BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Meglehetősen nehéz dolga van ma egy országgyűlési képviselőnek, ha rendszert akar találni a kormányzati előterjesztések, törvényjavaslatok beterjesztése közepette. Ebben az esetben mégis abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy világosan átlátható a kormány törekvése, hiszen egy esztendőn keresztül semmi más nem történt ebben a Házban, mint a közalkalmazottakat, a köztisztviselőket, az intézményes ellátást érintő törvénytervezetek módszeres módosítgatása annak érdekében, hogy be lehessen bizonyítani, hogy mennyire feleslegesek a Magyar Köztársaság számára a közszolgálatot végző állampolgártársaink.
Megtörtént ez az egészségügyi törvény módosításával, a közoktatási, felsőoktatási törvény módosításával, és lehetne sorolni a többi jogszabályt is. Ez magával hozta azt a kényszert, a szocialista vezetésű önkormányzatok és kistérségi társulások esetében is, hogy nem tudnak zökkenőmentesen eleget tenni a kormány és a kormánypárti parlamenti többség által előállított helyzet elvárásainak. Meg kell könnyíteni a közalkalmazottak és a köztisztviselők elbocsátását.
És hogy mennyire koherens e tekintetben a kormány gondolkodásmódja, ezt mutatja az, hogy - idézőjelbe téve - “kenőpénzt” is biztosítanak az érintett intézményfenntartók számára, hiszen mellérendelnek olyan alapokat, hogy amely intézményfenntartók, önkormányzatok, kistérségi társulások a most megkönnyítendő elbocsátási lehetőségekkel élnek, akkor költségvetési forrásból vissza nem térítendő támogatást is kaphatnak a leépítések finanszírozásához, felgyorsításához.
Ebben az esetben tehát - ne áltassuk egymást, képviselőtársaim! - nem minőségi változásról van szó, hanem a közalkalmazottak, köztisztviselők elbocsátásnak tervszerű megkönnyítéséről. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
