KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Természetesen a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényhez kívánom elmondani a Magyar Demokrata Fórum véleményét. A törvényjavaslat több olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek ellenzéki szemszögből is indokoltak, akár támogathatók lennének. Nyilvánvaló, hogy szükség van a pályázati rendszer vagy a tartalékállomány szabályainak a korszerűsítésére. Támogatható elképzelés a továbbképzésekben való részvételre ösztönzés, vagy az, hogy a teljesítményértékelési rendszerek közelítsenek a versenyszférában alkalmazott módszerekhez.
Nem lehet ugyanakkor eltekinteni attól a ténytől, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány a közszférában a rendszerváltoztatás utáni legnagyobb elbocsátási hullámot indította el. Nyilvánvalóan mindenki emlékszik rá, hogy a kormányprogram elfogadása utáni napon az Országos Érdekegyeztető Tanácsban már előkerültek a konkrétumok is, a kormánypártok több tízezres nagyságrendű elbocsátást hirdettek meg a 2008 végéig terjedő időszakban.
Akkor még csak szóbeszédként és a sajtóban terjedtek el információk arról, hogy a 2008-ig tervezett elbocsátási hullám megalapozására a köztisztviselői törvény módosításával kerül sor első lépésben. Ennek keretében a kormány azt tervezi, hogy mind a végkielégítés, mind a jogviszony megszüntetésének szabályait módosítja a munkavállalók kárára. Ezzel nyilvánvalóan mérsékelni kívánják az elbocsátások költségvetési terheit.
Tisztelt Országgyűlés! A tavaly erről a kérdésről nyilatkozó szakszervezeti vezetők szerint a változtatásra azzal a címszóval kerülhet majd sor, hogy a köztisztviselőkre vonatkozó jogszabályokat közelíteni szeretnék a munka törvénykönyvében megfogalmazottakhoz. Nos, ezzel a fordulattal a jelenlegi törvényjavaslat indoklásában több alkalommal is találkozhatunk. Ez a feltételezés tehát mára nyilvánvalóvá vált. A köztisztviselői törvény néhány hónappal ezelőtti módosítása a felmentett közszolgálati dolgozók járandóságait, végkielégítését nyirbálta meg, illetve tette előnytelenebbé a kifizetés szabályait.
Ez a törvényjavaslat egy újabb lépés ebben a folyamatban. Itt is tetten érhető az a kormányzati szándék, hogy a még hátralévő jelentős számú közszolgálati elbocsátás során a kormány mérsékelje a költségvetési terheket, más szóval spóroljon olyan utcára kerülő közszolgálati dolgozók kárára, akik nem ritkán több évtizedes közszolgálati múlttal rendelkeznek.
Még tavaly kérdeztük meg itt, a parlamentben a pénzügyminiszter urat, hogy igazak-e a hírek, miszerint a 2008-ig tervezett elbocsátási hullám megalapozására a köztisztviselői, közalkalmazotti törvény módosításával kerül sor úgy, hogy az elbocsátandókat jelentős hátrányok érik. Szó szerint idézem Veres János tavaly őszi válaszát: “Nem tervezünk semmi olyan változtatást, amely a jelenleg érvényes szabályoktól eltérően érintené azokat, akiknek most a leépítésére sor fog kerülni.” A miniszter úr akkor egész egyszerűen valótlanságot állított - mondhatnám, hogy akkor is.
Az MDF részéről a kormánynak ezt az eljárását rendkívül tisztességtelennek tartjuk azokkal szemben, akik esetleg már sejtik vagy netán tudják is, hogy az utcára kerülhetnek, és közszolgálati jogviszonyuk alapján számítanak azokra a juttatásokra, amelyek az álláskeresést vagy az elbocsátás utáni egzisztenciálisan nehéz időszak átvészelését hivatottak biztosítani. Ezt a közszolgálati idővel szerzett jogot a kormány most jelentősen korlátozza a felmentési idő drasztikus, harmadára csökkentésével. Így most nemcsak állásukat, hivatalukat, megélhetésüket vesztik el a közeljövőben, de a munkavállalói jogaikat is jelentősen megnyirbálják, még mielőtt sor kerülne az elbocsátásukra.
Amiatt is felelőtlenségnek tartjuk ezt a lépést, mivel a szakszervezetek statisztikái szerint a 2003-ban szintén hatásvizsgálat és előzetes egyeztetések nélkül elbocsátott közel 7 ezer köztisztviselő több mint 40 százaléka nem tudott elhelyezkedni egy éven belül, ennyivel is emelve a regisztrált munkanélküliek számát. Nyugellátásba vonult 25-28 százalékuk, és mindössze 32-35 százalékuk talált munkát, ami viszont a pályakezdő diplomás-munkanélküliséget erősítette. Ezekből az adatokból az látható, hogy hat hónapos felmentési idő indokolt és szükséges, különösen a jelenlegi helyzetben, hiszen a közszolgálat jelenleg zárt, mert hiszen létszámstop van, így ezek az emberek itt nem fognak tudni elhelyezkedni, tehát többségüknek új szakmában kell gondolkodniuk, új egzisztenciát kell teremteniük.
Nem vitatható el a kormányzat joga arra, hogy ezeket a szabályokat megváltoztassa. A tisztesség azonban azt diktálná, hogy alkalmazásukra csak a hatálybalépést követően létesített jogviszonyok esetében legyen esetleg lehetőség.
Mindezeken túl elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a főosztályvezetői kinevezések hatéves határozott időre történjenek. A tavalyi évben a minisztérium szakmai vezetését felsővezetői szinten már sikerült szétzilálni. Megszüntették a közigazgatási államtitkári intézményt, a szakállamtitkári tisztséget pedig kormányzaticiklus-függővé tették. Látható, hogy az egyes minisztériumok szakmai irányításában a ciklusokon átívelő kontinuitás megszűnt, döntő befolyásra tett szert a politikai alapon történő kiválasztás és kinevezés egészen a helyettes államtitkárok szintjéig. Ez most egy újabb szinttel lejjebb kerül, és a minisztériumi középvezetők is immár csak határozott időtartamban nevezhetők ki tisztségükre, teret adva itt is a politikai befolyás lehetőségének.
Tisztelt Országgyűlés! Nem tudjuk támogatni azt az elképzelést sem, amely csökkenti a munkavállaló rendelkezése szerint kiadandó szabadság mértékét. Ez jelenleg egyezik a munka törvénykönyve szabályaival, annak egynegyed részéről van itt szó; a szabadság egyötöd részére való csökkenéséről beszélek. Önök a törvényjavaslatban lépten-nyomon azt hangoztatják, hogy a munka törvénykönyve és a közalkalmazotti törvény szabályaihoz kell közelíteni a köztisztviselői jogviszonyt. Nem értjük, hogy ebben a kérdésben miért kell eltérni a közszolgálati dolgozók kárára. Meglehetősen aggályos a kormányzati kirendelés intézménye is, ahol a munkavállalónak gyakorlatilag lehetősége sincs arra, hogy az áthelyezéssel szemben ellenvetéssel éljen, például családi vagy személyes okok miatt.
A főtiszti és a főtisztviselői kar megszüntetésével kapcsolatban pedig annyi azért elvárható lett volna, hogy a kormány legalább az előterjesztésben tisztességesen megindokolja, hogy erre az intézményre miért nincs szüksége.
Összegezve: a törvényjavaslathoz több módosító javaslatot is benyújtunk, ugyanakkor nincs kétségünk afelől, hogy a kormány eltökélt abban, hogy a tervezet rendelkezéseit keresztülvigye. Erre is tekintettel a Magyar Demokrata Fórum a javaslatot nem fogja támogatni.
Köszönöm a figyelmüket.
