DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az európai békekötések története sok kötetet tölt meg. Azok a tények, amelyeket ön felsorolt, precíz és konkrét adatok voltak. Így történt. A számok és tények mögött azonban érdemes mást is látni, érdemes látni egy gondolkodást és egy európai gondolkodás törésvonalát. Egy gondolkodást, amely évszázadokon keresztül, minthogy konfliktusok mindig voltak, vélhetően sajnos lesznek is, kidolgozott egyfajta mechanizmust, egy olyan mechanizmust, amelyet az európai államok egymás közötti viszonyukban és közlekedésükben használni tudtak. Tudniillik, hogy úgy tudtak lezárni akár jelentős konfliktusokat, államközi bonyodalmakat, hogy a legyőzöttet, a konfliktusban alulmaradtat képesek voltak integrálni egy rendszerbe. Ezáltal, bár természetesen mindig volt egy konfliktusban győztes és vesztes, az a kialakult szisztéma, amelyet létrehoztak, együttesen volt képes működni, és ezért viszonylag hosszú távon életképes is volt.
Mint ahogy a békék lényege is, a békekötés lényege is abban áll, hogy képes-e egy olyan döntést és olyan mechanizmust létrehozni, ami tartós, amelynek a fenntartásában érdekeltek a felek.
(13.50)
Ez az európai gondolkodásmód és mentalitás a XX. század elején megtört. Azok a korábbi példák, amelyek nagy európai konfliktusokat lezártak, a vesztfáliai békétől a napóleoni konfliktusokon át egészen a XIX. század második feléig, ez váltott, és kétségkívül az első világháborút lezáró békekötések, a Párizs környéki békék és ezen belül a trianoni békekötés egy másfajta, ezt a mentalitást nem folytató gondolkodásmód eredményei lettek. Ezek vae victis békék, “jaj a legyőzötteknek”, ez volt az elv, és ezt is valósították meg.
A trianoni békéből kiindulva ugyanakkor a képviselő úr is említett egy, a két világháború közötti kultúrpolitikát, amelyet Klebelsberg neve fémjelez. Többször beszéltünk már erről, ugyanakkor tisztelettel kérem a képviselő urat annak belátására is, hogy igaz, amit mondott, egészen addig, amíg Magyarország a trianoni békekötésben rárótt terheket - tudniillik, hogy honvédelmi költségvetése gyakorlatilag nem lehetett - betartotta, de abban a pillanatban, hogy ezt felmondta, a győri programban ez a fajta gondolkodás egyik pillanatról a másikra megszűnt. Igaz, amit mondott, és helyes volt az a döntés, hogy az egyébként másra nem használható pénzösszegeket oktatásra és kultúrára, a népiskoláktól kezdődően a collegium hungaricumok létesítésére használta fel. De tisztelettel kérem annak belátását, hogy ez bizony csak a fegyverkezési programig tartott, mert a győri program után zuhanórepülésben volt ez a fajta költségvetés és ez a fajta mentalitás.
Ami pedig az együttműködésre vonatkozik, úgy érzem, közösek vagyunk abban és elkötelezettek mindannyian, hogy az Európai Unió keretén belül minél több olyan tagállama legyen a mi közös Uniónknak, ahol magyarok élnek azonos jogokkal, azonos lehetőségekkel és újfajta együttműködéssel. Ez az, amit mi és őszintén remélem, a Magyar Köztársaság minden demokratikus pártjának képviselője egyetértően és együttműködve fogad.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
