GEBERLE ERZSÉBET
GEBERLE ERZSÉBET
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, és ígérem, hogy nem fogom kihasználni, bár egy kicsit zavarban vagyok, mert ennek a vitának a műfaját tekintve úgy érzem magam, mintha egy politikai vitanapon ülnénk (Babák Mihály: Általános vita van!), mert vajmi kevés szó esett itt a törvényjavaslatról magáról. De egyébként nagyon tanulságos volt a vita.
Tulajdonképpen elhangzott már az expozéban is és több képviselőtársam részéről is, hogy a törvénynek az a célja, hogy a minőségi szemléletet érvényesítse a közszférában is, ugyanúgy, ahogy a köztisztviselői törvénynél elmondtuk ezt. Tulajdonképpen a közszolgálat tradicionálisan mindig eltérő volt a versenyszférától, ugyanis egy védelmet kapott az állami közszolgálati munkavállaló annak fejében, hogy a versenyszférától elmaradó volt a díjazás. Ugyanakkor, ha nem látjuk azt, hogy a társadalmi elvárások, a kihívások szemléletváltást sürgetnek a közszférában és a közalkalmazotti szférában is, akkor azt gondolom, hogy nagyon rossz úton járunk.
Megjelent a minőségi munkaerőnek az igénye a közszolgálatban, és aki ezt nem veszi észre, azt gondolom, nem ebben az országban jár. Szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy önök, amikor iskolát keresnek a gyermeküknek, unokájuknak... Persze jó volna, hogyha Babák képviselő úrék is figyelnének, mert pontosan azokat a tényeket szeretném cáfolni (Babák Mihály: Tiszta fül vagyok!), amelyeket önök a vitában elmondtak. Tehát amikor önök iskolát keresnek a gyermeküknek, unokájuknak, vagy netalántán pedagógust, tanító nénit, voltam én magam is ilyen helyzetben, mert mielőtt politizálásra adtam a fejem, osztálytanítóként dolgoztam, és bizony a szülők úgy jöttek oda az iskolába, az iskolaigazgatóhoz, hogy melyik tanító nénihez szeretnék íratni a gyereküket.
Kérdezem én önöket: önök nem versenyeztették ilyenkor a pedagógusokat? Nem versenyeztetik az iskolákat ezzel a fajta hozzáállással? Hiszen akkor, amikor a saját gyermekünkről, unokánkról van szó, akkor mindenkinek borzasztóan fontos, hogy a legjobb tanító nénit kapja, hiszen ma már mindannyian tudjuk, hogy az iskolai ismeretszerzésnek az első két osztályban dől el az alapja, hogy megtanul-e az a gyerek írni-olvasni. (Babák Mihály közbeszól.)
(14.10)
Hát legyen verseny! Pontosan ezt szolgálja ez a törvényjavaslat.
A másik kérdésem: ha abból indulunk ki - és azt gondolom, ebben a patkó mind a két oldalán egyetértünk -, hogy ma a közalkalmazottak döntő többsége, de legyek nagyon jóhiszemű, ha száz százaléka tisztességes, fantasztikus képességű, becsületesen dolgozik, akkor mitől féltjük a versenyben őket? Miért nem lehet egy iskolafenntartónak választási lehetősége abban, hogy egy pályázat kiírásánál kit alkalmazzon? (Babák Mihály: Eddig is így volt!) Miért nem azon gondolkodunk, hogy azokat a nagyon tisztességesen dolgozó pedagógusokat, közalkalmazottakat védi ez a törvény, akik egyébként úgy, ahogy Babák képviselő úr elmondta, tényleg alacsony bérért dolgoznak?
Azt gondolom, hogy ma, amikor az iskolák fenntartói is versenyeznek a gyerekekért, akkor nem lehet megtenni azt, hogy azt a minőségi szolgáltatást, amit elvárhatunk, illetve elvárnánk ezektől az iskoláktól, mivel mással szerezhetné meg az iskola, mint a minőségi munkaerővel? Miért nem lehet egy iskolaigazgatónak joga vagy lehetősége arra, hogy válogasson azok közül a pedagógusok közül, akik közül válogathat? Én magam is nagyon rosszul éltem meg, amikor az “egyenlő munkáért egyenlő bért” elv alapján ugyanolyan díjazásban részesültem pedagógusként, mint olyan munkatársam, aki ad absurdum feleannyit dolgozott, mint én. (Soltész Miklós: Vagy kétszer annyit kellett volna kapni.)
De hogy ne magamról beszéljek, kérdezzék meg a pedagógusokat, hogy örülnek-e ennek a törvényjavaslatnak. Kérdezzék meg! Igen, örülni fognak. Azt fogják mondani, hogy igen, mert végre az, aki többet dolgozik, aki többet tesz le az asztalra, azokat juttatja előnyhöz. Utoljára egyébként ilyen Magyar Bálint liberális oktatási miniszter idején volt, amikor a minőségi bérpótlékot bevezették az oktatásban.
Tehát én azt gondolom, a munkáltatók elemi érdeke az, hogy a jó képességű alkalmazottakat megszerezzék és megtartsák. Mivel a versenyszférában, ahogy említettem, a bérek sokkal magasabbak, ezzel nem tud a közszféra versenyezni. Más komparatív előnyökkel kell a munkaerőt idecsábítani.
A munkavállaló is jobban megbecsültnek fogja érezni magát a közszolgálatban, ha a megfelelő kiválasztás útján kerül egy állásba. Általánosságban elmondható körülbelül ugyanaz a rendszer, amit a köztisztviselői törvény vitájában elmondtam, hogy szigorodnak a kiválasztási rendszer szabályai, kiszélesíti a pályázati rendszert, meghosszabbodik a próbaidő, és differenciáltabbá válik a felmentési okok köre. Ahogy az államtitkár úr is elmondta, itt a végkielégítéssel szemben is nagyon-nagyon sok aggály megfogalmazódott. Ezt meg azért nem osztom, mert egyrészt választható az, hogy felajánljon a munkáltató egy újabb munkakört, és csak akkor feleződik meg a végkielégítés kifizetése, ha nem vállalja el a munkavállaló.
Hányszor tapasztaltuk azt, kedves képviselőtársaim, önöknek, nagyon sokuknak önkormányzati tapasztalata van, hogy egy-egy racionalizálásnál, iskola-összevonásnál a munkáltató, a fenntartó önkormányzat felajánlja a munkavállalónak az állást a kicsit távolabb lévő iskolában, a munkavállaló nem vállalja el, felveszi a végkielégítést, majd ugyanannál az iskolafenntartónál újabb állásba elhelyezkedik? Én tudom, hogy itt nem lehet egyenlőséget vonni a kistelepülések és a nagyvárosok között, de azt gondolom, ez mindenképpen arra ösztönzi a fenntartókat és a munkavállalókat is, hogy egymásra találjanak ebben az álláskeresési módszerben.
Még egy dolgot említenék: nem önállóan kell az önkormányzatoknak ezeket az adatnyilvántartásokat létrehozniuk, hanem a törvény lehetőséget ad arra, hogy társulást hozzanak létre különböző fenntartók, hogy az adatbázisaikon keresztül a megfelelő munkaerő-áramlást elő tudják segíteni.
Részletesebben én most nem beszélnék a törvény részleteiről, mert egyrészt kifutnék az időből. Én azt gondolom, hogy a javaslat támogatható, sőt támogatandó, és pontosan azokat a közalkalmazottakat fogja megvédeni, akiket önök annyira féltenek, és elbizonytalanodásról beszélnek. Nem, vegyük tudomásul, hogy a verseny mindig előrevisz!
Köszönöm szépen. A Szabad Demokraták Szövetsége nevében elfogadásra javaslom a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
