DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Engedtessék meg, hogy normál ötperces időkeretben mutassak még rá egy rendkívül fontos körülményre. Az október 23-án történtek legneuralgikusabb része és a lényege az volt, hogy egy viszonylag kicsi, megengedem, mélyen elítélendő randalírozó csoport a Kossuth térről valami módon odakeveredik az Astoriánál ünneplő békés, több százezres fideszes demonstráció közvetlen közelébe.
Tisztelt Országgyűlés! A gyülekezési jog garantálása az állam szerveinek egyik legfontosabb feladata ebben az esetben. Az is nagyon lényeges szempont, hogy az államnak, adott esetben a rendőrségnek kötelessége megvédeni a békés demonstrálókat attól, hogy más, esetleg nem békés célú személyek az ő békés távozásukat vagy békés ott-tartózkodásukat megzavarhassák.
(21.10)
Nos, ez történt október 23-án, és ezért kell megvizsgálni azt, hogy vajon az ombudsmani jelentés a tényállási részben az ehhez vezető okfolyamatot megfelelően tárgyalja-e. Meggyőződésem, hogy nem. Amint első felszólalásomban már utaltam rá, két helyen is a tényeknek nyilvánvalóan ellentmondó, ugyanakkor tényállításként szereplő megállapítást olvashatunk a kiegészítő jelentésben. Az első mondat úgy hangzik, hogy „a Deák térre mintegy ötezer tüntető érkezett, a csoportot a rendőrök nem tudták feltartóztatni”. A másik inkriminált mondat úgy szól: „a rendőrségnek nem sikerült megakadályoznia, hogy a tüntetők a befejeződött Fidesz-nagygyűlés színhelyére jussanak”.
Mindkét megfogalmazás egyértelműen arra utal, mintha a rendőrség megpróbálta volna megakadályozni, hogy ezek a rendbontó szándékú elemek odajussanak a Fidesz-tüntetés helyszínére, ám ez valamilyen objektív vagy szubjektív okból nem sikerült. Nem sikerült, és nem tudták megtenni, még egyszer utalok a szövegre.
Tisztelt Országgyűlés! Az igazság ezzel szemben az, hogy a Kossuth térről a rendzavarókat a rendőrség módszeresen szorította ki az Alkotmány utcán keresztül, és ott ahelyett, hogy, mondjuk, a Nyugati tér felé szorította volna őket, elkezdte tolni a Kiskörúton az Astoria irányába. Ez volt az első alkalom - nem számítom most az Alkotmány utca mellékutcáit -, ez volt az első nagyobb kereszteződés, ahol egy egyszerű rendőrsorfallal, egy rendőrkordonnal más irányt lehetett volna adni az eseményeknek. Az Alkotmány utca és a Bajcsy-Zsilinszky út kereszteződésétől az Astoriáig vagy akár csak a Deák térig még körülbelül tíz olyan útkereszteződés van, amelyek mindegyike alkalmas lett volna arra, hogy a rendőrség, ha akarja, akkor megakadályozhatta volna egyszerű elterelésükkel a két demonstráló, a békés és a békétlen demonstráló csoportnak az összekeveredését, és elejét vehette volna annak a példátlan eseménysornak, amelyet egyébként már oly sokat emlegettünk.
A rendőrség mindezt nem tette, erre kísérletet sem tett, ez egyértelműen megállapítható az események rekonstruálásából. Ezért tehát nem tudok egyetérteni minden tiszteletem, nagyrabecsülésem és az ombudsmanok munkájának maximális elismerése mellett az imént idézett két megjegyzéssel, két tényállítással, amely tényállítások alapját képezték a nem megfelelő következtetések levonásának.
Ezért tehát - még egyszer mondom - ilyen és hasonló rendkívül súlyos következményű pontatlanságok - nem is nevezném eufemizmusnak, a tényekkel szembeni megállapításoknak nevezhetném sokkal inkább -, az ilyen megállapítások miatt a magam részéről csak akkor tudom elfogadni az ombudsmanok 2006-os jelentését, amennyiben a Balog Zoltán képviselőtársunk által előterjesztett módosító indítvány is elfogadást nyer.
Köszönöm szépen.
