ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Amit Herényi Károly elmondott, hogy talán a középosztály, csak sajnos én tartok tőle, hogy ami a listán nincs rajta, azt nem a középosztály fogja megkapni, és nem a magyar középosztály. Nekem az aggályaim és félelmeim itt vannak. Ha körülnézünk Európában, azok az országok szerencsések és járnak jól, amelyek a stratégiai ágazataikat legalább nemzeti szinten meg tudják tartani, és azt megfelelőképpen tudják működtetni - Gaz de France -, vagy lehetne nyugodtan sorolni Németországban a különböző szolgáltatási szektorok tartományi szintű tulajdoni hányadának a kérdését.
Furcsának tartom, hogy beszélünk 8000 milliárdról, és ennek az értékesítési folyamatából nem tudjuk pontosan, hogy mennyit kíván a kormány értékesíteni. Különböző csatornákon, információkon keresztül megjelentek már bizonyos hírek, így a Szerencsejáték Rt. kérdése is, és azért döbbenetes, hogy a Magyar Televíziót is hogyan használják fel annak érdekében, hogy az állampolgárokat félrevezessék. A Szerencsejáték Rt.-vel kapcsolatosan ezelőtt pár héttel volt egy tévéadás, amelyben bemutatták, hogy a Szerencsejáték Rt. tulajdonképpen évente csak egymilliárdot fizet be az államkasszába, ha viszont eladnák, akkor magántulajdonba kerülne, adózna, és nyereség esetében esetleg többet fizetne be. Elnézést, idáig is adózott. Tehát az államnak többszörös bevétele van abból, hogy a Szerencsejáték Rt. olyan hatékonyan tud működni, hogy az adózott eredmény után is tulajdonképpen egymilliárddal hozzá tud járulni a magyar állam költségvetéséhez. Tehát megindul a félrevezetés folyamata.
Ami nagyon súlyos, pontosan a stratégiai ágazatok kérdésében, hogy más országokban tudják úgy működtetni, hogy az tulajdonképpen nem termel veszteséget. Ha veszem a víz kérdését, itt van a különböző regionális vízművek kérdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyet higgyenek el nekem! Abban a pillanatban, amikor a regionális vízműveket a magyar állam értékesíteni kívánja, a franciák abban a pillanatban fel fogják vásárolni. Tudják miért mondom ezt? Mert körülbelül pár tíz év múlva a víz ugyanolyan értéken fog megjelenni, mint adott esetben jelen pillanatban a különböző energiahordozók. Magyarország Európa második legtöbb vízkészletével rendelkező országa, rá fogják tenni mások a kezüket.
Itt jön be az, hogy minden megyei csatorna- és vízmű - fogalmazzunk így -, amelyeket önkormányzatok hoztak létre, önkormányzati tulajdonban van, mindegyik nyereségesen működik. Miért nem lehet akkor azt megtenni, hogy a regionális vízműveket megfelelően szétosztjuk, és rábízzuk a megyei víz- és csatornaművekre? Miért nem lehet ezt megcsinálni? Lehet ezt másképp is működtetni. Nem biztos, hogy az a szerencsés, hogy mindent eladok, és utána abba a problémába kerülök, hogy adott esetben teljesen kiszolgáltatottá válik az ország.
Itt van a Herendi Porcelán kérdése. Szegény Horváth Balázs, aki ugyan már nincs közöttünk, de ő volt az egyik élharcosa annak, hogy maradjon tartós állami tulajdonban a 25 plusz 1 százalék. Képviselőtársaim, felmerült-e valakiben az a kérdés, hogy annak idején, amikor privatizálva lett, és a dolgozók részére biztosítottak többségi tulajdont annak idején, azt a szerződést ezzel hogyan fogják felrúgni? Belegondolt-e egyáltalán valaki, hogyan fogják kisemmizni az ott dolgozó embereket, annak ellenére, hogy a Herendi Porcelán talán soha nem volt veszteséges? Mindig - fogalmazzunk úgy - nagymértékben hozzájárult a költségvetéshez. Tehát ezeket vizsgálja-e egyáltalán valaki? Felmerült-e egyáltalán valakiben az, hogyan fogjuk kisemmizni a Herendi Porcelán Manufaktúrából a dolgozókat? Mert egészen biztos, hogy volt olyan törekvés. Itt sem a középosztály, képviselőtársaim, nem az fog hozzájutni a 25 plusz 1 százalékhoz. Tehát az eddigi dolgozói részvényből is már jócskán lett kivásárolva. Ha az a tulajdonosi kör megkapja vagy megvásárolja a 25 plusz 1 százalékot, abban a pillanatban lehet, hogy Pesten fogják gyártani majd a herendi porcelánt, mint ahogyan az elmúlt időszakban volt rá példa, hogy feketén próbálták meg több száz millió értékben piacra dobni a herendi porcelánt.
Tehát vannak stratégiai ágazatok, vannak hungarikumok, amelyekre az országnak igenis vigyáznia kellene. Ha egyszer - Gegesy képviselőtársam mondta - az állam nem jó tulajdonos, én azt mondom, hogy azt az államot, amely nem jó tulajdonos, el kell zavarni! Az én véleményem ez. Mert egy Gaz de France - minden további nélkül azt lehet mondani - Európa legnagyobb szolgáltatói közé tartozik, állami tulajdonban. Miért ne lehetne megcsinálni? Meg kell találni a módját, hogyan tud nyereségesen működni. Adott esetben Magyarország hogyan tudná a gazdasági határait úgy kitolni, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy a működés kapcsán tulajdonképpen más országokban is teret nyerjen? Vannak erre példák, miért ne lehetne megcsinálni?
Nem akarom Debrecen példáját felhozni, de nézzük meg, Debrecen városa - fogalmazzunk úgy - saját maga úgy próbál vagyont szerezni, hogy más településeken is működtet, szolgáltat. Miért nem tudja az állam is ugyanezeket a dolgokat megcsinálni, megszervezni, kidolgozni, kialakítani, és ehhez a megfelelő forrásokat úgy biztosítani, hogy Magyarország állami tulajdonban, stratégiai ágazatokban a gazdasági határait ki tudja tolni? Tehát nekem itt vannak félelmeim, hogy megint megindul egy vadprivatizáció, nem tudjuk, mekkora összegről van szó, csak azt tudjuk, hogy mindenáron kormányzati, költségvetési bevételt akarunk belőle eredményezni, és onnantól fogva, hogy azzal egyáltalán majd mi lesz, vagy adott esetben azon keresztül milyen kiszolgáltatottá válik a társadalom, az már kevésbé merül fel a gondolatban. Egy van, lebeg a 8000 vagy a 12 000 milliárd, ettől szabadulunk, átmenetileg van bevétel, de utána - elnézést - nincs tartós bevétel belőle - mert nincs tartós bevétel belőle.
Amit Gegesy képviselőtársam mondott, hogy bérleti viszonyokat; elnézést, ha magántulajdonba kerül, ott is lesz, aki nagyon rosszul működteti a bérleti dolgokat, a tulajdonokat, és van, aki nagyon jól működteti. Meg kell találni a formáját, hogy ha bérbe adok valamit állami tulajdonból, annak nyereségtartalma is legyen. Nem mutyizni kell - azt hiszem, érti, képviselőtársam, hogy mire akarok kitérni -, hanem valóban a piaci viszonyok szerinti bérbeadási rendszert kell, mondjuk, állami tulajdon esetében is kialakítani.
Furcsának tartom, és ugyan Horváth Balázs tényleg nincs már közöttünk, de mindenképpen szeretném, ha a Herendi Porcelán kérdését, államtitkár úr, nagyon komolyan megvizsgálnák. Kilencvenvalahányban lett privatizálva, és ott egy állami szerződéssel lett garantálva a dolgozói többségi tulajdon. Tessék megvizsgálni, mert több száz vagy ezer ember kérdése vagy tulajdoni része forog kockán. Nem lehet játszani az állampolgárokkal! Lehet, hogy a 25 plusz 1 százalék valamennyit hoz az államkasszába, de mellette padlóra küldenek adott esetben másfél ezer vagy kétezer embert, tulajdoni hányadában is. Szeretném mindenképpen, ha ezt nagyon komolyan átgondolnák.
Nézzük meg Írországot! Annak idején ők is a tömegközlekedésből a vasúti részleget privatizálták, most vásárolják vissza. Az Európai Unión belül 30 éves vasúti fejlesztési projektek vannak és indulnak meg, kezdik visszavásárolni. Nagyon sok országban, ott, ahol tényleg a stratégiai ágazatot privatizálták, sorra megpróbálják stratégiai állami formában működtetni; mert különböző olyan lépések történtek, amelyek veszélyessé tették az üzemmódját, mert magántulajdonban volt.
Köszönöm a figyelmüket, ennyit akartam elmondani. Még egyszer arra kérek mindenkit, hogy talán érdemes lenne azt a rendes listát, amelyre Podolák képviselőtársam is pár évvel ezelőtt azt mondta, hogy ezzel befejeződik a privatizáció, ide belerakni. Talán meg kell keresni annak a módját, hogyan lehet egy-egy dolgot másképp működtetni, akár a Szerencsejáték Rt.-t.
(23.50)
Én azt mondom, hogy aranytojást tojó tyúkot is eladunk, mert eladunk, és azt lehet mondani, hogy teljesen kiárusítjuk az országot. Nincs ennek értelme. Keressük meg a módját a jobb működési feltételek megteremtésének.
Köszönöm a figyelmüket.
