KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Már a miniszteri expozéban is elhangzott, hogy az országgyűlési határozat egy tízéves keretprogramban kerül megfogalmazásra. Ez a program előírja a kormány számára egy stratégiai terv elkészítését, valamint rendelkezni fog arról, hogy a stratégiai tervekben megfogalmazottakat 2011-ben és 2015-ben terjessze az Országgyűlés elé. Ugyanilyen fontos, hogy az Országgyűlés e határozatával felkéri a roma közösségek érdekében tevékenykedő nonprofit szervezeteket, helyi önkormányzatokat, roma önkormányzatokat, az egyházakat, munkáltatókat, hogy tegyenek meg mindent a stratégiai tervben megfogalmazott célok megvalósítása érdekében.
Képviselőtársaim! Mindenki előtt ismert, hogy a roma népesség száma körülbelül 700 ezer fő. Számunkra az a legfontosabb kérdés, hogy megtesz-e a politika mindent annak érdekében, hogy a 700 ezer ember anyagi, szociális és kulturális biztonságban éljen. Szociológusként is néhány megállapítást kell hogy tegyek a tisztánlátás végett. A roma férfiaknak mindössze egyharmada végez valamilyen jövedelemmel járó tevékenységet. A roma nők mindössze 12-13 százalékának van munkajövedelme, ezen túl 5-10 százalékának van valamilyen alkalmi munkából jövedelme. A roma népesség gyerekeinek mindössze 42 százaléka jár óvodába, a nem roma népességének 90 százaléka.
(15.00)
Az általános iskolát körülbelül 80 százalékuk fejezi be, ebből következik, hogy 20 százalék nem, és a középiskolát mintegy 5 százaléknyian fejezik be. Ez körülbelül a tizedrésze a nem roma népességnek. Egyetemre, főiskolára mindösszesen 1,2 százalékuk jár, ők rendszerint diplomával be is fejezik a tanulmányaikat. Ezek nagyon szomorú adatok, képviselőtársaim.
Ugyanilyen szomorú képet kapunk, ha a romák egészségi állapotát vizsgáljuk. Az 50 feletti népességben a számuk, az arányuk rendkívül alacsony, a születéskor várható élettartamuk azt mutatja, hogy legalább tíz évvel kevesebbet élnek. Az egészségügyi, szociális és mentális depriváltak száma rendkívül magas, ezen túlmenően rendkívül magas a lakóterületi szegregációk száma, többek között ez nyomja rá a bélyegét az egészségügyi, szociális és mentális állapotukra.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi lehet egy ilyen program célja? Számomra mindenképpen az, hogy fenntartható módon biztosítsa a romák gazdasági, társadalmi integrációját. Tehát az a kérdés, hogy segítünk-e a romáknak, hogy lábukat megvetve a társadalom integráns részei lesznek tervezhető, kiszámítható munkajövedelemmel, társadalmi transzferekkel annak érdekében, hogy a családjukat eltartva, gyermekeiket taníttatva, adót és járulékot fizetve a társadalom megbecsült tagjai lesznek. Vagy mindig a társadalom perifériáján, kiszolgáltatva, szegényen, betegen nyomorognak generációkon keresztül, mindig kegyelemkenyéren, eltartottként élve. Ez a nagy kérdés, képviselőtársaim.
Vizsgáljuk meg, alkalmas-e a stratégiai terv ezen probléma megoldására. A foglalkoztatási, oktatási, lakhatási és egészségügyi prioritások alkalmasak lehetnek a válaszok keresésére.
Véleményem szerint a foglalkoztatást és az oktatást kell a program középpontjába állítani. A roma foglalkoztatás középpontjában pedig a képzéssel, átképzéssel egybekötött munkaerő-piaci integráció elősegítése, valamint a foglalkoztatási szint emelése lehet csak és kizárólagosan a cél.
Tudják, ahogy említettem az előbb, hogy adót és járulékot fizetve legyenek a társadalom megbecsült tagjai, és ezáltal növekedjen önbecsülésük is.
A fentieken túl az aktív foglalkoztatási eszközök tárházát is be kell vetni a siker érdekében. Tehát a járulékkedvezményeket, bértámogatásokat, képzési támogatásokat oda kell koncentrálni, ahol a legnagyobb a lemaradás: a kistelepülésekre, a hátrányos helyzetű kistérségekre. A roma nők foglalkoztatásának növelése érdekében új vagy újnak számító képzésekkel, tanfolyamokkal kell segítséget nyújtani a szociális és az egészségügy területén.
A munkaügyi szervezetek humán szolgáltatásaihoz való hozzáférés érdekében roma foglalkoztatási menedzserhálózatot kell kiépíteni, meg kell szervezni a roma önkormányzatok, a menedzserhálózatok és a civil szervezetek együttműködését. Növelnünk kell a romák számát a közigazgatásban egy ösztöndíjprogram beindításával. A közmunkának és a képzésnek segítenie kell a nyílt munkaerőpiacra való visszakerülést. Támogatnunk kell a vállalkozóvá válást, mert ezzel segítjük az önfoglalkoztatást. Minden erőnkkel küzdenünk kell a munkahelyi diszkrimináció ellen.
Tisztelt Ház! A program kiemelten foglalkozik az oktatás ügyével. Fő célként az integrált oktatás kiterjesztését, a deszegregáció megvalósulását, a romák képzettségi szintjének emelését tűzi ki. Véleményem szerint itt vannak a legnagyobb hiátusok, hogy pontosak legyünk, a szegregáció területén, értem ezalatt természetesen az óvodai és az iskolai szegregációt is az indokolatlanul fogyatékosnak minősített gyerekek területén és a roma gyerekek magántanulóvá válása terén.
Vegyük sorra az ügyeket! Először is: nem tűrhetjük a szegregáció egyetlen formáját sem, különösen az óvodában és az iskolában. Egy szociológiai kutatás szerint több száz osztályban oktatják külön a roma és nem roma diákokat. Ezen túl közel kétszáz homogén roma iskola működik az országban, a roma gyerekek több mint 30 százaléka tanul ilyen körülmények között. Ez tűrhetetlen!
Borzalmasan magas a roma gyerekek reprezentáltsága a speciális iskolákban; míg az Európai Unióban 1-2 százalék között van a sajátos nevelési igényű gyerekek száma, addig Magyarországon ez 7 százalék fölött van. Ezt nem hiszi el szerintem senki, de sajnos a statisztikák ezt mutatják. Ez nem is lehet igaz, bár itt meg kell hogy jegyezzem, valószínűleg az emelt szintű normatíva az, ami motiválja a települési önkormányzatokat és az iskolákat, hogy ilyennek minősítsék a gyerekeket. Ennek majd még utána kell néznem pontosan, de hogy így nem maradhat, az biztos.
Minden kutatás azt bizonyította, hogy a kisgyermekkorba való invesztíció térül meg a legjobban, különösen igaz ez az óvodáskorra. Az egész országban be kell vezetni a “Biztos kezdet” programot, hiszen ezen gyermekek alapvető joga, hogy egyelő esélyt kapjon fejlődéséhez, képességei és készségei kibontakoztatásához, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között és hol él. Ez a program esélyt ad a 0 és 6 év közötti gyermekeknek és családjaiknak egy széles körű összefogással, hogy kimozduljanak a jelenlegi helyzetükből. Ez a program hozzájárul a problémák korai felismeréséhez, a sikeres intézményes neveléshez és a kudarc nélküli iskolakezdéshez. A sikeres iskola, a szakképzettség és a diploma teremti meg a lehetőséget a valóságos integrációhoz, de ehhez mindannyiunk közös munkájára szükség van.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
