SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kereszténydemokrataként szeretném elmondani a véleményemet és a frakciónk véleményét erről a törvényjavaslatról. Először is azt kellene vagy érdemes megvizsgálni, hogy miért is került sor e törvény módosítására, hiszen az előző évben - pontosan egy évvel ezelőtt - nyáron már tárgyalta, illetve módosította a parlament ezt a törvényt. Nem kell tagadnia sem az államtitkár úrnak, sem pedig a kormánypárti képviselőknek, hogy ezt a törvényjavaslatot a jelenlegi gazdasági helyzet, a megszorítások, a tervezett, illetve a már megvalósuló intézményi bezárások kényszerítették ki.
Tavaly nyáron már enyhítették az elbocsátások szabályait. Érdemes itt beidézni és összehasonlítani egy kicsit a tavaly nyári szabályozás egyik részét, illetve most, amit elrejtettek a paragrafusok és a szöveg közé. A következőt írja a törvény: a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel akkor szüntetheti meg - és itt felsorol sok-sok lehetőséget, leginkább tavaly nyáron hozták önök ezt a szabályt -, abban az esetben, ha különösen a feladatok változásából adódó átszervezés vagy a költségvetési támogatás csökkentése következtében nem tudják már foglalkoztatni tovább azt a közalkalmazottat. És sorolja tovább, több ponton keresztül, hogy milyen lehetősége van a munkáltatónak a közalkalmazott elbocsátása terén. De ide, ebbe az idei törvénybe betettek néhány olyan szót, amivel továbbra is - vagy még inkább - kiemelik azt a helyzetet, ami okozta ennek a törvénynek a tárgyalását, és ide beteszik, hogy elbocsátható felmentéssel a munkavállaló, ha a munkáltatónál létszámcsökkenés lép életbe.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi sem bizonyítja jobban egyébként ezt a mondatot, mint az általános indokolás - amely megtalálható ebben a törvényjavaslatban, és amit Révész Máriusz képviselőtársam már jelzett önöknek -, mégpedig az, hogy semmi más nem indokolja ennek a törvénynek a létrehozását és megvalósítását, mint a leépítések, a csökkenő foglalkoztatás és különösen a munkáltatói jogviszony megszűnése költségeinek a csökkentése. Ez a lényeg ebben a törvényjavaslatban, és minden más ennek a része, meg próbálják egy kicsit csiszolni, módosítani, javítgatni azoknak az embereknek a helyzetét, akiket ilyen helyzetbe, nehéz sorsba fognak önök dönteni. De a lényege az, hogy ez a törvény kiszolgáltatottságot és bizonytalanságot szül azon emberek között, akik ezen a területen dolgoznak: a szociális területen, az oktatás, az egészségügy területén, és minden más olyan közalkalmazott, aki közszolgaként minket és az egész országot szolgálja.
Az általános indokolásban önök egyébként a konvergenciaprogramra is hivatkoznak, tehát nem kell takargatni, nem kell bizonygatni semelyik képviselőjüknek - sem MSZP-s, sem SZDSZ-es képviselőnek -, sem miniszternek, sem államtitkárnak, hogy ez a törvényjavaslat nem másról szól, csak erről: a megszorítási intézkedéscsomag részeként tudható be.
Azért nézzük meg, és néhány dolgot azért hadd említsek külön, hadd emeljek ki a törvényjavaslatból! Ami elkeserítő, hogy azoknak az önkormányzatoknak, amelyeknek valamilyen módon persze megkönnyítik a helyzetét, és - Medgyessy Péter szavaival élve - adott esetben ócsítják is a lehetőségeiket, azért túl sok pénzt és támogatást nem adnak. Mert ha csak azt nézzük, hogy az egészségügy területén hogyan akarják az orvosi személyzetet vagy az ápolókat segíteni az úgynevezett mobilitásprogrammal, az nem túl nagy segítség a leépítések kapcsán. Ugyanígy, az oktatási rendszer területén nem túl nagy segítséget kapnak az önkormányzatok, hiszen a felmentési időt és a végkielégítés nagy részét nekik kell fedezni az elkövetkezendő hónapokban, években.
Tehát egyik oldalról a közalkalmazottak kapnak egy nagy pofont, és bizony elbocsátják őket, a másik oldalról pedig a fenntartó intézmények nem kapják meg azt a lehetőséget, amellyel - ha már így rákényszerítették őket - élhessenek, mert nincs honnan.
(14.40)
Néhány dolgot még kiemelnék a törvény kapcsán. Önök jelezték azt a törvényben, hogy a Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Igazgatási Képzési Központ által kiírt pályázatban kell a közalkalmazottaknak ezentúl megpályázni a munkahelyüket. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez lehet, hogy Budapesten meg néhány nagyobb városban él, de hát ez életszerűtlen. Egy kistelepülés küldje föl ezt a pályázatát, majd pedig onnan vegyék ki az emberek a pályázati lehetőségeket, amikor pont a legeldugottabb és legszegényebb településeken az egyetlen foglalkoztató az önkormányzat? Hát akkor hogyan képzelik azt, hogy egy idegen, aki 100 vagy 200 kilométerről odakerül, ő lesz ennek a munkahelynek a betöltője adott esetben, mert sokkal jobb pályázatot tud benyújtani? Ez megint nem a versenyszellemet segíti, mert lehet, hogy jobb adatokat meg jobb mutatókat tud valaki fölmutatni magáról, de a helyismerete a nullával egyenlő. Hát azt sem tudja, hogy hogyan szólítsa meg a helyi embereket! Teljesen centralizálni akar, és életszerűtlen ez a dolog.
A második terület, amiről szeretnék itt beszélni, az pedig a három hónapos, illetve esetleg négy hónapos próbaidő. Elvben és gyakorlatban is egyet tudnánk érteni és támogatni is tudnánk ezt a javaslatot, nem rossz. Saját tapasztalatomból mondom, hogy ez nem rossz. Csak akkor a korábbi felszólalókhoz hasonlóan a kétségeimet azért hadd mondjam el. A köztisztviselői területen meg a többi területen miért nem ugyanez a gyakorlat van, tehát miért vannak azok a különböző időszakok, amiket megjelölt a kormány ugyanabban a, nem mondom, hogy törvényben, de mégiscsak csomagban, ami most megjelent a Ház előtt?
A következő terület - amiről még néhány gondolatot hadd mondjak önöknek - az, hogy a miniszter meghatározhatja azokat a vezető állásokat, amelyek betöltésére vonatkozóan a munka törvénykönyve szabályait kell alkalmazni. Tehát egyik oldalon behozza a versenyt. De behozza a fizetésben is? Hát kíváncsi vagyok, hogy szocialista polgármestertársaim mit fognak tenni egy év múlva vagy két év múlva, akik a munka törvénykönyve alapján foglalkoztatják egyes magasabb szintű vezetőiket, hogyan fognak a versenyszférából akkor valóban oda megfelelő embert találni. Vagy pedig milyen jogon mondjuk azt annak az igazgatónak, önkormányzati vezetőnek, aki a töredékét keresi egy ugyanolyan beosztású, a versenyszférában dolgozó társának, hogy versenyfeltételek mellett akarjuk a munkáját ellenőrizni, és elvárni az ő munkájának a jobbulását, javítását? Tehát megint csak életszerűtlen ez a meghatározás és ez a javaslat.
Nem befejezésül, de még egy dolgot kiemelnék. Ez pedig az, hogy egy intézmény fenntartójának joga van, hogy a hatálya alá tartozó intézmény egy-egy közalkalmazottját egy másik intézménybe helyezhesse át úgy, hogy természetesen az intézményfenntartó vezetőjével azért egyeztet. Szeretném megnézni azt az intézményfenntartó vezetőt, aki ellenkezni tudna akár egy megyei, akár egy városi, akár egy kistelepülési vezető ilyen döntésével szemben. Tehát ezzel az erővel, ezzel a lendülettel bárkit bármikor el lehet helyezni, itt megint csak a bizonytalanság jön elő. Arról már nem is beszélve, hogy ha nem fogadja el ez a közalkalmazott az áthelyezést, akkor csökkentett mértékben illeti őt meg a végkielégítés és mindenféle más juttatás.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Befejezésül azt kell mondanom, hogy ez a törvény, amely kiszolgáltatottságot és bizonytalanságot okoz a közalkalmazottak számára is, elfogadhatatlan. Sajnálatos, hogy pedagógusnap előtt önök csak ezzel tudják őket megajándékozni. Jobb lett volna valami más ajándékot találni nekik.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
