DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvénymódosító javaslat, mondjuk, egyszerűsíti a Nemzeti Bank szervezetét, erről részletesen szólt Dancsó József képviselőtársam. Az egyszerűsítést a KDNP nem kifogásolja, tehát hogy közgyűlés és igazgatóság nem működne a Nemzeti Bankban, ebben mi gondot nem látunk. De az egyszerűsítésből adódó egyeztetési kötelezettséget - mert a 2. pontban megfogalmazottakat többek között ez indokolja, hisz az indokolásban az előterjesztő megfogalmazza, hogy mivel így az intézményes kapcsolódási lehetőség kormány és jegybank között szűkül azzal, hogy nincs igazgatóság, ezért itt valami új típusú egyeztetési mechanizmusnak kell létrejönnie; erről szólt részletesen Dancsó József képviselőtársam, és én ezt megerősítem - továbbra is aggályosnak gondolom, mert az az egyeztetési rendszer az elnökön keresztül a monetáris politika befolyásolására is lehetőséget nyújt.
Amikor a költségvetési bizottság ülésén ezeket a kérdéseket feszegettük, akkor az ott lévő pénzügyminisztériumi képviselő is azt vetítette elő, hogy ez a beterjesztett törvényi szabályozás lehet, hogy finomításokat igényel, mert lehet, hogy a Központi Banknak is ezzel kapcsolatban lesznek észrevételei.
(9.40)
Ezzel azt is mondtam, hogy úgy kezdtük el tárgyalni ezt a törvényt, mert a törvény tárgyalása persze a bizottságokban kezdődik, hogy nem ismertük a Központi Bank véleményét, holott az európai uniós jogszabályok rögzítik, hogy a Központi Bank véleményét a döntést hozóknak, a parlamentnek ismernie kell. Arról időközben értesültem - nem ismerem egyébként ma sem a központi bank véleményét, ez az én hibám -, Dancsó képviselőtársam tájékoztatott arról, hogy a bizottsági ülésünk óta ezt e-mailen megküldte az előterjesztő a képviselőknek. Ilyen szempontból mondom, hogy az én hibám, hogy ezt nem ismerem. Abban információim szerint a Központi Bank olyan erős kifogásokat ezzel a ponttal kapcsolatban nem fogalmazott meg. Továbbra is fenntartom azt az álláspontomat, hogy ezt a 2. §-t árnyalni kell, és egyértelműbben kellene megfogalmazni, hogy mikor milyen ügyekben van valamifajta egyeztetési, együttműködési kötelezettsége a bankelnöknek, és milyen ügyekben ez teljesen mértékben kizárandó.
A másik, amivel foglalkozik, és ez talán a törvény legizgalmasabb része, amiről itt már bizottsági előadóként, kisebbségi előadóként szóltam, a monetáris tanács létszámának az újabb változtatási szándéka, ezúttal jó irányba. Mert az nyilvánvalóan helyeselhető, hogy csökkenjen a monetáris tanács tagjainak a száma. Az volt igazán kifogás tárgya, amikor ugyanez a kormány másként gondolkodott erről, és megnövelte a monetáris tanács tagjainak a számát. Újra el kell mondani, és ezt ne szégyelljük kimondani, mert nagyon jól tudjuk, hogy politikai szándékok voltak az egész mögött, semmi más célt nem szolgált a monetáris tanács tagjainak kibővítése, mint hogy a kormány befolyásolni akarta a monetáris politikát. Ennek egyetlen eszköze van, hogy megpróbál olyan személyeket a testületbe ültetni, akik inkább követik a kormány gondolkodását.
Herényi Károly frakcióvezető úrral egyetértek, nézve, nyomon követve a kibővített monetáris tanács politikáját, azt gondolom, hogy a kormányfő olyan túlságosan nem érte el a célját. Nyilvánvalóan okozott nehézséget a jegybank akkori elnökének, de én sem gondolom azt, hogy a kibővített testület egészen más monetáris politikát folytatott. Nem lényeges egyébként a kérdés szempontjából, hogy követte a korábbi gondolkodást vagy újat, a kormány befolyásolni akart, és a befolyás szándéka szerződésbe ütközik. Nagyon sajnálom, hogy az Európai Központi Bank vagy az Európai Unió megfelelő intézményei ez ellen nem emelték fel a szavukat akkor, amikor mi ezt a magyar parlamentben elmondtuk, hogy parlamenti képviselőként is azt gondoljuk, hogy ez az egyetlen célja a kormánynak. Ez a beterjesztett törvény igazolja azt, amit mondtunk, mert ugyanez a kormány két évre rá rájön arra, hogy nem ez az európai gyakorlat, mert akkor ráadásul európai gyakorlatként indokolta azt, hogy minél többen kerüljenek be, ahogy a frakcióvezető úr fogalmazott, olyanok, akik a kormány gondolkodását valamelyest képviselik, mondván, hogy ez az európai gyakorlat, több gondolat jöjjön be a monetáris tanácsba. Most azt halljuk, hogy nem ez az európai gyakorlat, szűkíteni kell a testület létszámát.
Kértem a Pénzügyminisztérium képviselőjét, és köszönöm államtitkár úrnak, hogy ezt meg is kaptam, itt van a kezemben annak a tizenegynéhány országnak a gyakorlata, akik ma még nincsenek benne az eurózónában, mert az ő gyakorlatuk lehet vizsgálódás tárgya. Átnéztem, de nem fogom nyilvánvalóan felolvasni ezeknek az országoknak a gyakorlatát. Átnéztem, ezért higgye el nekem a tisztelt parlament, hogy egyetlen olyan ország nincs, mint Magyarország, ahol csak a miniszterelnök akaratán múlik, hogy valaki a monetáris tanácsnak tagja lehet-e vagy sem, mert nálunk ez a helyzet. Ugyanis az eljárás kétféle módon működik. A tanács tagjainak egy részét egyértelműen a miniszterelnök jelöli, és a köztársasági elnök megerősíti, kinevezi őket. A köztársasági elnök jogköre ebben meglehetősen korlátozott és formális. Ez így van egyébként rendjén. Lehetne más gyakorlat is.
A másik eljárási rend, amikor a bankelnöknek van jogosítványa jelölésre. Azt egyébként helyeslem, hogy ez így van, de csak a miniszterelnök egyetértése esetén megy tovább az illető személy a köztársasági elnök elé, vagyis minden egyes tag esetében a kormányfő akarata nélkül nem lesz senki a monetáris tanács tagja. Ilyen nincs több Európában; köztársasági elnök, parlament, Országgyűlés között megoszlanak ezek a jogosítványok. Sokféle a gyakorlat, de még egyszer mondom, az egyedülálló, hogy nálunk mindent Gyurcsány Ferenc dominál ilyen szempontból.
Ha valakitől a monetáris tanácsot és a jegybankot félteni kell, a függetlensége ha valakitől vagy valamilyen intézménytől veszélybe kerülhet, az nyilvánvalóan a kormány. Erre mi egy olyan gyakorlatot honosítunk meg, hogy a kormánynak, a kormány fejének adunk minden jogosítványt ahhoz, hogy mégiscsak valamilyen módon befolyásolhassa ezt a testületet. Csak abban lehet bízni, hogy azok a szakemberek, akik ebbe a testületbe bekerülnek, jó értelemben önjáróak, a saját szakmai álláspontjukat képviselik, mert az Európai Unió és szerződése rögzíti persze, hogy a kormány és semmilyen más intézmény nem adhat számukra utasítást. Ez teljesen nyilvánvaló, ezt én is tudom, mielőtt majd államtitkár úr azt mondaná, hogy ilyen szempontból védve van a monetáris tanács, de mégis a személyi összetétel, a javaslattétel lehetősége - három évig persze nem jelölhetők újra, de utána előhozhatók. Ez alkalmat ad arra, hogy, mondjuk, a monetáris tanács tagjai is befolyás alatt érezzék magukat, mert csak egy személytől függnek. Nem egészséges az a gyakorlat, amit Magyarország ilyen szempontból Európában egyedüli módon meghonosít.
Amiről még röviden beszélni szeretnék, az a munkaviszony kérdése. A törvény eddig is, most is azt rögzíti, hogy a monetáris tanács tagjai munkaviszonyban állnak a bankkal. Az elnöknek és az alelnöknek további munkaviszonya nem lehet, ebből az következik, hogy az összes többi monetáris tanácsi tagnak lehet további munkaviszonya. Ha ez munkaviszony, akkor munkajogviszony jellegéből adódóan a munkáltató eszközeivel a munkáltató irányítása alatt végez egyfajta tevékenységet az illető. Márpedig itt nem ilyen tevékenységet akartunk meghonosítani.
Tehát az itt szóba sem kerül, hogy a bankelnök akár utasítsa a monetáris tanács tagjait valamilyen irányú tevékenységre, de ha ez így van, akkor nem értem, hogy miért a munkajogviszony zubbonya alá tesszük ezt a tevékenységet, amikor a munkajogviszony egy alá-, fölérendeltségi viszony és erre a viszonyra nem illeszkedik. Erre, mondom, érdemi választ nem kaptam a költségvetési bizottság ülésén, hanem azt láttam, hogy még az államtitkár úr is elgondolkodik, aki ott képviselte a Pénzügyminisztériumot, a válasza az volt, hogy eddig is ez volt gyakorlat. Én értem, hogy eddig is ez volt a gyakorlat, de talán ez egy nem szerencsés gyakorlat. Arra a kérdésemre - a munkaviszonyból azért is az következik, ha munkaviszonyban vagyok, és nem akarok bejönni a munkahelyemre vagy elmegyek, mit tudom én, egy kiküldetést kellene teljesítenem, valaki azt nekem engedélyezi. Tehát a munkajogviszonynak számtalan jegye azért előjön a mindennapok során. Erre az volt a válasz, hogy erre van egy szokásjog. Természetesen a monetáris tanácsi tag elmegy egy külföldi konferenciára, de mégiscsak a bankelnök fogja nyilvánvalóan ezt engedélyezni neki, vagy a napidíját, ha van ilyen, elszámoltatni. A jutalom kérdésére, amit ott felvetettem, megkaptam az egyértelmű választ, hogy nincs jutalmazási lehetőség, mert egyértelműen rögzíti a törvény ezeknek a hölgyeknek és uraknak a fizetését.
Azt látom, hogy egy olyan jogviszonyba kényszerítjük bele őket, amely jogviszonynak egészen más a jogi karaktere, mint amit ott meghonosítani akarunk, ezért nem helyeslem, hogy ez munkajogviszonyban történik. Ezen kellene ilyen szempontból elgondolkodni.
Nem ez az izgalmas kérdés, hanem az izgalmas kérdés az, amit mondtam, hogy csak Gyurcsány Ferenc befolyásolhatja a monetáris tanács összetételét, ez Európában egy egyedülálló gyakorlat. A kormánytól mindig félteni kell a jegybankot, ezért ez a törvénymódosítás e miatt a karakterisztikus jegye miatt nem támogatható.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
