DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a kisebbségi véleménynél már említettem, a piachoz, a tisztességes versenyhez kellenek piaci szereplők, piaci szabályok és kell piaci áru. Felhasználva ennek a nagy jelentőségű törvénytervezetnek az általános vita adta kereteit, engedjék meg, hogy egy rövid leltárt csináljak a felsoroltakról, nézzük át együtt gyorsan a piac szereplőit!
A hazai közcélú erőművek teljesítményének 77 százalékát, termelésének 60 százalékát a mai napon külföldi tulajdonú erőművek adják. A termelői piacon mintegy tíz számottevő erőmű van, amely közül négy meghatározó, ezek: a paksi, a Duna menti, a mátrai és a tiszai. Ezek közül az ország energiaigényének 40 százalékát adó Paks van még egyelőre állami tulajdonban.
Az átviteli hálózat, a nagy feszültségű átviteli hálózat, az ellátáshoz nélkülözhetetlen rendszerirányítás egyelőre a Magyar Villamos Művek tulajdonában van. A rendszerirányítást végző állami tulajdonú Mavir ismert, hogy a TSZO-rendszer keretében visszakerült az MVM-hez, ebben politikai konszenzus volt, és nagyon remélem, hogy marad.
Az áramszolgáltatásnál teljesen privatizált hat áramszolgáltató három külföldi nagy cég kezében van. Az értékesítési szektorban ma már gyakorlatilag nincs hazai szereplő.
A kilencvenes évek elején-közepén bekövetkezett privatizációt követően a villamosenergia-árak elszabadultak, a lakossági nappali áram az elmúlt tíz év alatt több mint háromszorosára emelkedett.
A privatizált társaságok profitja emelkedett, jelentősen növekedett, s a privatizáció óta mindig nagyobb volt, mint a privatizációs szerződésekben annak idején felháborodást keltő 8 százalék. Csak példaképpen mondom, hogy 2004-ben az erőműveknél ez 22,4 százalék, az áramszolgáltatóknál mintegy 15,5 százalék volt. Ez egy igen jelentős extraprofit, hogyha figyelembe vesszük, hogy ugyanebben az időszakban, tehát 2004-ben például az Egyesült Államok államkötvényeinek 4 százalék volt a hozama.
Az expozéban is kiemelten - és joggal kiemelten - szereplő ellátásbiztonságnál azt figyelembe kell venni, hiszen ez nem rövid távú szabályozást céloz, hogy a kapacitástartalékok hazánkban is és az Európai Unió területén is kimerülőben vannak. Egyes szakmai vélemények szerint jelentősebb fejlesztések nélkül Európa erőműtartalékai 2010-re kimerülnek. Folyamatosan, esetenként már ma is, de később folyamatosan tapasztalható ellátási zavarok lesznek.
A liberalizált piac alapfeltétele az átviteli hálózatokhoz való szabad hozzáférés, miközben a hálózatok direktívák szerinti fejlesztései intézményesen nem garantáltak. Magyarán a piacot ki akarjuk elégíteni, de a fejlesztési célokat nem írjuk elő.
Az energetikai alapkérdések, az ellátási kötelezettség - és erről kevesebbet beszélünk - az egyesült európai villamosenergia-rendszer filozófiája szerint is nemzeti kategória. Tehát az ellátási biztonságot alapvetően és elsődlegesen nemzeti kapacitásból és nemzeti forrásokból kell biztosítani, minden más rásegítés csak kiegészítésként jöhet szóba.
Éppen ezért nekünk, és egy pillanatig nem titkolom, nyilvánvalóan alapvető gazdaságfilozófiai eltéréseink vannak az előterjesztővel. Meggyőződésünk szerint mindezeken a meglévő és várható problémákon egy nemzeti konszenzussal kialakított nemzeti energiapolitika tud alapvetően változtatni. Nem választási ciklusokhoz kötődő, nem érdekcsoportokhoz kötődő, hanem egy valóban nemzeti érdekeket felismerő és annak alapján kialakított konszenzus.
A jelenleg, 2007-re kialakult, vegyes tulajdonban lévő energetikában helyre kell állítani a nemzeti szuverenitást biztosító energiarendszert. Az állam alapvető feladata ebben, hogy a politika, a tulajdonosi jogok és a szabályozás lehetőségeivel élve, megvalósítsa a konszenzussal kialakított intézményrendszert. Ezeknek a piaci szabályoknak kellene hogy megfeleljen az előttünk lévő törvénytervezet. Ismétlem, nincs egységes energiapolitikai koncepciónk, következésképpen nem tudjuk mihez igazítani. Ennek eredményeként vagy ennek eredőjeként egy laza kerettörvényként elfogadott villamosenergia-törvény nem szolgálja, képtelen szolgálni ezeket a feladatokat.
A jogszabályból, és ez az eddigi hozzászólásokból is kitűnt, számos fontos, jelentős kérdésre hiányzik a válasz. Összeszámoltam: ezeket a kérdéseket, a tervezetből kitűnően, 45 kormány- és 19 miniszteri rendelet lenne hivatva pótolni. Ezek tartalmát még nem ismerjük. Tehát a törvény a generális szabályozás célját nem tölti be, akik pedig politikai vagy szakmai vagy szakmapolitikai alapon kívánnak állást foglalni, azoknak egy előttünk ismeretlen rendelettömeg hiányában kellene felelősen dönteniük. Ez egyébként azt is jelenti, hogy minden lényeges kérdésben - a parlamentet megkerülve és kihagyva - a kormány, illetve a tárca döntene az elkövetkezendő időben.
A rendelkezésemre álló még mintegy három percben engedjék meg, hogy néhány, egyébként a Podolák képviselőtársam által is felemlített témát hozzak elő.
Az ellátásbiztonság garanciái hiányoznak az előterjesztésből. A teljesítmény-visszatartásra és az Energia Hivatal által kiírható erőmű-létesítési pályázatra, valamint az átviteli hálózatok fejlesztésére vonatkozó előírások vázlatosak, nem alkalmasak arra, hogy egy esetleg meglévő jogalkotói szándékot kifejezzenek és megvalósítsanak.
Az ellátás szempontjából igen jelentős az egyetemes szolgáltatás kérdése, amely tulajdonképpen kicsit pongyolán és felületesen a jelenlegi közüzemi szolgáltatást hivatott kiváltani. Érdemes néhány szót idézni az egyetemes szolgáltatást meghatározó európai uniós direktívából: “A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden háztartási fogyasztó egyetemes szolgáltatásban részesüljön, azaz a tagállam területén belül joguk legyen meghatározott minőségű villamos energiával való ellátásra, méltányos, elérhető, könnyen és egyértelműen összehasonlítható, átlátható árakon.”
A tervezetben előirányzott megoldás inkább meghatározott ellátási biztonsági szintet nyújtó kvázi szolgáltatási csomag, mint méltányos áron nyújtott szolgáltatás. A hatósági védelem mindössze az elosztási költségekre, a rendszerhasználati díjra terjed ki, és a szolgáltató kereskedelmi árrésére vonatkozik. A kiinduló nagykereskedelmi ár pedig egy később meghatározott rendeletben szerepelne, tehát a lényeg egy később meghatározott rendeletben kerül kialakításra, holott egy hatósági árnak előre kiszámíthatónak kellene lennie. Csak példaként mondom, hogy a védendő fogyasztók, szociálisan rászorulók, fogyatékkal élők sem valódi kedvezményeket, hanem részletfizetést, fizetési haladékot kapnak.
Végezetül, de nem utolsósorban: a fogyasztóvédelem kapcsán ezt valóban előrelépésnek tekintjük; annak a szabályozását egy jobban előkészített, részletesebben kidolgozott, az energiakoncepció ismeretében kidolgozott törvénytervezetbe átveendőnek tartjuk.
(19.00)
Az elmondottak alapján tisztelettel javasoljuk, hogy a tárca a tervezetet vonja vissza, a kormány álljon elő az energiakoncepcióval, és annak ismeretében egy szakmai konszenzussal készüljön el egy tervezet.
Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
