DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azzal, hogy itt három törvényjavaslatot egy expozé keretei között tárgyalunk, mindenki hivatkozik arra, hogy a közszolgálatban dolgozó közalkalmazottak, köztisztviselők, fegyveres testületek tagjai, a honvédelemben tevékenykedők egy egységes rendszerben és egy egységes foglalkoztatási jogviszonyban kell hogy a kiszámítható karrierívüket lássák. Ez valóban így igaz, mert aki a köz szolgálatában gondolja életét eltölteni, annak két dologra kell odafigyelni. Az egyik az, hogy a munkáját az elvárásoknak megfelelő színvonalon végezze, mert hisz a köz érdekében tevékenykedik, és őrá ugyanúgy vonatkoznak a minőségi munkavégzés szabályai, mint a munka törvénykönyve alá tartozó munkavállalók millióira.
A másik oldalról legyen egy karrierív, láthassa, hogy ha ő jó, megfelelő viszonyok között dolgozik, akkor mi lesz ennek a következménye, mi lesz ennek a vége; gyakorlatilag egy életpályát futhat be úgy, hogy a kezdéstől a nyugdíjazásig egy kiszámítható és ennek megfelelően nemcsak a jövedelmi, hanem a szakmai előmenetelére is kiható jogi szabályozási keretben tevékenykedik.
Most úgy döntött a kormány, hogy a közszféra szabályozását mind a fegyveres testületeknél, a honvédségnél a közalkalmazottaknál és a köztisztviselőknél megpróbálja egységesíteni, és egyben közelíteni ahhoz a munkavállalói körben megszokott szabályozási rendhez, amelyet köznyelven az egyszerű munkavállalók a munka törvénykönyve, illetve a kollektív szerződés adta szabályok között hajtanak végre. Természetesen figyelembe veszi a jogalkotó azokat a különbségeket is, ami a közszolgálat és az úgynevezett civil munkavállalás között eredendően megvan, és amelynek eltérő jogi megfogalmazásait ezekben a törvényekben is át kell vezetni.
A másik dolog, hogy a közszolgák és a közszolgálatban dolgozók sem tarthatnak jogot arra, hogy olyan, a többi, a civil életben - amire hivatkozni szoktunk - megszokott szabályozással szemben többletvédelmet kapjanak, amely többletvédelem esetlegesen nem igazodik az ottani teljesítményhez. Ha valakit a teljesítménye alapján akarunk megítélni, és ebben bizony már nagyon sok gyakorlati probléma is fölmerült, igen-igen nehéz ám azon az úton végigmenni a jelenlegi szabályozás szerint, hogy ki alkalmas a közszolgálati jogviszony fenntartására, ki az, akit… - hát olyat nem is hallottam még, hogy alkalmatlanság címén egy bírósági pert valaki megnyert volna, ha nem követ el bűncselekményt, vagy a munkahelyét időnként azért meglátogatja.
Tehát itt is kell egy rugalmasság, kell egy lehetőség a munkaadói oldalnak abban az irányban, hogy a kiválasztásnál, az alkalmazásnál, az alkalmazás feltételeinél és hosszú távon az együttműködésnél legyen egy kölcsönösség a munkavállalói oldal részéről, akit hívhatunk közalkalmazottnak, köztisztviselőnek, rendőrnek, tűzoltónak vagy éppen katonának.
A fegyveres testületeknél, ahogy ezt Vadai képviselő asszony is említette, bizony vannak olyan, a hivatásos rendszerből adódó eltérések, amelyek az önkorlátozás jogán bizonyos tevékenységektől - így a párttagságtól, bizonyos aktív választójogtól, politizálástól, gyülekezési jog esetleges korlátozásától - nem mentesek, amit a szolgálati viszonyban kell egyéb úton-módon kompenzálni.
(11.50)
Azonban semmi nem indokolja azokat a fenntartásokat, amelyek a korábbi szabályozásban megvoltak, ezért a jogalkotó dönt úgy, nagyon helyesen, ami a próbaidő kikötését is feltételezi, hogy ki lehessen próbálni, hogy a munkavállaló alkalmas-e arra a pozícióra. Ha esetlegesen, a jelenlegi szabályozás szerint próbaidő nélkül fel van véve, és kiderül, hogy nem megy a dolog, az bizony nagyon költséges, és az adófizetők zsebéből kell teljesíteni azokat az összegeket, amelyek az ilyen fegyveres testületi tagnak más munkakörbe történő irányításával vagy a testülettől történő eltanácsolásával felmerülnek.
Ugyanez vonatkozik a felmentési időre, amit többen kifogásolnak. A felmentési időnek miért ne kellene alkalmazkodnia az eltöltött jogviszonyhoz? - ha egy lakatosnak alkalmazkodni kell. Itt megjegyzem, barátaim, ideje lenne az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényt is e vonatkozásban is megnézni. Mert az országgyűlési képviselő négy évig itt elüldögél, lehet, hogy meg sem szólal, be se jár, utána hat hónapos felmentési pénzt kap az átlagjövedelem alapján, függetlenül attól, hogy van-e neki otthon vállalkozása vagy nincs. Ha konzekvensek vagyunk, civilesíthetjük magunkat is, hogy ki mennyit töltött el a Házban, a hat hónap úgynevezett felmentési időre járó átlagkereset három ciklus után már megilleti, de egy ciklus után esetleg csak két hónap illeti meg. Vagy aki multimilliárdos vállalkozó, nem biztos, hogy rá van szorulva arra, amit itt eltöltött négyéves regnálása és esetleges lobbitevékenysége alapján megérdemel. (Derültség.) Ez csak egy zárójeles kitérő megjegyzés volt, de legyünk önkritikusak, kedves testvéreim, amikor az egyes ágazatokban dolgozók jogait csorbítjuk. Bár szerintem ez nem csorbítás, hanem igazítás ahhoz az életviszonyhoz, amelyet a jogállamiság is megkövetel.
MDF-es képviselőtársam helyesen utalt arra, hogy a büntetés-végrehajtás keretében milyen anomáliák merülnek fel, aminek egy konyhai dolgozó is ki van téve; kap két fülest, ha viszi befelé a zöldséget a kigyúrt fejű elítélttől, akinek nem ízlett a zöldbab. Nyilvánvalóan itt figyelni kell a beosztásra, de én nem vagyok híve annak, hogy a törvényben legyen szabályozva. A törvénybe még ezt a példálózó felsorolást sem tenném bele, ha rám lenne bízva, mert nem lehet példálózni sem. Ezt miniszteri vagy kormányrendeletben a szakágazatnak megfelelően, az adott fegyveres testületre vonatkozóan állapíthassa meg, kapjon egy törvényi felhatalmazást, hogy melyek azok a munkakörök, amelyek ebbe sorolhatók. Annyira változatos, annyira mobil ez a rendszer is, amely egy viszonylag rugalmatlan törvényi szabályozásban hosszú távon nem meghatározható.
Ehhez később más dolgok is fognak majd tartozni, mert hiszen azt is látni kell, hogy a szolgálati viszonyhoz igazodó nyugdíjrendszer kérdése napirenden van. Ott tudni kell, hogy milyen körülmények azok, amelyek esetlegesen indokolják egy rövidebb szolgálati viszony után is a teljes nyugdíj lehetőségét, és melyek azok, amelyek nem. Például egy bérszámfejtő, aki a vám- és pénzügyőrségen a belső humánpolitikai ügyeket intézi, nem feltétlenül azonos terhelést kap egy vámnyomozóval vagy egy büntetés-végrehajtási belső dolgozóval, aki közvetlenül az elítéltekkel foglalkozik. Ezek a kihatásokat majd annak idején, ha ezt tárgyalni fogjuk, olyan körülményrendszert valószínűsítenek, amely aztán a nyugdíjba vonulási szolgálati idő alapjául szolgálhat.
A Szabad Demokraták Szövetsége azokkal az észrevételekkel, amelyeket az érdek-képviseleti szervek tettek, és erre nézve már a kormány jelezte, hogy fogadókész, elfogadásra ajánlja a fegyveres testületek szolgálati viszonyára vonatkozó törvényi módosítást azzal, hogy amennyiben az egységes rendszer kialakítása célként megjelenik, azt a rendszert ebben az évben az Országgyűlésnek egy koherens rendszerré kell átalakítania, és ebben kérjük az ellenzéki pártok aktív közreműködését is.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
