GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem először beszélünk a Ház falai között különböző műfajokban a földkérdésről. Én is azt gondolom, valamennyiünk érdekében tényleg abba kellene hagyni ezt a ködösítést, ami itt zajlik és azt a mellébeszélést, ugyanis amit a képviselő úr elmondott, abból az látszik, hogy ha százszor elmond valamit, ami nem igaz, abból még nem lesz igazság. (Font Sándor: Ez tény!) A tény egy része, képviselő úr, de elmondom a másik részét is.
Továbbra sem értjük, miért ennyire szálka a Fidesz szemében - persze nem minden fideszes képviselő szemében - a társas vállalkozás, hogy egyszerűen ilyen iszonyú gyűlölet és ilyen iszonyú szembenállás van velük szemben, akik Magyarországon 200 ezer embert foglalkoztatnak a mezőgazdaságban; úgy is mondhatnám, szinte az egyetlen hivatalos foglalkoztatók, akik adót fizetnek, helyi adót, társadalombiztosítást fizetnek. Azok a faluk maradtak valamennyire életképesek, ahol nem sikerült ezeket a kilencvenes évek elején az ostoba ideológia miatt szétkergetni. Mi a bűnük?
(9.30)
Egyszer már kimondhatnák, hogy mi ennek a körnek a bűne. Uraim, ezek nem gazemberek, nem szélhámosok! Akik itt a földeket megvették, azok ezeknek a társaságoknak a tagjai; részben tulajdonosai, részben alkalmazottai. Azt mondja a képviselő úr, hogy itt ilyen területek vannak kiírva. Ha mint mezőgazdasági bizottsági elnök nem tudja, akkor nagyon szomorú vagyok, hogy egy ezres tehenészeti telep tömegtakarmány-igénye minimum ezer hektár. Képviselő úr, ha önök szanaszét szabdalják ezeket a földterületeket, kivonják ezek alól a még működő és profitot termelő, adót fizető és normálisan működő, az európai versenyben helytálló szarvasmarhatelepek alól a földet egy ilyen ostoba ideológia miatt, akkor ki fogja megtermelni Magyarországon azt az árualapot, amit most ezek a cégek termelnek meg 80 százalékban? Mi a bűnük, képviselő úr? Még egyszer kérdezem, mi a bűnük. Az, hogy nem tudták 1990-ben meg 1992-ben szétkergetni? Ezen kívül van valami bűnük? Úgy gondolom, semmi bűnük nincs, csak van egy ostoba ideológia, amely visszanyúlik a második világháború elejére, meg egy olyan európai modellt akar Magyarországra importálni, ami látszik, hogy Európában is zsákutca.
Képviselő úr, körbe kell nézni, meg kell nézni, hogy mi van a volt keletnémet területeken, meg kell nézni, hogy mi van Észtországban, Lettországban, Csehországban vagy Szlovákiában. Nekünk velük kell versenyeznünk, képviselő úr. Ott nem ideológiai alapon kezelik a földkérdést, hanem azt mondják, hogy a föld az egyik termelőalap, és ha ennek a termelőalapnak hiányzik a hosszú távú biztonsága, akkor soha az életben nem lesz versenyképes mezőgazdaság. Gondoljuk végig: az első trágyakezelési pályázatokra az IPBC-megoldás, tehát a környezetvédelmi megoldások miatt 130 milliárd forint támogatási igény érkezett. Nagyjából 200 milliárd forintos pályázati igényt várunk még telepi modernizáció kapcsán. Képviselő úr, ha állandó cirkusz lesz a föld körül, és nem tudunk valamilyen módon megegyezni abban, hogy védjük meg azokat, akik most beruháznak, akik nagyobbrészt a saját pénzüket, a közösségük pénzét teszik ezekbe a fejlesztésekbe, illetve az Európai Unió polgárainak a pénzét, akkor megint ugyanaz lesz, mint 1990-ben, hogy az összes nagygépet kidobjuk, az összes telepet bezárjuk, amit pár évvel előtte építettünk. Én ezt aktív szereplőként éltem meg, képviselő úr. A szívem fájt, amikor ezt végigcsináltuk. Ezt még egyszer ne csináljuk végig!
Hagyjuk abba ezt az ideológiát, és válasszuk szét a mezőgazdaságon belül a szereplőket! Válasszuk szét azokat, akik a piacra termelnek, akik félig önellátók, és keressük meg a helyüket ebben a rendszerben, de ne akarjunk egy-egy csoportot ellehetetleníteni azzal, hogy állandóan a földtörvénnyel szórakozunk, és azt mondjuk, hogy holnaputántól nem ti lesztek az első helyen, hanem a másik. Akkor mire ruházzon be százmilliókat, képviselő úr? Egy hatszázas sertéstelep hígtrágya-beruházása százmillió forint. Hogy ruház úgy be, ha nem tudja, hogy hova öntözi ki annak a melléktermékét, mert elvesszük mellette a földet azért, mert a szomszédjában azt valaki kinézte magának? Miért nem ugyanolyan értéket állít elő? Azt mondja, hogy életvitelszerűen a mezőgazdaságból élők. Miért nem életvitelszerűen a mezőgazdaságból élő az, aki egy ilyen társas vállalkozásnak az alkalmazottja? Miért nem az? Magyarázza ezt már el nekem valaki, mert állandóan ez a téma jön vissza a parlamentben is és máshol is!
Volt egy konferencia, ahol nagyon látszottak az ideológiai különbségek, de azt gondolom, hogy meg kellene egyezni abban, hogy a szereplők ne bántsák egymást. A nagyobb gazdálkodókat is sújtja ez a rendszer azzal, hogy nem bővülhetnek, nem fejlődhetnek. Folyamatosan azzal jönnek, hogy szeretnének még bővíteni, főleg az állattenyésztők. Mindig a termelői körről beszélnek, de egy hang sem esik az állattenyésztésről, pedig az állattenyésztés föld nélkül nem megy. Képviselő úr, legalább ebben kellene megegyeznünk. Ha tegnap egy hozzászólásban azt reklamálták, hogy mi lesz a sertéságazattal, ma meg azt, hogy miért adunk el a sertéstelepeknek száz hektár földet - nem a telepnek nyilván, hanem az ottani dolgozóknak -, akkor a fejekben valahogy rendet kellene tenni, képviselő úr.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
