CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak rövid időre szeretném igénybe venni a figyelmüket, merthogy az általános vita végén volt módom alaposan reagálni a vitában elhangzottakra, sőt még életvezetési tanácsokat is kaptam elnök úrtól, amit utólag köszönök. Akkor nem éltem vele, egy másik alkalommal igen.
Bernáth Ildikó képviselő asszonynak szeretném mondani, hogy újra és újra ugyanazt a fogalmazást használja, ezért mindig kénytelen leszek kijavítani: nem csökkent a munkahelyek száma Magyarországon. 2002 óta folyamatosan növekszik a foglalkoztatás Magyarországon. Ha ön csak egyetlen pillantást vetne a KSH adataira, akkor az állításomat igazolva találná. Azt szeretném kérni, hogy ha ezzel akar érvelni, hogy csökken a munkahelyek száma, akkor keressen valami olyan statisztikát a múlt századból - vagy nem tudom, honnan -, amelyre majd ez igaz lesz, de akkor nevezze meg, hogy melyik évekre gondol. Az elmúlt öt esztendőre nem igaz, hogy csökkent a munkahelyek száma Magyarországon.
Ami a vitatott 5. és 8. §-t illeti, hiszen ekörül mozogtak a módosító indítványok, és ide vehetjük bizonyos értelemben a 3. §-t is, e három paragrafus tekintetében folyamatosan tárgyaltunk az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a munkáltatókkal és a szakszervezetekkel. Különböző kompromisszumos megoldási módok környékén próbáltunk egyezséget létrehozni, ez az egyezség azonban a mai napig nem jött még létre. A munkáltatók jelentős kompromisszumokat elfogadva, a törvényjavaslat szövegét el is tudták volna fogadni, a munkavállalók azonban nem. A legvitatottabb valóban az 5. § volt, de itt számos félreértés van, és erre szeretném felhívni a figyelmet. Bár a szavazások végkimenetelét nem szeretném megjósolni, és a kormány is még egyszer mérlegelni fogja az Országos Érdekegyeztető Tanácsban elhangzott érveket, de azt azért mindenképpen el szeretném mondani, hogy a jelenlegi 5. §-ban az a bizonyos kívülmaradás intézménye ott tart - hogy a szakértők szóhasználatát is mondjuk -, hogy az nagyon-nagyon beszűkített feltételrendszerben jelenik meg a munka törvénykönyvében. És azért ebben a konstrukcióban, mert a hatályos munkaidő-irányelv az eltérést, az opt-outot kizárólag különmegállapodáshoz köti.
(21.40)
Tehát ez kifejezetten amiatt szerepel így a szövegben, mert ezt így írja elő a munkaidő-irányelv. Nem tudtunk más megoldást találni, mert egyébként az impeachment eljárást elindította az Európai Bizottság Magyarországgal szemben, tehát nem lehet most olyan törvénymódosítással előállni, ami nem felel meg az Unió irányelvének. De az 5. § rendkívül szűk keretek közé szorítja, azt mondja, hogy csak abban az esetben lehet ezt használni, ha kollektív szerződés van érvényben az adott cégnél, és a kollektív szerződés érvényben léte azt a lehetőséget is kizárja, hogy egyéni megállapodással ki lehessen lépni a kollektív szerződés keretéből. És még számos feltétel van, én ezt most nem akarom visszaidézni, hiszen mindannyiunk előtt ott van a szöveg.
Ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy valóban egy fordulat értékű változás a munka törvénykönyvében, függetlenül attól, hogy becsléseink szerint néhány ezer munkahelyet érintene az 5. §, elsősorban közüzemeket, folyamatos üzemben tevékenykedő vállalkozásokat, vállalatokat, aminél a szolgáltatásellátás, a közüzem működése, a gazdaság működése és stabilitása szempontjából megfontolandó egy ilyen szabályozás. Kétségtelenül értem a szakszervezeti ellenérveket e tekintetben, hogy ezt a fajta kívülmaradás intézményét egyáltalán nem támogatnák a magyar munka törvénykönyvében, annak ellenére, hogy egyébként az európai szakszervezeti szövetségek az európai irányelv esetében nem zárkóztak el ettől.
Ami a 8. §-t illeti, itt kénytelen vagyok újra exponálni ezt a sajátos helyzetet, amely a magyar gazdaságban létezik, és amivel függetlenül attól, hogy milyen politikai pártnak vagyunk tagjai és képviselői, valamit kell tudnunk kezdeni. Ma Magyarországon kollektív szerződéssel a munkavállalók körülbelül 45 százaléka védett. Nagyjábóli a nagyságrend, felénél kevesebb. Magyarországon tehát több mint 50 százaléka a munkáltatóknak, munkavállalóknak nem érintett a kollektív szerződés intézményében. Jellemzően sok kicsi és közepes vállalkozás van Magyarországon, ahol nem értelmezhető vagy nehezen értelmezhető a kollektív szerződés intézménye.
Vannak nagyvállalatok is, ahol nincs kollektív szerződés, és most nem akarom azt mondani, hogy minden nagy cégnél van kollektív szerződés, ez sem igaz, de azért jellemzően a kollektív szerződés hiánya a mikro-, kis- és közepes vállalkozásoknál azonosítható. Ugyanakkor szerencsére Magyarországon jelen van az a tudástechnika és technológia, amit egyik feltételként ebben a bizonyos 8. §-ban a kétszáz órától való eltérés feltételeként megfogalmaztunk.
Vagyis ez arról szól, hogy ha nincs kollektív szerződés, akkor is el lehessen menni a kollektív szerződésben rögzített plusz százórás túlórakeret lehetőségéig, akkor, ha - és itt megfogalmazódik: - a vállalati létszám tíz százaléka alatti létszámkörben, akkor, ha olyan munkakörökben, ami valóban speciális tudást, gyakorlatot, tapasztalatot igényel. Arra a felvetésre, hogy ezt ki állapítja meg: nyilván vita esetén a bíróság állapítja meg. Számos olyan fogalom van a munka törvénykönyvében, aminek az értelmezése, konkrét, adott ügyben az értelmezése a bíróság hatáskörébe tartozik. Akkor, ha beadta a munkaerőigényét a cég erre a munkakörre, és nem elégítette ki az Állami Foglalkoztatási Szolgálat, és akkor is csak egy esztendőre lehetséges.
Tehát azért ez meglehetősen konkrét feltételekkel rögzíti, hogy mikor lehet ezt alkalmazni. Ebben valóban, mondjuk így, legpuhább fogalom a különleges tudás, szakértelem, de azért még ott van mellette négy meglehetősen pontosan ellenőrizhető kritérium.
Ezekben az esetekben gondoljuk ezt alkalmazni, egyébiránt kevésbé vitatják a szakszervezetek ezt a 8. §-ban megfogalmazott lehetőséget, pontosan azért, mert ők is érzik, hogy van ilyen helyzet a magyar gazdaságban, és a magyar versenyképesség érdekében ennyi rugalmasságot érdemes talán alkalmazni.
Még egyszer szeretném megköszönni az észrevételeket, javaslatokat, módosító indítványokat. Bízom benne, hogy egy kiegyensúlyozott törvényszöveggel zárjuk majd a parlamenti szavazást.
Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
