DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Valahogy úgy fogalmazott, hogy ezzel hosszú időre talán a jegybanktörvénnyel kapcsolatos törvényi szabályozás nyugvópontra kerülhet, hiszen most biz’ isten, módosították a beterjesztéssel ezt a törvényt, és hosszú ideig nem kell ehhez érdemben hozzányúlni.
Ez azért érdekes, mert legutóbb februárban volt a jegybanktörvény a parlament előtt, akkor került módosításra, előtte szintén, ahogy Hargitai János képviselőtársam is utalt rá, körülbelül két évvel ezelőtt volt napirenden. Tehát majdnem azt mondom, hogy minden félévben vagy minden parlamenti évben előttünk fekszik, asztalunk elé kerül a jegybanktörvény módosítása, az aktuális, épp aktuális módosítása. Csaknem olyan ez már, mint a hitelintézeti törvény és a tőkepiaci törvény, amely minden félévben tárgyalási feladatokat ad számunkra. Szóval, valahogy a jegybanktörvény is ezt az utat, ezt a Canossát járta be az elmúlt időszakban. Ez megítélésem szerint nem szerencsés, nem helyes, nem jó, hiszen a legfőbb monetáris irányító intézményünk állandó rángatása, mozgatása sosem jelez kellemeset, sosem jelzi azt, hogy rendben vannak a dolgaink a pénzügypolitikát illetően.
Hargitai János már utalt arra, hogy a kisebbségi vélemény megfogalmazásakor a bizottságban is kifogásoltuk azt, hogy 2005-ben épp az ellenkezőjét mondták önök annak, hogy miért kell a jegybanktörvényt változtatni, miért kell a legfőbb irányító szervet, testületet, a monetáris tanácsot olyan irányban bővíteni, hogy még inkább több vélemény jelenjen meg, ez mennyivel hatékonyabb és jobb szervezetirányítást tesz lehetővé, hiszen kiváló szakemberek kerülnek be, és nagyon sok véleményt lehet ilyen értelemben a monetáris tanácsban ütköztetni, és ez mennyire fogja javítani majd a jegybankunk működési hatékonyságát, és mennyivel jobb döntések fognak születni. Nyilván akkor is már mindenki tudta, hogy ez politikai szándékokból következett be, Járai Zsigmond akkori jegybankelnök ellehetetlenítése volt a cél. Hosszas küzdelmek után végül is a parlament többsége akkor igent mondott erre a törekvésre. S eltelik két év, letelik a jegybankelnök mandátuma, s mit ad isten, épp az ellenkezője kerül beterjesztésre, most már szó sincs arról, hogy a kibővített monetáris tanács jelentené a hatékony, szerencsés és megfelelő szervezetirányítási formát; igenis csökkenteni kell a létszámot, terjeszti be a kormány elé Simor András jelenlegi jegybankelnök.
Úgy gondolom, hogy ez az irány helyes, valóban helyes, hiszen ez a normális, hogy egy körülbelül öt és hét fő közötti monetáris tanács irányítsa ilyen értelemben a jegybankot. Ez egy átlátható és jól működtethető szervezeti formát jelent. Csak azért kilóg a lóláb, két évvel ezelőtt épp az ellenkezőjét mondani, ez minimum a hiteltelenség vádjával illeti önöket. Tehát legalább be kellene ismerni azt, hogy igen, akkor politikai szándékok motiválták önöket, és belátták a tévedésüket, és most igyekeznek visszatérni a helyes és normális vágányra.
Mindezen politikai meglátás és megítélés mellett azért vannak ennek a törvényjavaslatnak egyéb, problémás részei. Arra már nem akarok utalni, amire Hargitai képviselőtársam is utalt, a munkajogi szempontokra, hanem ennél sokkal fontosabb és súlyosabb problémára szeretném fölhívni az államtitkár úr figyelmét. Ez pedig az, ami szerepel a javaslatban, hogy megszűnik az igazgatóság a jegybankban, és gyakorlatilag az igazgatóság feladatait a jegybank elnöke veszi át. Ez önmagában nem is tűnik föl az embernek, viszont amikor kicsit jobban megvizsgálja azt, hogy jelenleg mi a helyzet, akkor rájön, hogy ez egy igen aggályos lépés. Miért is?
Jelenleg gyakorlatilag a monetáris tanács kezében a kamatpolitikának az alakítása van. Megteszik havonta azt a döntést, amit jegyzőkönyveznek, hogy hogyan és mi módon alakítják a kamatokat, és mindenki gyakorlatilag ezt kíséri figyelemmel, viszont sokkal lényegesebb eszközei is vannak vagy lennének a monetáris tanácsnak, és gyakorlatilag az eddigi működés alapján ezeket a jogokat átadta az igazgatóságnak.
Melyek is ezek a jogok? Ilyenek a piac- és hitelkockázat-vállalási stratégia, a devizatartalék-kezelési politika, az emissziós tevékenységgel összefüggő stratégia, a fizetés és elszámolás forgalmi stratégia és a legfontosabb, az intervenciós politika.
Emellett a gazdálkodással kapcsolatban is jogkörök kerültek át az igazgatósághoz, mint például az éves pénzügyi terv elfogadása, nyomon követése, beruházási döntések vagy a leányvállalatok irányítása. Ez gyakorlatilag a testületirányításból innentől kezdve egy személynek a kompetenciájába kerül.
És a legfontosabb - ahogy utaltam is rá - az intervenciós politika. Miért is ez a legfontosabb? Azért, mert itt azonnali gyors döntést kell hozni, gyakorlatilag egy embernek a mérlegelésén múlik, hogy jó irányba, rossz irányba, kellő időben, kellő mértékben hoznak-e meg döntést. Épp azért van monetáris tanács a jegybankban, hogy ezt kollektíven megvitatva, szakemberek értékelve a helyzetet, hozzanak ilyen döntéseket. Ez volt az igazgatóság. Most gyakorlatilag egy személy, a jegybank elnöke dönthet az intervenciós politikáról. Óriási felelősség, egy emberre nem szabad ekkora terhet rakni, nem szabad ekkora felelősséget a nyakába zúdítani, még ha feltételezzük is a jó szándékot. És én itt a jó szándékot feltételezem, nem azt emelem ki, hogy egy személy szándékosan akar ekkora, óriási mértékű hatalmat összpontosítani a kezében, hiszen azért tudjuk jól, hogy az intervenciós politikával rendkívüli módon lehet játszani, és befolyásolni az árfolyamok alakulását rövid távon, és rövid távon óriási profitokra lehet szert tenni, különösen a határidős piacok becsatornázása révén.
Tehát én azt hiszem, hogy ez az út, ez a mód nem járható, ez jelenleg nincs megfelelően és normálisan szabályozva ebben a törvényjavaslatban, tehát ezt mindenképpen a jövőben át kell gondolni. És ezzel összefüggésben van még egy probléma, ami egyrészt a fiskális szektort is érinti, másrészt pedig a monetáris tanács és a jegybank közötti információáramlást. Nem világos, nem derül ki - és az EKB is utal a jelentésében gyakorlatilag egy fél mondattal erre -, nem világos a jelenlegi szövegből sem az, hogy mikor kell tájékoztatni a jegybankelnököt, egyrészt a fiskális szereplők, másrészt a monetáris tanács által, a döntések meghozatala előtt, közben vagy netán utána. Mert ha mindez utána történik meg, akkor egyrészt a függetlenség a pénzügyminiszter vagy az államháztartásért felelős miniszter tekintetében rendben van, viszont a monetáris tanács tekintetében már nincs rendben.
Ha előtte kell egyeztetni, akkor miről beszélünk, akkor nem beszélhetünk függetlenségről, ha előtte kénytelen a jegybankelnök folyamatosan egyeztetni, mondjuk, a pénzügyminiszterrel arról, hogy milyen lépéseket kíván megtenni a monetáris politikában, például az intervenciós politikát illetően. Ez is egy valós, reális veszély, és úgy gondolom, hogy ez semmiképpen nincs jelenleg kellő mértékben szabályozva, tisztázva, ez pedig alapvetően érinti a jegybank függetlenségét.
Tehát még egyszer mondom, azzal, hogy egyszemélyessé válik az eddigi igazgatóság szerepe, tehát a jegybankelnök kapja meg, innentől kezdve ilyen alapvető problémák is fölmerülnek, hogy mikor, hogyan és kivel kell az egyeztetéseket megvalósítani.
(9.30)
A legfontosabb az, hogy mikor, hiszen ez dönti el végül is alapvetően a jegybank függetlenségét, ez dönti el, hogy mennyire kiszolgáltatott a mindenkori kormányzatnak, és ez dönti el azt, hogy milyen irányba is haladnak pénzügyeink, mert addig, amíg mondjuk, az erős oldalon van a forint, és inkább az erősségével lehetnek problémák, addig ez kisebb gondot okoz. De ahogy átlendülünk - és erre volt példa épp az ősz folyamán - a gyenge oldalra, vagy majdnem a gyenge oldalra kerültünk, és folyamatosan gyengült a forint, egyre nagyobb problémákat okozhat az ilyen jellegű lépés, és az intervenciós politikának az azonnali beavatkozása is adott esetben szükségeltethetik.
Ami még izgalmas dolgot vet fel: ha megnézzük a jegyzőkönyveket, hogy milyen döntéseket hoztak, mondjuk, a legutóbbi időszakban a kamatpolitikát illetően, azt kell mondanom, hogy elég hektikusan alakultak ezeknek a szereplőknek a döntései.
Összességében azt tudom mondani, hogy amíg ezeket a kérdéseket nem tudjuk szakmai (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) módon kellően tisztázni, addig nehéz a törvényjavaslat mellé állnunk.
Köszönöm szépen, elnök úr.
