DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bár tegnapelőtt ünnepeltük őket, szólni róluk ma is aktuális. Igen, a tanító emberekről van szó, akikről a felszólalás apropóját az adja, hogy tegnapelőtt ünnepeltük a pedagógusnapot. Magam sokadmagammal együtt évtizedek óta visszás érzéseket táplálok a pedagógusnap iránt.
Sokunknak az a véleménye, hogy ezekkel a kiemelt napokkal az állam a lelkiismeret-furdalásán akar talán könnyíteni, és ilyen látványos kirakatakciókkal a valós megbecsülés hiányát leplezi el. Mindenesetre, ha pedagógusnap volt, akkor időszerű egy kicsit szembesülni azzal, hogy milyen is a pedagógustársadalmunk mai helyzete. Emlékezzünk meg erről röviden!
A pedagógustársadalmat a magyar állam jó 60 éve méltatlanul alacsony presztízsben, alacsony fizetéssel olyan helyzetben tartja, ami számukra és egy egészséges társadalom számára elfogadhatatlan. A rendszerváltozáskor valamennyi politikai erő az oktatást stratégiai ágazatnak nevezvén azzal hitegette a tanító embereket, hogy megtörténik majd az igazságszolgáltatás számukra. Sajnos ez azóta sem történt meg, azzal együtt sem, hogy jól tudjuk, öt évvel ezelőtt az 50 százalékos béremelés jóllehet jelentős volt, azóta ennek hatását réges-régen elfújta a szél. Tíz év óta a pedagógustársadalom olyan körülmények között dolgozik, hogy állandóan programokat kell írni, helyi tanterveket, erre fel nem készített módon az oktatáspolitika által kitalált újabb tevékenységeket kell végezniük, miközben egyre kevesebb idő marad a voltaképpeni munkájukra. Ehhez járult az elmúlt évben az az óraszámemelés, amely lényegében 10 százalékkal megnövelte a munkaidejüket, miközben a bérük egyetlen fillérrel nem emelkedett. Egyetlenegy más társadalmi réteg sincs ebben az országban, amellyel a politika ilyen méltatlanul bánt volna el.
A napokban fogadta el az Országgyűlés a “Legyen jobb a gyermekeknek!” programot. Ebben szembesültünk azzal, hogy gyermekeinknek milyen óriási nagy százaléka él szegénységben, rossz körülmények között. Számukra az egyetlen lehetőség a felemelkedéshez az volna, ha olyan pedagógusok foglalkozhatnának velük, akiket ezért megfizet az állam. Sajnos erre sincs lehetőség.
Az oktatási törvényekről szóló miniszteri expozéban Hiller miniszter úr elismerően szólt az óvodapedagógusok munkájáról; hozzátehetném még a bölcsődei gondozónők munkáját is, akik áldozatos feladatvállalással nagyon sokat tesznek a gyerekekért. Tisztelt Országgyűlés! Van-e önöknek fogalmuk arról, hogy mennyit keres ma egy bölcsődei gondozónő és egy óvónő?
De elég mostoha körülmények között dolgoznak a felsőoktatási oktatók is, akiknek az óraszáma szintén megemelkedett, miközben a bérük évek óta egyetlen fillért sem nőtt.
Tisztelt Országgyűlés! Van-e arról fogalmuk, hogy hány fiatal oktató, aki alacsony fizetésből él, kénytelen lemondani egy-egy külföldi konferenciameghívást, amely pedig a tudományos előrehaladásához szükséges lenne, mert nem tudja kifizetni az útiköltséget, pályázati úton pedig nem nyer el semmit?
De ne csak az anyagiakról szóljunk, nézzük meg, egyébként hogyan bánik az oktatáspolitika a pedagógusokkal. Nos, a szakmai önbecsülésüket is mélyen sértette az a törvénymódosítás, amely mindmáig hatályban van, amely a legmélyebb szakmai munkájukat a törvény eszközével korlátozza. Olyan módszertani kérdésekre gondolok, mint az osztályozás-értékelés kérdése, amely mindig is a pedagógusok szakmai autonómiájába tartozott; ma ezt a törvény szabályozza. A nevelőmunkájukat sok minden egyéb mellett ellehetetleníti az a körülmény, hogy olyan országban élünk, ahol a kormány feje lábbal tiporja a legalapvetőbb erkölcsi normákat, amelyek a pedagógustársadalomban mint a hagyományos európai értékrend, a nevelés alappilléreit jelentenék. Továbbá a humán szférától idegen teljesítményértékelési rendszerrel most további fenyegetettségnek vannak kitéve, ami a közérzetüket tovább rontja.
A tegnapi parlamenti ülésen a miniszter úr a pedagógusnapi MSZP-s felszólalásában kevesebb mint egy percben méltatta a pedagógusok munkáját, és több mint három percben az érettségi adatokat sorolta. Ez is mutatja, hogy a kormánynak nincs igazán elismerő szava a pedagógusokhoz. Innen üzenem a pedagógustársadalomnak, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt értékeli őket, és mindent meg fog tenni azért, hogy helyükre kerüljenek, mert tudjuk, ahogy Németh László mondta, hogy a természetnek nyers gyémántját csiszolják szép vigyázattal kristályba. Éljenek a gyémántcsiszolók! Vivant professores! (Taps az ellenzéki oldalon.)
