GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A mai napon tárgyalt több törvénymódosítás nyilván összefügg egymással.
Akkor, amikor a köztisztviselői törvény módosításáról beszéltünk, akkor is szóltam arról, hogy a szolgáltató jelleg erősítése elengedhetetlen fontossággal bír. Most is megteszem. Most is megteszem, mert a közszolgálatban a közalkalmazottak tekintetében nem mindegy az, hogy az a munkásság, amit ők végeznek, hogyan és miképpen igazolódik vissza a társadalom irányába, milyen haszonnal, hozammal jár. Nyugodtan mondhatom, tapasztalásom, hogy a közalkalmazottak körében nagyon sok tisztességes, szakmailag a helyét megálló olyan kolléga dolgozik, akik megérdemlik a velük való törődést.
Nem az ellenzék által említett kiszolgáltatottságot, nem! Az, ha valami versenypályára állítódik, az nem kiszolgáltatottság; az egy jó értelmű kiválasztás alapjainak a megteremtődése. Az, ha pályáztatáson keresztül valami lehetőséget ad mindenki számára, az nem kiszolgáltatottság. Az azt jelenti, hogy mindazok, akik képesek és készek arra, hogy akár köztisztviselőként, akár közalkalmazottként szerepet tudnak vállalni, azok szerepet is vállalhassanak; az esélye meglegyen arra mindegyiküknek, hogy a pályázati felhívások közelébe kerülhessenek, majd ezen keresztül az aktuális köztisztviselői vagy közalkalmazotti jogviszonyoknak. Azt gondolom, egy szigorúbb kiválasztási rendszer soha nem a hátrányára, hanem sokkal inkább előnyére válik a rendszernek.
S közben akkor, amikor hallgattam az előttem megszólalókat, átvillant az agyamon az is, hogy az is a kiszolgáltatottság tényeként fogható meg, ha mondjuk, az elmúlt öt évet végigpörgetem, hogy a közalkalmazotti körben 50 százalékos vagy azt meghaladó bérfejlesztésekre került sor? Amire nem került sor, mondjuk, az azt megelőző tíz évben, egyetlen kormányzat időszakában sem? Ez is a kiszolgáltatottság? Én azt gondolom, nem. Én azt gondolom, ez épp a gondoskodás kategóriájába tartozik.
A másik oldalról nézve persze, nyilván mindenkivel szemben, legyen az munkaviszony keretei között, legyen az köztisztviselői vagy közalkalmazotti keretben foglalkoztatott, a kötelem, a kötelezettség, az elvárás is megfogalmazódik. Az pedig, hogyha valami költségcsökkentéssel, -csökkenéssel is párosulhat, az nem biztos, hogy csak rossz lehet.
Nyilván vannak olyan intézkedések, amelyek adott esetben a munkavállalóknak, a másik oldalról pedig adott esetben a munkaadóknak nincsenek a kedvére, de ez nem csak a közalkalmazotti vagy épp a köztisztviselői törvény keretei között fogalmazódik meg! Ez nagyon sok törvény esetében, ahol, mondjuk, az Országos Érdekegyeztető Tanács álláspontot rögzít, tapasztalható, hogy a konszenzus nehezen hívható életre, hát persze! Hát persze, hogyha nem egymás ellenében, de mégis együtt egymással - egymással nem szemben, de egymással együtt -, más érdekplatformon elhelyezkedők kell hogy megegyezzenek valamiben, hát persze, hogy vannak érdekkülönbségek!
A meghosszabbítható próbaidő? A meghosszabbítható próbaidő példaként a munkaadóknak egyfajta nagyobb biztonságot jelent. Azt jelenti, hogy a fokozottabb munkajogi védelemnek csak a próbaidő lejártát követően kell eleget tenni. Persze hogy nagyobb biztonságot jelent - de ez kiszolgáltatottá teszi a munkavállalót, a közalkalmazottat? Nem, nem kiszolgáltatottá teszi, de olyan helyzetbe hozza, hogy igenis van bizonyítási kényszere, hogy igenis meg kell mutatnia mindazt, amiért ő közalkalmazott és közalkalmazottként a közjót szolgálja. Közalkalmazottként pont azt a cselekvéssort hajtja végre, ami az állampolgárok érdekeit szolgálja.
Szóval akkor, amikor akár köztisztviselőkről, akár közalkalmazottakról beszélünk, akkor mindezek mellett azért vegyük számba azt is, hogy ezen a viszonylag nagy lélekszámú körön kívül ott van az a több mint 9 millió ember, akikről és akikért szól ez a történet, akiknek a kiszolgálásáról szól ez a történet.
És nyilvánvaló, hogy a több mint 9 millió ember szemszögéből nézve ez a történet nem is fordítható le másképp, csak úgy, hogy olyan köztisztviselői garnitúra, olyan közalkalmazotti garnitúra legyen az adott ország keretei között, Magyarország keretei között, amely az ő állampolgári érdekeik minél magasabb színvonalú kielégítését szolgálja. És azt gondolom, ez így van rendjén.
Nem véletlenszerű tehát, hogy a törvénytervezet adott esetben a szakmai alkalmatlanság vonatkozásában a felmentési kritériumok tekintetében könnyítéseket kíván hozni a munkaadó számára. Azt mondja, hogy a felmentési időtartamot ne kelljen teljes egészében megfizetnie, hanem ha valaki szakmailag alkalmatlan, akkor ez 30 napos futamidő elteltével is jóváírásra kerülhessen, ami egyébként 6 hónapos futamidőt jelentene.
Nyilván fel lehet még sorolni olyan jogintézményeket, amelyek első nekifutásra a közalkalmazott kárára vannak. Persze, lehet, csak lehet, hogy a társadalom hasznára, csak lehet, hogy a munkaadó szemszögéből nézve az alapvető követelmények teljesülése érdekében fogalmazódik meg. Mondok egy ilyet is: mondjuk, ha jogellenesen távozik a munkavállaló, a jogellenes távozás következményei a mai viszonyrendszerben nem olyan mértékben köszönnek vissza, mint ami elvárható lenne.
Ne csak és azért álljunk ki, hogyha a munkavállaló érdekeit kell védeni - ezért álljunk ki feltétlen módon, de ne csak és azért -, hanem azért is álljunk ki, hogyha mondjuk, a munkaadó érdekei sérülnek, mondjuk, egy ilyen jogellenes távozásból fakadóan, hiszen nem a munkaadó, hanem ezen keresztül a társadalom sérül, ezen keresztül a társadalom érdekei nem elégülnek ki megfelelő módon.
Azt gondolom, hogy mindezek mellett persze vannak olyan szituációk és vannak olyan események is, amelyek a munkavállaló szemszögéből nézve pozitívnak mondhatók. Ez pedig... (Babák Mihály: Na, mondj ilyet!) Hogyne mondanék, képviselőtársam! Ez pedig, a példa kedvéért, mondjuk, az üres álláshelyek feltárásával kapcsolatos, és nemcsak a feltárásával, hanem az arra történő kiközvetítéssel is. Tehát hogyha az élet adott fonákságaiból fakadóan gyakorlatilag megszűnik valami, akkor ne feltétlen módon azzal kelljen párosulnia ennek a történésnek, hogy az adott munkavállaló, közalkalmazott elveszítse a jogviszonyát, hanem azzal párosuljon ez a történet, hogy a fenntartó általi intézmények keretei között legyen mód arra, hogy a feltárt munkahelyek valamelyikére ez a közalkalmazott gyakorlatilag kiközvetíthető legyen, és így ne munkahelyvesztéssel, hanem munkahelyváltással oldódjon meg az élethelyzete.
(13.00)
Igen, és komolyan mondva, ilyen életszituációk vannak. Vannak, mert egy fenntartó keretei között a kistelepüléseken kívül - sok kistelepülés van, tudom, de azokon kívül - nagyon sok olyan település van, ahol sok intézmény van egy fenntartó kezében. Tehát vannak ésszerű megoldási lehetőségek. Azt gondolom, hogy a kettő egymás melletti kezelése elengedhetetlen fontossággal bír. És az, hogyha maga a közalkalmazott az állásfelajánlás lehetőségét kéri, akkor ennek legyen meg a lehetősége, hogy ezt a rendszert végigjárhassa. Ez meggyőződésem szerint egy pozitív passzusa ennek a törvénytervezetnek. És nem ragozom azt, amit Tatai képviselőtársam már elmondott, hiszen az egy egyértelmű szabályozási javaslat, gyakorlatilag a közoktatási törvénynek a 2007. IX. hó 1-jétől történő változásához illeszkedő, hogy kiváltképp a legkvalifikáltabb tudással bíró pedagógusok esetében ne következzen be illetmény tekintetében történő sérülés, ezért ez a törvénytervezet megadja az alapját annak, hogy a közoktatási végrehajtási rendeletnek a megalkotása olybá történhessen meg, ami ezt a csorbát ki tudja küszöbölni.
Az utolsó mondatom visszatér az elsőre, az pedig az, hogy nem baj, hogyha teljesítményelvűség van, nem baj az, hogyha versenyszemlélet van, egy a lényeg, hogy a teljesítményelvűség, a versenyszemlélet még véletlenszerűen se párosuljon a kiszolgáltatottsággal.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.
