DR. SÁNDOR KLÁRA
DR. SÁNDOR KLÁRA
DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én azzal szeretném folytatni, amivel képviselőtársam abbahagyta, hogy valóban rendkívül komplex problémával állunk szemben, és nyilvánvaló, hogy ezt a kérdést csak akkor tudjuk kezelni, hogyha megfelelő összetettségben, a maga összetettségében látjuk és kezeljük ezt a problémát. Fontos a foglalkoztatás, a szociális támogatások rendszerének az esetleges átgondolása, és mivel én oktatáspolitikus vagyok, értelemszerűen leginkább az oktatási vonatkozásokról szeretnék beszélni.
De azért is erről szeretnék beszélni, mert azt gondolom, hogy az oktatás lehet az a kitörési pont, az az út vagy az az eszköz, aminek a segítségével talán a legtöbbet tehetjük roma honfitársaink integrációjáért, ha úgy akarják, roma honfitársaink identitásmegtartásáért, ha úgy akarják.
Azt gondolom, hogy társadalmi felvilágosítást és tevékenységeket mindenképpen két oldalról kell folytatnunk. Az egyik az, hogy a kisebbségben élőket - a romákról beszélünk ebben a törvénymódosításban -, a roma kisebbséget helyzetbe kell hozni. Helyzetbe hozni őket úgy, hogy már az óvodától kezdve ne szakadjanak le úgy, mint ahogy az most történik, tehát valamilyen módon meg kell teremteni annak a lehetőségét, sőt motiválni őket arra, hogy az óvodába vigyék a gyerekeiket. Ez történik, a kormány már az elmúlt ciklusban bevezetett olyan intézkedéseket, mint például a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek ingyenes étkeztetése, ami kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy minél több halmozottan hátrányos helyzetű kisgyerek kerüljön minél előbb olyan oktatási intézménybe, ami aztán nem engedi meg, vagy legalábbis megpróbálja csökkenteni, rögtön az elején, azt a szakadékot, ami abból adódik, hogy a gyerekek különböző háttérrel érkeznek majd később az iskolába.
Nagyon fontos az, és ha tetszik, ebben kérlelhetetlen a Szabad Demokraták Szövetsége, hogy az iskolai szegregációt minden eszközzel megszüntessük. Az iskolai szegregációt sokan próbálják meg eltagadni, és nagyon sokszor hallunk olyan érveket, hogy de hát nem lehet meggátolni azt a nem roma gyereket a tanulásban, az előrehaladásban, aki abba az iskolába jár. Ezek álságos érvek, és mindig tudjuk, hogy itt valójában rasszizmusról van szó - mondjuk ki -, és mindig tudjuk, hogy ez valójában egy takarózás.
Én olyan iskolába jártam, ahol az osztálytársaim körülbelül egyharmada roma volt. Én ott tanultam meg, hogy roma és roma természetesen nem azonos csoportba sorolja saját magát, hanem különbségek vannak köztük. Ott tanultam meg, hogy van jó tanuló és rossz tanuló, hogy van neveletlen és nem neveletlen; mint ahogy azt is ott tanultam meg, hogy a nem romák közt is van jó és rossz tanuló, neveletlen és nem neveletlen.
(15.20)
És eleve azok az előítéletek, amire az engem körülvevő kultúra - szerencsére nem otthon körülvevő, hanem egyáltalában a magyar társadalomban meglévő kultúra - próbált volna ránevelni, az nem sikerült, hiszen közvetlen tapasztalatom volt arról, hogy az butaság, ostobaság. Egyik oldalról ezért rendkívül fontos az iskolai szegregáció felszámolása.
A másik oldalról meg persze azért, mert mérhetetlenül igazságtalan, és azok a gyerekek sem kerülhetnek ilyen helyzetbe, akiket a jó tanulók húznának fel. Ezért különösen lényeges, hogy a sajátos nevelési igényűnek minősített gyerekeket minden évben vizsgáljuk felül, minden évben nézzük meg, hogy azok a gyerekek, akiket ilyennek minősítettek, valóban oda tartoznak-e, vagy egyszerűen megint csak a szegregáció egy hol tudatos, hol nem tudatos formájáról és eszközéről van szó.
És beszéljünk majd - mert már itt lenne az ideje - arról is, hogy a középfokú oktatásba, az érettségit adó iskolákba, illetve később a felsőoktatásba hogyan kerülhet minél több roma fiatal. Erről nem sok szó esik, pedig alapvető jelentőségű lenne. Ezért örülök annak, hogy ez a stratégia már tartalmaz erre vonatkozó megjegyzéseket, gondolatokat, egyelőre persze még csak a kívánság szintjén, mert sajnos még csak itt tartunk, de hogy ez már így megfogalmazódik, az szerintem egy nagyon fontos pont.
A másik oldala ennek a folyamatnak, amit végig kell vinnünk, hogy a többségi társadalmat is megfelelően informáljuk arról, milyen butaságot követ el, amikor sztereotípiákban gondolkozik. Általában is butaságot követ el, ha sztereotípiákban gondolkozik, és a romákkal kapcsolatban is. Akárhány munkahelyet teremtünk, a romák foglalkoztatása nem oldható meg mindaddig, amíg telefonon beszélve van állás, majd amikor meglátják az illetőt, hirtelen nincs állás, pusztán azért, mert felismerik, hogy romáról van szó. Ezt persze a nőkkel kapcsolatban is elmondhatnám, de ott már a telefonbeszélgetés során kiszűrik őket. De ha már itt tartunk, akkor viszont megjegyezném, hogy a roma nők meg többszörös hátrányban vannak, akár munkavállaláskor, akár az élet más területén, a roma férfiakkal szemben is, a fehér férfiakkal szemben pedig még inkább.
Nagyon fontos a többségi társadalomban tudatosítani, hogy neki kell türelmesnek lenni, hogy a toleranciát neki kell bizonyítani, hogy nem a kisebbségi csoportnak kell “jól viselkednie” ahhoz, hogy befogadjuk, hanem nekünk kell segítő kezet nyújtanunk. A sztereotípiák leküzdése éppen ezért borzasztó fontos.
Itt tenném hozzá - kapcsolódva az eddig elhangzottakhoz -, hogy ne legyen kötelező felvállalni azt, ha valaki roma. Ne várjuk ezt el! Mint ahogy azt sem várjuk el, hogy megtagadja, hanem legyen ez az ő döntése. Én azt szeretném, ha olyan Magyarországon élnénk, ahol nem szempont, hogy valaki az vagy nem az, ahol nem szempont, hogy valaki felvállalja vagy nem, mert amikor itt tartunk, akkor gyakorlatilag arról beszélhetünk, hogy a diszkrimináció maga is megszűnt. Ez nagyon távoli cél, de ezt kell kitűznünk magunk elé.
Az imént már mondtam, úgy látom, hogy számos előrevivő gondolat van ebben a javaslatban. Egy-két olyan ötletet szeretnék mondani, amit itt nem látok, de teljesen illeszkedik abba a gondolatrendbe, amit ebben a javaslatban olvastam.
Az egyik ilyen - ez ahhoz illeszkedik, amiről az előbb beszéltem, hogy a többségi társadalomban is tudatosítanunk kell, itt miről van szó, és hogy butaságot követ el - a pedagógusképzés. Azt gondolom, nem lenne szabad diplomát kapni ma pedagógusképzésben úgy - sem óvodapedagógusnak, sem tanárnak -, hogy ne végezzen el legalább egy szemeszter, tehát legalább két-három kredit értékű romológiát. Nem azokról beszélek, akik majd meg akarják tanulni a romani vagy a beás nyelvet, vagy akiknek ez lesz a szakterületük, hanem minden egyes magyar pedagógusjelöltről beszélek. Egyébként pedig a tanártovábbképzésbe is kötelező jelleggel be kellene illeszteni ezt az anyagot. Tudom, hogy a parlamentnek nincs befolyása arra, hogy a pedagógusképzés anyaga hogyan alakul, de közösen javasolhatnánk a Rektori Konferencia egyik albizottságának, amelyik most a pedagógusképzés, a tanári mesterségképzés törzsanyagát összeállítja, hogy fontolják meg ezt a szempontot, mert ez alapvető fontosságú.
A következő probléma, amivel a szakmámban nyelvészként foglalkoztam sokat, a nyelvhasználat. Amikor a romák nyelvhasználatáról beszélünk, általában azt szoktuk megállapítani, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek a romani vagy a beás az anyanyelvük, nincs megfelelő mennyiségű iskola, vagy nem is akarnak oda járni, és ez szívük joga, valóban döntsenek ők erről. Viszont azt is tudni kell, hogy minden olyan csoport, amelyik korábban egy másik nyelvet beszélt - ezeket kétnyelvűnek hívjuk akkor is, ha egyébként már csak egynyelvűek, mert a kétnyelvűség nyomait őrzi ezeknek a csoportoknak az anyanyelve -, tudnunk kell, hogy ők másképpen beszélnek magyarul, más beszédstratégiákat alkalmaznak, mint azok, akik mindig is egynyelvű magyarok voltak. Ez azért nagyon fontos, mert a roma gyerekek iskolai kudarcainak az egyik alapvető oka az, hogy nem olyan nyelvhasználatot sajátítanak el otthon, mint amit az iskola megkövetel. Egyébként nemcsak a roma gyerekek szembesülnek ezzel a problémával, de ők hatványozottan. Az iskolai kudarcok nagyon sokszor abból származnak, hogy ők másfajta nyelvi hagyományt és nyelvi stratégiákat követnek otthon, mint az iskola. Nem butábbat, nem rosszabbat és nem alacsonyabb rendűt, hanem mást. Erre megint csak fel kellene készíteni a magyar pedagógusokat, hasonlóan ahhoz, mint ahogy az Egyesült Államokban külön pedagógiai programot dolgoztak ki arra, hogy a fekete gyerekeknek a fehér angoltól eltérő nyelvhasználata ne jelentsen hátrányt az iskolában. Ezeket a különbségeket, amiket a nyelvészek ismernek, fel kell használnunk, és ki kell használnunk azt, hogy ennek a tudásnak a birtokában vagyunk.
Végül pedig egy mondat arról, hogy azt gondolom, minden oktatási anyagban horizontális szemponttá kell válnia annak is, hogy a romák elleni diszkrimináció és a megjelenő sztereotípiák megszűnjenek.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti oldalon.)
