a beszédei nem voltak elég hatásosak, vagy nem volt bennük, tartalmukban, előadásmódjukban valami, akár egy szó, egy gesztus, ami magára húzta, magára vonzotta volna a figyelmet. A fultoni híres beszédből is leginkább a vasfüggöny szóra emlékszünk, hiszen ez ebben a beszédben kapta meg a tartalmát.
Vannak beszédek, beszélgetések, interjúk, amelyeknek nem a tartalmuk, hanem az akkor megélt érzések, vagy környezetük marad meg bennünk, vagy éppen az a hely, ahol elmondták. Kevesen emlékszünk arra, hogy miket mondott Antall József a kórházban vele készült interjújában, a csíkos pizsama képe azonban nagyon sokunkban megmarad. Vagy éppen egy újévi beszéd kapcsán nem tartalmának újszerűsége marad meg, nem arra emlékszünk, hanem az a vita vagy éppen az a vitatott helyzet marad meg bennünk, hogy nem volt a köztársasági elnök mögött nemzeti színű lobogó. De hozhatunk számos példát a művészetek világából is. Van Gogh életében egyetlen képet sem tudott eladni, viszont nemrég a Szépművészeti Múzeum előtt több ezren álltak sorba, hogy megnézhessék alkotásait, sőt vannak, akik milliókat fizetnek alkotásaiért.
Vagy mondjuk, a közelmúlt építményei: a Nemzeti Színház, amelynek helyszíne, létrehozása, szakmai és politikai körülményei nagy viták között alakultak, most pedig létezik, megszoktuk. Vagy az Andrássy úti pengefal, a Lágymányosi híd, vagy Makovecz Imre kezdetben vitatott munkássága. Itt vannak, látogatjuk, használjuk, a vita lassan feledésbe merül, és az alkotások elfoglalják az őket megillető helyüket. És persze mindannyian tudunk példát hozni akár az irodalom, a színház vagy a jelképek világából, a sávok, színek, lobogók változásáról.
Mi a tanulság? A jelenben lévő vélt vagy valós igazságainkra, vagy az ezekről alkotott képzeteinkre olykor nem is köszön vissza a történelem, néha pedig éppen a történelem mérlegén derül ki, hogy a ma negatívnak minősített tett, ami lehet egy beszéd is vagy épp cselekedet, a fejlődés hajtóereje lett. Egy év nem történelmi távlat. Nézzünk majd vissza néhány év múlva is, és akkor kapunk igazán őszinte választ arra, hogy a beszédem elején elmondott három szempont hogyan érvényesült Őszöd esetében.
Bír-e helyi értékkel az őszödi beszéd? Azt gondolom, hogy bír, hiszen elhangzásakor bennem is, aki ott voltam a frakcióülésen, megdöbbenést keltett. Világossá vált, hogy a dolgok nem mehetnek így tovább, a rendszerváltás után egy új időszak, a korszakváltás, egy új korszakváltás következik. Ma nem véletlenül használják erre a beszédre a korszakváltó beszéd jelzőt. Önálló életet él-e az őszödi beszéd? Igen. Erre fényes bizonyíték az, hogy ma itt politikai vitanapot rendezünk róla. A politika a legfelső szintjére emelte ezt a beszédet. És hogy hozott-e értékelhető változást? Ezt az idő fogja megválaszolni.
Ha nem így hangzott volna el, a mai intézkedéseink, amiről sok vita van, talán nem valósultak volna meg: az, hogy hozzákezdtünk az állami ellátórendszerek és az önkormányzati rendszer reformjához; az, hogy megtörtént a családtámogatási rendszer átalakítása olyan értelemben, hogy a szegények, a rászorulók kapnak nagyobb támogatást; az, hogy autósztrádán lehet eljutni a nagyvárosokba, vagy épp az, hogy a panelházban lakók számára adunk segítséget, vagy az, hogy az újonnan felnövő generáció számára világos lett és világos lesz, hogy érték az egészségünk, környezetünk megvédése és az oktatási rendszerben kapott tudásnak is ára van. Igen, ezek a lépések azt mutatják, hogy hozott változást az őszödi beszéd. Magam pedig bízom benne, hogy a korszakváltást jelentő intézkedéseinket, amelyekről beszéltem, meg fogjuk csinálni, és ezek végrehajtását nem fogjuk el… (Fütyül.) …ni.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)
